Nehéz Önjáró löveg tervek

 

Lévén a Panzer IV alapjármű után is készültek nagyreményű típusok, természetszerűleg a tervezői kedv sem lankadt - így alakult ki néhány újszerű, néha sokkolóan hajmeresztő elképzelés a jövő páncélos szörnyeinek kialakítására. Ezek közül vegyük át a legismertebbeket.

Geschützwagen GW Panther

Érdekesség, hogy az eddigi önjáró löveg/rohamlöveg program egy meghatározó része Grille (Tücsök) sorozat-névvel került ki a csapatokhoz és noha a GW Panther abszolút beleillett az említett család tagjai közé, sohasem hivatkoztak ilyen formában rá.

 

 

Eredeti tervező /kivitelező cég a Krupp Művek volt, a harcjármű tervei 1943 második felétől kezdődően körvonalazódtak. A terv véglegesítése (Motor, fegyverzet, alvázmódosítások, stb.) 1944 tavaszán fejeződött be. A projekt egy bemutató makett-jármű létrehozásáig jutott el, további életciklusa nem ismert. Tervek szerint 150-170mm-es tarackkal szerelték volna fel (valószínűleg erősebb löveget kapott volna, mint a Hummel), alapja természetesen egy módosított Panther alváz lett volna, erőforrása valószínűleg módosításra került volna, lévén a főlöveg tetemes öntömege ezt várhatóan megkövetelte volna (az eredeti motor 650LE volt, vélhetően 650-750LE közötti erőforrás kellett volna a monstrum hiteles mozgatásához).

Geschützwagen GW Tiger/Grille 17

 

Ellentétben az előbb említett tervvel a GW Tiger része lett a “Tücsök-családnak”. A Grille 17 („tücsök”) a Harmadik Birodalom által tervezett önjáró löveg. A szám egyébként a főfegyver űrméretére utal (a németek az általam alkalmazott mm alapú helyett cm-alapú jelölést használtak, csak én vagyok képtelen ezeket megszokni - 88-as vagy 8,8cm-es…  😐 ne már!).

A kísérleti program a kezdeti kudarcok ellenére sem szakadt meg. A Krupp Művek 1942 nyarán megbízást kapott arra, hogy a fejlesztés alatt álló Tigris II harckocsi alvázát felhasználva építsenek meg egy különleges, 53–58 tonnás önjáró löveget, amely alkalmas a 17 cm-es K72/L50 tarack hordozására. Nyilvánvaló volt, hogy a nagyobb fegyver miatt el kell tekinteni a löveg forgathatóságtól, és a hagyományos rohamlöveg konstrukcióját kell követni, ám ettől még szemernyit sem vált egyszerűvé a feladat.

A kinézett löveg minden szempontból hatalmas volt. Az alvázat meg kellett hosszabbítani, hogy behelyezhető legyen egyáltalán, a futógörgők számát is megnövelték kettővel. Páncélzata a szokásos páncélvadász módnak megfelelően csak gyalogsági fegyverek ellen garantált hatásos védelmet. Lévén az alváz és a teljes erőátvitel, felfüggesztési rendszer már adott volt, így az alkalmazott motort is meghagyták eredeti formájában, amely már a Tigris I esetében is alulméretezett volt. 1944 végén újra áttervezték, ellátták egy védelmi  géppuskával. Egy prototípust elkezdtek gyártani azonban a gyár elfoglalása előtt a munkások lényegében használhatatlanná tették. Csak az alváz maradt meg, ennek további sorsa nem ismert - pár képen, mint zsákmány mellett pózolnak vele.

 

Az állítólagos GW Tiger alváz - ami megmaradt belőle

 

Grille 12/15

1942-43 fordulóján, a folyamatban lévő erősebb páncéltörő lövegek fejlesztésével párhuzamosan felmerült azok önjáró verzióinak kifejlesztése is - ez ekkor még nyitott kérdés volt, hogy vadászpáncélos vagy páncélvadász legyen-e, illetve a megfelelő alvázat sem korlátozták még adott típusra. Aztán a gondolat konkrét kutatás-fejlesztési tervezetként majd 1943-ra érik be, amikor a Waffenamt (a Német Fegyverügyi Hivatal) megbízta a Krupp és Rheinmetall műveket, egy lehetséges új önjáró eszköz terveinek elkészítésére. A Krupp felelt - mint általában mindig - a torony és főfegyver házasításáért, míg a Rheinmetall dolgozta ki az alváz módosítását. A Rheinmetall egy módosított, torony nélküli Panther alvázban gondolkodott, erre terveztek egy könnyű felépítményt, benne az új fejlesztésű 128mm-es KwK 43 páncéltörő löveggel. Lévén a lövegek a PaK 40 óta döbbenetes mértékben tömegnöveltté váltak (egy 88mm-es PaK 43 elérte a 4,5 tonnát, álló ember magasságát elérte és külön mozgó alváza volt!)

Afrikában zsákmányolt, menetkész, négykerekű PaK 43

 

Terveket úgy alagították ki, hogy képes legyen - fegyvercsere után, további átalakítások nélkül - egy 150mm-es sFH 43 tarackot is elhordani ugyanaz a nyitott, forgó torony. A két járművet számokkal különböztették meg: Grille 12 névvel a páncéltörő, míg Grille 15-ként az önjáró tarackot nevesítették. A két jármű alapvetően írta volna át az addig kialakult páncélvadász képet. Ez a két brutális tűzerejű löveg, párosulva a forgó torony erejével, félelmetes tevékenységre lett volna képes. Feltételes mód indokolt - a két járműből még mintapéldány sem készült. Ennek több oka is lehetett, valószínűleg ezek közül több együttesen okozta a program végét:

 

  • A Panther alváz erősen lekötötté vált az alapjármű programjába is, nem fért bele egy újabb oldalhajtás.
  • A felsővezetés valószínűleg egyre inkább nem bízott a nyitott küzdőterű páncélvadászokban.

Az előző folyományaként, jobbnak ígérkező jelöltekre helyezték át a szűkös erőforrásokat, pl.: Jagdpanther (kérdés, hogy megérte-e).

Linkek, Szakirodalom

Kurt Rider A III. Birodalom Páncélosai. Vagabund Kiadó

Kurt Rieder: A III. Birodalom szuperfegyverei. Vagabund Kiadó


World of Tanks - Tankopedia