Panzer 35(t)

1938. szeptember 30.-i müncheni egyezmény Németországnak ítélte Csehszlovákia németlakta nyugati vidékeit, Szlovákiát pedig elismerte önálló államnak, ami névleg a Harmadik Birodalom szövetségese lett - valójában bábállam. 1939. március 15-16-án a német csapatok bevonultak Csehszlovákia maradékába is. Európa szó nélkül végignézte egyik lehetséges szövetségese bekebelezését...

Csehszlovákia Ebben az időben a világ vezető fegyver importőre volt. Páncélosait, repülőit, kézi fegyvereit sok ország használta. A bevonulás békés mivolta folytán Németország ezen eszközöket teljes darabszámban megszerezte, fő gyártójukkal a Skoda Művekkel együtt.

A PANZER 35(t) adatai:

ÁLTALÁNOS:

Jármű Típusa: könnyű-közepes harckocsi

Hadrendbe állítás: 1935 (cseh hadsereg)

1939 tavasza (német hadsereg)

Kezelők száma: 4 fő

Harci tömeg: 10,5t

 

MÉRETEK:

Teljes hossz: 4450mm

Törzs hossz: 4450mm

Szélesség: 2140mm

Magasság: 2200mm

 

FEGYVERZET:

Fő: 37,2mm-es KwK A3(t) L/40-es löveg

Kiegészítő: 2db 7,92mm MG(t) géppuska; egy a toronyban a löveggel párhuzamosan, egy a törzs elülső részén

 

LŐSZERKÉSZLET:

Fő: 72 lövedék

Kiegészítő: 1800

 

PÁNCÉLZAT:

Páncéltest elől (orrlemez): 25mm (40°-os dőlésszög)

Páncéltest elől (vezető előtt): 25mm (76°-os dőlésszög)

Páncéltest oldallemeze: 16mm (87°)

Páncéltest farlemeze: 16mm (30°-os dőlésszög)

Lövegtorony elől: 25mm (85°-os dőlésszög)

Lövegtorony oldallemeze: 15mm (76°-os dőlésszög)

Lövegtorony hátsólemeze: 15mm (82°-os dőlésszög)

Lövegtorony tetőlemeze: 12mm (0-5°-os dőlésszög)

 

HAJTÓMŰ:

Motor: Skoda T11 R 4 hengeres benzinüzemű

Teljesítmény: 120LE

Tüzelanyag-tartály: 153 l

 

TELJESÍTMÉNY:

Maximális sebesség országúton: 40km/h

Maximális sebesség terepen: 20km/h

Hatótávolság országúton: 190km

Hatótávolság terepen: 115km

Kezdetek

A Csehszlovák Hadsereg Főparancsnoksága a 30-as évek elején egy kb 10t körüli könnyű-közepes páncélos fejlesztésére kérte fel a Skoda műveket. 1936-ra elkészűlt első sorozattal rengeteg műszaki probléma volt, ezek kiküszöbölése teljes egy évet vett igénybe, de kijavításuk után egy kiváló, külföldön is eladható konstrukciót kaptak. A jármű az átalakítások után 10,5t lett, páncélemezeit csavaros, szegecses megoldással rögzítették. A lemezek vastagsága 16-35mm között változott. Fegyverzete a Skoda 37,2mm-es A3 L/40-es huzagolt löveg, és két 7,92mm-es vz37-es géppuska. Egyik géppuskát a lövegtoronyba, a löveggel párhuzamosítva, a másikat törzs elején helyezték el.Ebben az időben ez tökéletesen megfelelt minden feladatra. Futóműve jó rugózással rendelkezett; nyolc kisméretű, párosával összekapcsolt futógörgő alkotta, melyet két laprugóval függesztettek fel. A láncot négy, szintén kisméretű támasztógörgő tartotta. Az erős alváz és a 120 LE-s Skoda T-11-es benzinüzemű motor kombinációja a német közepes páncélosokhoz hasonló teljesítményt tett lehetővé. Országúton 40km/h-s maximális sebesség mellett ideális körülmények között egy töltéssel 200km-es hatótávolságot volt képes megtenni (a Panzer II-es szintén 200km-t, a Panzer III-as csak 150km-t tudott megtenni). A jármű konstrukciója kiválló volt, de bevethető állapotban tartása állandó karbantartást igényelt.

