ÁLTALÁNOS:

Jármű Típusa: nehéz rohampáncélos

Hadrendbe állítás: 1944 nyara

Kezelők száma: 5 fő

Alváz: Panzer VIE Tiger

Harci tömeg: 68t

 

MÉRETEK:

Törzs hossz: 6310mm

Szélesség: 3730mm

Magasság: 3460mm

 

FEGYVERZET:

Fő: 380mm Mörser RW61 L/5,4-es speciális aknavető

A löveg oldalszöge: Jobbra 10°, balra 10°

Kiegészítő: 1db MG 34 géppuska a törzs elülső részében

 

LŐSZERKÉSZLET:

Fő: 13db lövedék

Kiegészítő: 800db

 

PÁNCÉLZAT:

Páncéltest elől (orrlemez): 150mm (66°-os dőlésszög)

Páncéltest elől (vezető előtt): 150mm (80°-os dőlésszög)

Páncéltest oldallemeze: 80mm (90°)

Páncéltest farlemeze: 8mm (82°-os dőlésszög)

Küzdőtér elől: 150mm (45°-os dőlésszög)

Küzdőtér oldallemezei: 80mm (70°-os dőlésszög)

Küzdőtér hátsólemeze: 80mm (80°-os dőlésszög)

Küzdőtér tetőlemeze: 40mm (0°-os dőlésszög)

 

HAJTÓMŰ:

Motor: Maybach HL 230 P45 V12 hengeres benzinüzemű

Teljesítmény: 700LE

Tüzelanyag-tartály: 540 l

 

TELJESÍTMÉNY:

Maximális sebesség országúton: 40km/h

Maximális sebesség terepen: 24km/h

Hatótávolság országúton: 120km

Hatótávolság terepen: 85km

A rohampáncélos program fejlődése gyakorlati kivitelezésben ebben a végtermékben futott ki. A hadvezetés a háború előtti időktől kezdve kiemelt figyelmet szentelt a gyalogsági harc minél eredményesebb megvívására, mert tudták, hogy a légierő és a páncélos fegyvernem hatalmas lökést adhat az elkövetkező hadműveletekben, de a lényegi tevékenységet továbbra is a harcoló gyalogosok millióinak hatékonysága fogja eldönteni. Hiába a kiváló áttörő, bekerítő stratégia, ha a gyalogság képtelen a bezsákolt ellenséget gyorsan, hatékonyan megsemmisíteni.

A monstrum létrejötte mögött nem feltétlenül kell évekig tartó, komoly tervezést feltételeznünk. A frontról folyamatosan szivárogtak vissza totálkáros Panzer VI Tiger E harckocsik nagyjavításra, miközben a gyalogság továbbra is szűkében volt támogató eszközöknek. Mivel eredeti szerepkörében a Tiger I már kezdett kisebb hatékonysággal operálni, de a néhány, kijavított alváz meg adott volt, így a megfelelő szervek a felmerülő igény kielégítésére kiírtak egy pályázatot. Az Alkett kapta a feladatot, hogy az eddig rohampáncélosokkal szerzett, kiváló tapasztalatai folytán tervezze meg az új nehéz harcjárművet.

Az Alkett Művek egy - a Kriegsmarine számára kifejlesztett, de sohasem használt - 380mm-es RW61 L/45 szupernehéz  aknavető beszerelését tervezte a befogadásra átalakított alvázba egy módosított, dobozszerű felépítménybe elhelyezve. A löveg hatalmas volt, a lőszere nemkülönben. A lövedék tárolása, a feltöltés, vagy az aknavető megtöltése egy kisebb tortúra volt (a betárazáshoz a páncélos tetején egy külön erre a célra felszerelt, kis méretű darut használtak olyan nehéz volt a lövedék), de ha egyszer becélzott valamit és eldördült a löveg ott kő kövön nem maradt.

A páncéloson egyébként szinte semmit sem változtattak. Az aggregát maradt a régi Tiger I-ben is alkalmazott 700LE Maybach V12-es motor, felfüggesztést is megörökölte - vele azok minden technikai hibájával.

A monstrum ugyancsak egy túlterhelt jármű lett, előre tervezhetően vele kapcsolatban is sok lerobbanásból fakadó technikai hiba keletkezett. Sebessége a méretéhez képes nem volt vészesen lassú, de a szűkös üzemanyag keretet eszeveszetten fogyasztotta, így nem mozgott sokat, ha nem volt rá különösebb ok.

 

Sturmtiger feltöltése a daru használatával

 

Összesen körülbelül egy másfél tucat jármű készült el, amivel három önálló nehézmozsaras üteget szereltek fel, melyeket gyalogos alakulatok mellé utcai harcok támogatására vetettek be. Egyetlen valós, ismert bevetése az Ardennekben volt (lett volna). A második vonalban kellett volna a harcoló páncélos ékeket a helységharcok idején támogatniuk, de a kanyargós, szűk utakon egyszerűen több volt velük a baj, mint amennyi hasznot hozhattak volna. A szűk utakat egyszerűen eltorlaszolták a konvojok pedig mögöttük vesztegeltek értékes időt elpazarolva. A behatoló ékek és a harmadvonalban szállított értékes ellátmány között megszakadt az összeköttetés, ami a támadóék leállását, végsősoron a teljes megmozdulás sikerességét veszélyeztette. Viszont ahol meg nagy segítség lettek volna (mint Bastogne, St. Vith vagy Stavelot), oda el sem jutottak. Ki is vonták őket a további hadműveletekből.

Valószínűleg néhány példány már a varsói felkelés leverésében is részt vállalt, de erre vonatkozóan pontosabb adataim a cikk írásakor még nem voltak.

A Sturmtiger sohasem volt elegendő számban a frontvonalban, hogy valós hatással legyen a dolgok menetére, de néhány elszeparált esetben képes volt akár egy, jól eltalált lövéssel teljes támadást döntsön el, vagy védekezésben omlasszon össze. Meglévő technikai hiányosságai és a csökkenő üzemanyag ellátottság miatt viszont bevethetősége mindig is korlátozott volt, nagyobb, közös megmozdulásra egy-két említett esettől eltérően sohasem következett be.

 

Büszke jenkik egy elhagyott monstrum előtt pózolva - nagy dicsőség volt ez nekik

 

A legtöbb fennmaradt képet is angolszászok készítették elhagyott működésképtelen példányokról. A Sturmtiger összességében nem volt képes betölteni valódi szerepét.

Sturmtiger a kubinkai tank múzeumban