Bevezetés
A Wehrmacht részéről már a háború kezdetén felmerült az igény egy fürge, mélységi felderítést végző, könnyű harckocsira. E célra a kezdeti német könnyű páncélosok (Panzer I és Panzer II) kis sebességük miatt nem voltak alkalmasak. Később megpróbálták őket a célnak megfelelően továbbfejleszteni (lásd VK könnyű programok), de méreti, képességi korlátaik okán egy bizonyos szinttől nem lehetett ezeket továbbfejleszteni - a kis test nem bírt el komolyabb fegyverzetet, a szűk térben nagyobb erőforrást sem lehetett beszerelni. Így a kezdeti páncélos felderítő próbadarabok után a hadvezetés kénytelen volt újabb potenciális jelölt után nézni.
Ironikus és egyben tragikomikus módon az elkeseredett keresés közben több kiváló jelöltet sikerült átmenetileg vagy végleg kivezetni, míg abszolút vakvágány prototípusokra szántak fájóan hosszú időt. Mire a megfelelő egyedeket megtalálták, az egész koncepció értékét vesztette a teljesen megváltozott harctéri körülmények között.
Panzer 38(t) nA
Az 1940-es kiírás szerint az igényelt felderítő harckocsinak teljesítenie kellett: 12-13 tonnás tömeg mellett minimum 50 km/h sebesség, átlagos páncélvastagság és bővített, megfigyelésre alkalmas berendezések a toronyban (periszkóp, távcső, közepes hatótávú rádió).
A cseh BMM vállalat saját tervezésű páncélossal szállt be a tenderbe. A tervezett felderítő alapja a már jól bevált Panzer 38(t) jármű testének felhasználásával alakult ki, amelyre újratervezett tornyot szántak az alapjárműnél erősebb főfegyverzettel. A fejlesztés érdemi része 1940 júliusától indult be. Eddigiektől eltérő módon a kialakításkor szegecselés helyett hegesztési technológiát használtak a járművön - ez a megoldás sokkal stabilabb törzset garantált kevesebb gyenge ponttal, masszívabb szerkezettel. Új erőforrást kapott, ami a fejlettebb váltóművel együtt lehetővé tette a 64 km/h-s végsebességet is. A program jócskán felülmúlta az eredeti kiírás igényeit - egyértelmű befutóként haladt végcélja felé.
Aztán eljött a megmérettetés napja ahol összetalálkozott fő riválisával a fejlesztési prototípus VK 1303-al. Kérdés nélkül a 1303 egy bitangjó könnyűpáncélos lett, de a két páncélos kb. Akkora kontrasztban volt egymással, mint a Panzer IV és a Panther: mindkettő kiváló páncélos, de azért a Párduc az egy klasszissal erősebb harcjármű.
A kiváló Pz IIL Luchs, ami a VK 1303 programból alakult ki
Valahogy a próbák és az egyéni vizsgálatok után a döntnököknek sikerült összességében a német VK-programba többet belelátni. A Panzer 38(t) nA fejlesztését így érdeklődés hiányában leállították a VK 1303 továbbfejlesztésével pedig létrejött a világháború legérdekesebb, egyben legelárvultabb felderítő modelje, a Panzer IIL Luchs. A Panzer 38(t) nA sohasem jutott el még csapatpróbáig sem, nemhogy sorozatgyártásig - csak 5db prototípus készült belőle. Az őt kiszorító Luchs pályafutása is csonkára sikeredett: a tervezett 800db-os széria helyett, a fellépő gyártási nehézségek (Szövetséges légicsapások, nyersanyag hiány, megváltozott harci körülmények) miatt csak egy 135db-os mini-széria készült el. A fegyverzet feljavítására tett kísérletek sem vezettek sehova. A kicsi torony nem viselte túl jól a 50mm-es KwK 39 L/60 löveget. Így ebből a típusból csak kb. 30db készült. A jármű előállítása egyszerűen túl drága volt a folyamatosan romló harcéri állapotok mellett. Mire a programról kiderült, hogy teljeskörű kivitelezése gyakorlatilag nem életképes, hovatovább felesleges az egykori Panzer 38(t) nA programot már eltemette a BMM, felélesztése fel sem merült.
Aufklarungspanzer 38(t)
Az Aufklärungspanzer 38(t) felderítő páncélost a kínzó szükség hívta életre. A két nagy reményekkel övezett, de elvetélt elődtípus után akutt igény jelentkezett egy megfelelő, felderítő páncélos irányába. A németek a kérdés megoldásához visszatértek a cseh BMM-hez (biztos nagy örömmel fogadták a helyzetet, az eldobott erőnyerő-előd után), aki a bevált és nagyszámban gyártott Panzer 38(t) M alváz alapjain tervezett nagy sebességgel egy egyszerű, abszolút nem forradalmi, de várhatóan jól alkalmazható könnyű felderítő páncélost.
A fejlesztésre sok idő nem maradt, így meglévő elemekből is jócskán dolgoztak. Így a torony a már régóta alkalmazott Sdkfz 221-222 felderítő gépkocsik saját, nyitott tornya lett. Mivel a nyitott torony előállítása viszonylag gyors és olcsó volt, nagy számban is rendelkezésre állt, így a hirtelen megtervezett programba alkalmas jelöltnek tűnt. A tornyot eredtileg is egy 2 cm-es KwK 38-as gyorstüzelő gépágyúval szerelték, és egy párhuzamosított, 7,92 mm-es MG 34/42 géppuskával is ellátták. Erőforrása Praga Typ TNHPS/II 6-hengeres dízel motor lett, amivel 130LE, később módosítások után 160LE teljesítmény leadására volt képes.
Mint felderítő jármű természetesen közepes hatótávú rádióval rendelkezett, amihez egy a torony mögé elhelyezett, rúd-antenna tartozott.
Építettek egy támogató változatot is ebből a tankból ami a korai Panzer IV-ekre jellemző 7,5 cm-es KwK 37 L/24 rövidcsövű ágyút kapta meg - ebből csak prototípus darabszám készült. A programot a kezdeti lendület ellenére - nyersanyag hiánya, normalizálás (közepes és nehézpáncélosok gyártása nagyobb prioritást kapott 1944-től) következtében, mindössze 70 db alapjármű és csak 2db 75mm-es támogató változat készült 1943 vége és 1944 eleje között.
Felderítők harcokban
Konkrét esetet, ami a két típus valamelyikéhez lenne kapcsolható nem tudok, de a tény, hogy a meglévő állomány sikeres kiegészítésében nagy szerepe volt, még átmeneti megoldásként is. A légifelderítés hiányában a háború késői szakaszában nagyban megnőtt a szerepe a szárazföldi, ezen belül is a gyors, jármű-alapú felderítésnek. Mivel a felderítő járművek java ekkor is még kerekes járműveken alapult, nagyon hasznosnak bizonyultak eme nehezebb terepszakaszokon is jól boldoguló könnyűpáncélosok. Fegyverzetben többet nem tudtak, így tűzerőben érdemben nem növelték egységeik harci értékét, viszont kicsivel jobban állták az ellenséges tüzet. A probléma abból fakadt, hogy a keleti fronton nagyságrendekkel több volt a felderítő jármű - T-60, 70, Ba-20, 64, sőt sokszor T-34-eseket használtak felderítésre! -, amelyekkel szemben koránt sem volt biztosítható a sikeres felderítő tevékenység.