Konverziók

A német mérnökök már 1940-ben rájöttek, hogy a harckocsi alváza - noha erős, és megbízható - önjáró lövegek céljaira nem alkalmas. De a még működőképes páncélosok közül sokat vontatóvá, illetve páncélozott lőszerhordozóvá alakítottak át. A két kezelő által üzemeltetett vontató akár 12t terhet is képes volt elhúzni(!). Fontos volt egy ilyen jármű, mert a német hadosztályok nem engedhettek meg maguknak akkora luxust, hogy kevés páncélosuk közül a sérülteket, a harcmezőn hagyják az ellenség számára.

Panzer 35(t) alváz - jó eséllyel egy lőszerhordozó/vontató járművet tartalmaz a kép

A Panzer 35(t) A Tengely hadseregeiben

1939 márciusában a cseh hadsereg 297db LT-35-ös páncélossal rendelkezett. Az ország bekebelezése után a Wehrmacht 218db-ot vett át, a többi 79db-ot átadták az új Szlovák Hadsereg felszerelésére. A német hadvezetés 112db, addigra Panzer 35(t)-nek átnevezett harckocsit osztott be az 1. Könnyűhadosztály állományába.

Lengyelországban, a megszerzett Panzer 35(t) páncélosokat bevetették, hogy ezzel ellensúlyozzák a Panzer I-esek és II-esek gyengeségeit, illetve a Panzer III-as és IV-es közepes páncélosok kis számát. Ebben a hadjáratban a páncélosok hatékonysága megfelelő volt, kiválóan helyettesítette a közepes harckocsikat. A németek ellátták gyengébb szövetségeseiket is a típussal, hogy azok támadó képességét javítsák. Így jutott a bolgár hadsereg 26db-hoz, majd később a Skoda gyártól további 10db-hoz. Ezen kívül nagyobb tételben szállítottak Romániának és Szlovákiának is, mely seregekben a típus a háború végéig harcolt.

A lengyel és nyugati hadjárat között eltelt időben a Skoda gyár további 30db Panzer 35(t)-t gyártott közvetlenül a német hadsereg számára. Ezen járművekkel a 6. Könnyűhadosztályt - a későbbi 6. Páncéloshadosztály - szerelték fel. 1942 elejére a páncélos már gyakorlatilag alkalmatlan volt első vonalbeli harcot igénylő feladatok ellátására, de a hadseregnek létszügséglet volt, hogy páncéloshadosztályainak páncélosrészlegei megfelelő számú járművel rendelkezzenek, ezért kénytelenek voltak a gyengébb típusokat rendszerben tartani, amíg a megerősített fegyverzetű Panzer III-as és Panzer IV-es harckocsik nagyobb számban nem jelennek meg a fronton. 1942 nyarától viszont jelentős mértékben már csak gyengébb szövetségesei tartották hadrendben ezeket a járműveket.

Harci alkalmazás

A tengelyhatalmak Lengyelország megszállására összesen 298db Panzer 35(t) harckocsit vetettek be. 218db-ot a német hadsereg 79db-ot a szlovák hadsereg vonultatott fel (a szlovák alakulatok közvetlenül nem vettek részt a harcokban, csak biztosító szerepkört láttak el). A németeknél legnagyobb számban - 112db-al - az 1. Könnyűhadosztály rendelkezett. Ezeket az alakulatokat a háború előtt hozták létre, összesen négyet 1-4 számozással. Felszereltségében, alkalmazásában átmeneti alakulatok a normál gépesített-gyalogos és páncélos alakulatok között. Általános szervezési táblázatuk szerint mind a négy hadosztály rendelkezett kb. 100db Panzer I-es és II-es könnyű harckocsival, néhány Panzer III-as és IV-es közepes harckocsival kiegészítendő a gyengébb páncélosokat. Az 1. Könnyűhadosztályt ezen kívűl még további négy közepes századnyi Panzer 35(t)-vel is rendelkezett. Ezek gépesített felderítő alakulatok voltak, melyeknek a felderítésen kívűl a saját egységek elrejtése volt ködfüggönnyel, álcázással, stb. A könnyűhadosztály koncepciója már a Lengyelországi harcok tapasztalatai alapján megbukott.

Panzer 35(t)-k a lengyel Radom városában 1939-ben

 

