Létrejöttét is csak egy véletlen eseménynek köszönheti, sikertelenségét pedig egy csomó hibás, félreértelmezett metodikának. A harcterek koronázott királya, mesterlövész vadásza lehetett volna, helyette csak egy örökké problémás, lassan eltűnő monstrum lett belőle.
A PANZERJAGER ELEPHANT (Sd.Kfz 184) adatai:
ÁLTALÁNOS:
Jármű Típusa: nehéz páncélvadász
Hadrendbe állítás: 1943 nyara
Kezelők száma: 6 fő
Harci tömeg: 68t
MÉRETEK:
Teljes hossz: 8140mm
Törzs hossz: 6800mm
Szélesség: 3430mm
Magasság: 2970mm
FEGYVERZET:
Fő: 88mm-es PaK 43 L/71-es páncéltörő löveg
Kiegészítő: 1db 7,92mm MG(t) géppuska; a törzs elülső lemezében utólag beszerelve
LŐSZERKÉSZLET:
Fő: 50db lövedék
Kiegészítő: ismeretlen
PÁNCÉLZAT:
Páncéltest elől (orrlemez): 100+100mm (75°-os dőlésszög)
Páncéltest elől (vezető előtt): 200mm (90°-os dőlésszög)
Páncéltest oldallemeze: 80mm (90°-os dőlésszög)
Páncéltest farlemeze: 80mm (90°-os dőlésszög)
Küzdőtér elől: 200mm (60°-os dőlésszög)
Küzdőtér oldallemeze: 80mm (60°-os dőlésszög)
Küzdőtér hátsólemeze: 80mm (60°-os dőlésszög)
Küzdőtér tetőlemeze: 40mm (5°-os dőlésszög)
HAJTÓMŰ:
Motor: 2db Maybach HL 120 TR V12 hengeres, benzinüzemű
Teljesítmény: 2x320 = 640LE
Tüzelanyag-tartály: 950 l
TELJESÍTMÉNY:
Maximális sebesség országúton: 20km/h
Maximális sebesség terepen: 15km/h
Hatótávolság országúton: 150km
Hatótávolság terepen: 90km
Kezdetek
Története a nehézpáncélos program felmelegített, második köréig nyúlik vissza, még 1942 tavaszára. Akkor Ferdinand Porsche és a Henschel Művek ekkor harcoltak a jogért, hogy ki gyárthatja majd később a Wehrmacht első nehézpáncélosát. A fejlesztési versenyt végül is Henschel nyerte meg, de közben Porsche már legyártott előre 90db saját, nullszériás példányt.
VK 36.01(P) prototípus tereppróbán
Történet (verziók, módosulások)
Porsche VK3601-es prototípusából előre legyártatott 90db, felszerelt, menetkész alvázat nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A professzor képességeire hagyatkozva így egy hirtelen tervezett páncélvadász programba emelték át. A gyors tervezésnek és a feszített tempójú gyártásnak lettek következményei is - a legyártott sorozat járműveit nem szerelték fel önvédelmi fegyverzettel, ami a Kurszk környéki harcokban megbosszulta magát.
Egyes szakvélemények szerint a géppuska nélküli verziónak volt a neve Ferdinand, majd felszerelve kapták az Elephant nevet, de erre konkrét bizonyíték nincsen (lásd. Hornisse/Nashorn, Hummel/nem Hummel; nem kell hozzá érdemi változtatás, hogy valamilyen okból elvessenek egy addigra berögzült elnevezést. Valószínűleg a Ferdinand név nem volt elég erős brand és a Tiger, Panther állatnév vonulathoz is jobban passzolt és elég agresszíven is hatott az Elephant név; ezért lett ez a preferált változat).
A levont konzekvenciák után a megmaradt állományt utólag felszerelték géppuskával (egyes felvételek szerint a tábori műhelyek is orvosolták azonnal a problémát a tetőre szerelt állványos géppuskák bevezetésével).
Harci alkalmazás
Zsákmányolt Ferdinand páncélvadász pózoló szovjet lövészekkel
A védőgéppuska hiánya nagyon megbosszulta magát. A leleményes szovjet kiskatonák közelükbe kúszva molotov koktélokat, mágneses tapadóaknákat alkalmazva egyesével pusztították őket. Ez csak részben fogható rá a géppuskák hiányára, mert erősen adódik a kérdés hogyan sikerült támogató gyalogság nélkül kiküldeni ezeket a monstrumokat a harcmezőre egy mélységében több védőkörletbe erősen beásott ellenséggel szembe. Feltehetőleg senkiben nem merült fel, hogy egy ekkora mozgó erődben bármi is kárt tudna tenni - újra a német nagyképűség jele…
Meglepő módon arról nincs információ, hogy a hibás bevetés után a Tigrishez hasonlóan az Elephanthoz is adtak-e ki bevetési útmutatót - pedig kellett volna, ez egyértelmű.
Panzerjager Ferdinand keleten, feltehetőleg a Kurszk-i offenzíva idején
Nagyok voltak a védők veszteségeik, de ez az akkori Szovjetúnióban másodlagos kérdés volt.
A kezdeti sikertelenség után a megmaradt példányokat visszaszállították Porsche gyárába, ahol utólag több módosítást hajtottak végre, majd a javított állományt egy páncélvadász egységbe összevonva, a szorongatott olasz frontra kerültek. Ez hiba volt, mert a nyugati fronton, nyílt terepen nagyobb hasznát vették volna, mint az Appenninek szerpentines, kanyargós útjain, a hegyek között, de mindenképpen nagy segítséget jelentettek az ott harcoló kevés páncélossal rendelkező állománynak.
A 653. Nehéz páncélvadász osztály Elephant vadásza legénységével pózol Olaszországban
Az állomány szinte tűzoltóként oda került, ahol a legnagyobb baj volt - ha égető volt a szükség küldték őket keletre, vagy nyugatra is. Néha megbontva, szakaszonként - ez sem segített a hatékonyságon.
Végnapok
Na, ez derék munka volt… gondolom nem a túlélőket számlálja
A folyamatos visszavonulásokat, helyváltoztatásokat viszont nagyon rosszul viselte, egyre több példány veszett el meghibásodás miatt.
1945-re az egység teljesen megsemmisült (bár közben megjárta mindhárom frontot) - legtöbb harcjármű műszaki hibák okán veszett oda. Az utolsó 4db állítólag egy rögtönzött harcsoport részeként részt vett Berlin védelmében, ahol a súlyos harcokban mindegyik megsemmisült.
Amíg klasszikus mesterlövész-vadászként tudott tevékenykedni, az Elephant felvette a versenyt akár a Nashornnal, akár a Tigrisekkel. A gond akkor következett, amikor egy hosszasabb visszavonulásban túlterhelte gyengécske motorjait. Akkor a behemótot megmozgatni nem nagyon lehetett, általában ilyenkor - Murphy-törvénye - rossz irányban robbant le, tehát támogató tűzzel sem tudta az ellenséget távol tartani a mentő legénységtől, szóval alegtöbbször a lerobbant Ferdinand/Elephant-ot robbantás útján rövid úton harcképtelenné tette saját legénysége. Kár érte. Többet érdemelt volna.
Linkek, Szakirodalom
Dr. S. Hart & Dr. R. Hart: Az II. világháború német páncélosai
Földi Pál: Tankkönyv
Kurt Rieder: A III. Birodalom páncélosai
Számvéber Norbert: Magyarország és a Keleti front 1943-45
https://en.wikipedia.org/wiki/Elefant
https://forum.warthunder.com/index.php?/topic/292817-ferdinand-vs-elefant-was-there-a-difference/