Motorkerékpárok

Ahogy ma az amerikai motorvilágban a Harley-Davidson az volt a III. Birodalomban a BMW, amit USA-ban az Indian, azt képviselte a német piacon a Zündapp. Mára a két utóbbi márkát csak a kifejezett rajongók ismerik és értékelik, míg a széles közönség a két nagy óriást fogadja el a nyugati típusú, túramotorok és chopperek szakértőjeként. Pedig a háború alatt a Zündapp igen is minőségi, sőt kiváló gépekkel volt jelen a piacon - olyannyira tökéletesekkel, hogy a Wehrmacht is nagy számban alkalmazta főbb típusaikat különböző célokra. Ezen motorkerékpárok megjárták a fagyos keleti tundrát éppúgy, mint az afrikai sivatag forró homokdűnéit. Több típusát is használta a hadsereg, ezeken nem érdemes végigmenni, egy átlag tudású érdeklődő számára nem fedezhető fel közöttük érdemi eltérés. Egyik átlagos tagja a családnak a KS750 volt, ezen keresztül ismerkedjünk meg a típussal.

A Zündapp KS750-est kifejezetten katonai célokra tervezték. Az 1930-as években számos Zündapp-típust használt a Reichswehr, azonban ezek mind a polgári piacra készült gépek katonai változatai voltak. 1937-ben kapta a gyár feladatul, hogy az OKH (német szárazföldi haderő) igényeinek megfelelő prototípust készítsen. Előírták egyebek között, hogy a gép össztömege három katonával és azok felszerelésével nem haladhatja meg az 500 kg-ot, teljes terheléssel képes legyen tartósan 80 km/órával haladni, legnagyobb sebessége érje el a 90 km/órát, ugyanakkor tartani lehessen vele a gyalogos katona sebességét, 4 km/órát.

1939-ben kezdődtek a katonai próbák. A motor kezdetben 700cm³-es volt, és a hengereket 5 fokkal megemelték a vízszinteshez képest, hogy ezzel is növekedjen a szabad magasság. A próbák 1940-ben fejeződtek be, és a 750cm³-esre növelt motorú Zündapp KS750-est alkalmasnak találták hadi használatra. A motorerő 70 százaléka jut a hátsó kerékre, 30 százalék az oldalkocsikerékre, ami az országúti haladásnál könnyű kormányzást eredményez. Mindkét hajtott kereket hidraulikus fékrendszerrel látták el, a kiegyenlített fékerő érdekében a hátsó keréken 22 mm-es, az oldalkocsikeréken 19 mm-es munkahengerek kerültek.

A KS750 gyártása nem fejeződött be a háború végén, 1946 és 1948 között még közel háromszáz gépet állítottak elő, jobbára a szövetségeseknek jóvátételként, azokkal együtt összesen 18 695 ilyen motorkerékpár készült Nürnbergben. A magyar királyi honvédség nem használt jelentősebb számban KS750-eseket, az itthon felbukkanó gépek a Vörös Hadsereg zsákmányából származnak, illetve elhagyott német hadianyagként jutottak magyar kézbe.

A hadsereg 1938 során kérte fel a német járműgyártó cégeket egy, a hadsereg számára alkalmas, erős és strapabíró motorkerékpár modell kifejlesztésére. Több gyár is jelentkezett a tenderre - így a két mostani jelöltünk is. A BMW válasza a kihívásra az R75 lett.

A BMW R75 egy 750cm³ léghűtéses 2 hengeres, négyütemű boxermotort épített be a járműbe. Négyfokozatú sebességváltó hátramenettel, sőt még terep fokozattal is el volt látva. Természetesen a rendszeresített oldalkocsival kompatibilis volt, amire géppuskát is fel lehet helyezni (lehetett MG34 vagy MG42 is), amivel menet közben is tüzelhetett a vezetője. Minőségére jellemző, hogy napjainkban is rengeteg, jó állapotban lévő példány található, nagy része ezeknek ma is aktívan rója az utakat. A háború alatt összesen 16 000db készült belőle. Ennek ellenére nem volt olcsó darab - dupla annyiba került a megépítése, mint egy Kübelwagennek.

A háború folyamán szinte végig gyártották mindkét fő típust, azokon kicsit mindig javítva valamit. A 600cm³-ből 700, majd 750, míg végül készült belőlük 800-850cm³ modell is. Javult a teljesítmény, a felfüggesztés, a légszűrők, de alapvetően maradt az eredeti karakterisztika, a robosztus felépítés.

A járművek minden frontot megjártak, minden évszakban gőzerővel dolgoztak. A keleti front pora, de főleg őszi-téli időjárása nem tetszett nekik, a téli -40°C-ban a precíz alkatrészek, benzintartályok szétrepedtek olyan merevvé váltak. Leghíresebb tetteiket Rommel DAK alakulatában hajtották végre, a sivatagban, ahol északon érdemi akadály nem mutatkozott.

A típus képviselői a DAK felderítő zászlóaljának motorkerékpáros századát alkották - többnyire kisebb egységekben, a 2 és 4 tengelyes felderítő páncélgépkocsikkal közös harccsoportban vettek részt a küzdelmekben.

A végelláthatatlan, sík terep kedvükre való alap volt mindennapi tevékenységükhöz - egyértelműen hiteles ellenpontjai voltak angolszász ellenlábasaiknak.

Érdekesség, hogy a BMW R-75 oldalkocsis motorkerékpárt 1943-tól a magyar ejtőernyőscsapatoknál is rendszeresítették.