1939 szeptember 3.-án a háború harmadik napján az 1. Könnyűhadosztály heves harcok árán átjutott a Warta folyón. Az átkelési kísérlet során a Panzer 35(t) páncélosok egészen a partig vonultak, és közvetlenül tüzükkel pásztázták a túlpartot fedezve a gumicsónakok átevező gyalogosokat. Ilyenkor a gyalogosok igen kiszolgáltatot helyzetben találják magukat, érthetően nagyon fontos a megfelelő tűztámogatás. A sikeres partváltás után gyors előretörés következett - viszonylag nyílt terepen, ami a páncélos hadviselés alapfeltétele - egészen a Visztuláig. Az előretörés során nyilvánvalóvá váltak a páncélos valódi értékei, a lengyel alakulatok ellentámadásait menetből visszaverték. A páncélos rendre legyőzte a lengyel hadsereg saját fejlesztésű TK, TKS könnyű harckocsijait. A hadjárat legszívszorítóbb jelenetei közé tartozik, a dokumentumfilmekből is ismert kézifegyverekkel felszerelt lovas ezredek harca a német páncélosokkal. Akárhányszor visszaverték őket, ők mindig újrarendezőttek, és újra támadtak egészen addig, amíg az utolsó szálig el nem hullottak. Elszántságuk, önfeláldozásuk "jutalma" a német katonák tisztelete, és hogy néhány saját alakulatuk kijutott az éppen aktuális katlanból, hogy aztán egy másikban semmisüljenek meg...

A hadosztály nyolc nap alatt 800km-t tett meg Radom irányába. A hadjárat során a legfelsőbb hadvezetés elégedetten tapasztalta, hogy megbízható harckocsitípushoz jutott. A Panzer 35(t)-vel felszerelt hadosztályok súlyos veszteségei jelzik, hogy a harckocsinak komoly szerepet szántak. Az 1. Könnyűhadosztály 112db járművéből 77db esett ki a harcokból, de ebből csak 12db semmisült meg véglegesen, 65db csak javítható sérüléseket szenvedett.

Az 1940-ben Norvégiában harcoló 50db különböző harckocsit felvonultató 40. Páncéloszászlóalj nem rendelkezett Panzer 35(t)-vel.

1940 május 10.-én Hollandia-Észak-Franciaország főirányokkal megindult a támadás Nyugat-Európa ellen. A német hadsereg három nagy csoportban helyezkedett el. Fedor von Bock tábornok 26 gyaloghadosztályból és 3 páncéloshadosztályból álló A Hadseregcsoportja Hollandiával és Észak-Belgiummal szemben foglalt állást. Gerd von Rundstedt tábornok 35 gyalog- 3 gépesített és 7 páncéloshadosztályból álló B Hadseregcsoportja Aachentől Luxemburgig, míg Ritter von Leeb tábornok C Hadseregcsoportja 19 gyaloghadosztállyal Luxemburgtól Svájcig terjedő területen helyezkedett el. A fő csapást a B Hadseregcsoportnak kellett indítania az Ardenneken keresztül hátbatámadva a szövetségesek teljes északi haderejét. A hadjárat során legnagyobb számban a 6. Könnyűhadosztály rendelkezett Panzer 35(t) harckocsival, pontosan 116db-al. A hadosztálynak később fontos szerep jutott front déli szárnyán történő előretörésben. A tehetséges Werner Kempf tábornok parancsnoksága alatt álló alakulat a 10 napon át tartó harcok után az elsők között pillantotta meg a La Manche csatornát. Remek teljesítményük nagyban volt köszönhető a harckocsi kiváló képességeinek. A harckocsi viszont most előszőr találkozott nálánál erősebb, vagy vele egyenrangú tankokkal. A franciák által tervezett Somua S35-ös fegyverzetben egyenrangú, páncélzatban erősebb volt német ellenfelénél. A Char B nehézharckocsi viszont minden tekintetben felülmúlta a harcokban bevetett összes német típust! Hogy nem volt képes megfordítani a háború menetét, az elsősorban rossz alkalmazásával (gyalogoshadosztályok között szétszórva, légitámogatás nélkül), és kevés darabszámával magyarázható. A Panzer 35(t) nem is volt képes legyőzni ezeket az "acélszörnyeket", de ilyenkor a Luftwaffe Ju 87-es zuhanóbombázói segítettek megoldani a feladatot.

 

Panzer 35(t) a háború első felében sokszor harcok gyújtópontjában volt

 

1941 júniusában összesen 189db Panzer 35(t) várta a megindulási parancsot a német-szovjet határon. Ezek többsége még mindig a, most már 6. Páncéloshadosztálynak átkeresztelt alakulatnál szolgált. Az alakulat a két nagyobb egységben végrehajtott, kombinált hadműveletben egészen Moszkva külvárosáig jutott, ahol a tél beállta, illetve a koncentrállt szovjet támadás elől kénytelen volt visszavonulni. A sztyeppei előretörés során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a páncélos védelmi és támadó képességei már nem elegendőek az új generációs szovjet tankok ellen. 1941. június 22.-én vált nyilvánvalóvá a szoviet fölény, amikor a XIV. Szoviet Páncéloshadtest KV-1-es, T-34-es kötelékei támadást indítottak a 6. Páncéloshadosztály éle ellen. A hadosztály Panzer 35(t) páncélosai egymás után gyulladtak ki, a hadosztály páncéltörő osztályai nem rendelkeztek olyan eszközzel, ami képes lett volna kilőni az új vörös harckocsikat. Az egytlen kivétel a 88mm-es Flak légvédelmi ágyú volt. Ennek is nyolc találatba telt míg egy KV-1-est ki tudott lőni(!). A hideg tél beálltával további gondok jelentkeztek. A páncélos sűrített levegős kormányrendszere a nemritkán -30 fokig hűlő időben befagyott. Fagyálló hiányában a legénységnek tüzet kellett rakni a páncélos alá, és 30 percenként beindítani a motort hogy elkerüljék a befagyást. Emellett a harckocsi nem rendelkezett a Panzer I-IV, valamint Panzer 38(t)-re jellemző kézi indítóberendezéssel, ami vész esetén igen hasznosnak bizonyult. Ezen hiányosságok, valamint a szovjetek által indított negyerejű támadássorozat hatására a 6. Páncéloshadosztály gyakorlatilag felmorzsolódott. Részeit 1942 elején hazaszállították Németországba feltöltésre, a hadosztály pedig korszerűbb Panzer III-as harckocsikra cserélte le Panzer 35(t)-it.

 

Dávid és Góliát - Panzer 35(t) a és elhagyott szovjet T-28 az 1941-es nyári offenzíva során

 

1942 nyarára néhány példány kivételével minden német alakulatból eltűnt ez a típus, de egyéb, adott feladatra átalakított (lőszerhordó, vontató, sebesült szállító, stb) változatai egészen a háború végéig szolgálatban maradhattak.

 

Grafika - Panzer 35(t) egzotikus festéssel. Ez nem német festés,
valószínűleg a szlovák páncélos alegység színeiben pompázik.

Végnapok

A német hadvezetés egy folyamat részeként tekintett a háborús tevékenységre, éppúgy, mint a támogató fejlesztésekre. Soha nem jelentett a cseh harckocsi megoldást a német kérdésekre, de ideig-óráig abszolút hasznos eszközkiegészítésnek minősült. Amint a típus képességei már nem voltak megfelelőek és volt is mire lecserélni ezt meg is lépték. A fegyver nem volt sikertelen, olyan időszakban segítette ki a Wehrmacht csapatokat, amikor azoknak a legnagyobb szükségük volt erre. Csak amikor eljött az ideje, tisztességgel nyugdíjazták.

A Harmadik Birodalom csatlósai viszont nem engedhették meg maguknak, hogy lecseréljék elavult modeljeiket - egész egyszerűen nem volt mire. A németek ugyis nem adták ki saját fejlesztésű páncélosaik terveit semelyik csatlósuknak, bár voltak ezirányú tárgyalások. Például a magyar fél szivesen gyártotta volna licenszben a Panzer III valamelyik változatát, némi egyéni átalakítással (megfelelő tesztelés után fegyverzet cseréje, oldalkötényezéssel javítani a harckocsi páncélvédettségét, stb), de ezek a tárgyalások végül nem vezettek eredményre. Ennek következtében csatlósai továbbra is kénytelenek voltak a németektől kapott, jobbára elavult, általuk már kiselejtezett harceszközökkel harcolni.

 

A színek alapján csehszlovák, vagy szlovák állományú Panzer 35(t)

 

A szlovák Gyorshadosztály egységei még 1943-ban is LT-35-kel tartotta a kaukázusi frontot az állandó szovjet támadásokkal szemben. Kitartásukkal kivívták a közelben harcoló német egységek tiszteletét. Az 1. Román Páncéloshadosztály szintén rendelkezett egy LT-35-kel felszerelt páncélosezreddel. A hadosztály a 11. Német Hadsereg oldalán harcolt a Krím-félszigeten, Szevasztopolért, majd 1942-ben Sztálingrádnál a 4. Román Hadsereg részeként, a várostól délre lévő szektor védelméért volt felelős. 1943 elején a Vörös Hadsereg addig sohasem tapasztalt mértékű ellentámadást indított, mellyel bekerítette a teljes 6. Német Hadsereget, illetve a 4. Német Páncélos Hadsereg és 4. Román Hadsereg részeit. Az 1. Román Páncéloshadosztály a szovjetekkel vívott egyenlőtlen küzdelemben az utolsó páncélosig felmorzsolódott.

 

Csehszlovák festésű Panzer 35(t) múzeumban, napjainkban

 

 

Képtár a Panzer 35(t)-ről

Linkek, szakirodalom