Kezdetek
A Panzer IV alvázon alapuló légvédelmi lövegcsalád következő altípusaként jelent meg 1944 tavaszán. A program természetesen a már bevált Panzer IV alvázat vette alapul, a fegyverzet terén sem nagyon lehetett variálni - 20mm, 37mm lövegek álltak rendelkezésre, 1, 2 és 4-csöves kivitelben. Két típus terveit tette le egy német mérnök-tiszt, név szerint Karl Krause 1944 elején a Fegyverügyi Hivatal döntnökei elé: az egyikből alakult ki a későbbi Wirlbelwind négycsöves, míg a taglalt tervekből született meg az Ostwind (Keleti szél), az egycsöves verzió.
Egy megkésett rivális: szovjet ZSU 37, a háború végóráira készült csak el
Jelen képviselő tervezésénél a beszerezhető lövegek közül végül is egy 37mm-es korszerűsített FlaK löveg használatát vették számításba.
Fejlesztés története
A testvértípushoz hasonlóan a kor egyik legerősebb könnyű légvédelmi lövegével a 37mm-es FlaK 43 L/89 beépítése mellett tették le voksukat a mérnökök - képességei annak ellenére is imponálóak voltak, hogy nem a Wirlbelwindnél alkalmazott, többcsöves megoldás mellett döntöttek. Valamit valamiért ugye - kevesebb löveg, kisebb tűzerő, de kevesebb lőszerfogyasztás, esetenként kisebb kiszolgáló személyzet.
A gyártási feladatok nagyobb hányadát testvértípusával, együtt a sziléziai Ostbau Werke üzeme vállalta, de 1944 második felében a keleti front közeledtével a gyártást áthelyezték a nyugatabbra lévő (duisburgi, teplitzi helyszínen működő) Deutsche Eisenwerke üzemeibe. A gyártási nehézségek, költözések és nyersanyag csökkenése folytán a tervezett mennyiséget sohasem érhette meg, összesen kb. 100db készült belőle.
Átalakítás alatt álló Panzer IV alvázak, melyekből vegyesen Wirlbelwind és Ostwind egyedek lesznek - figyeljük meg az üzem kicsi és kezdetleges voltát! Összevetve egy Ford-féle gyártósorral ez eléggé manufaktúra jelleget ölt.
Harcokban
Testvérek egymás között: Ostwind és Wirlbelwind
Az átadott egységeket a többi légvédelmi páncélossal együtt a páncélos és páncélgránátos hadosztályok önjáró légvédelmi üteginek megerősítésére osztották be. Feladatuk elsősorban az elkerülhetetlen nappali csapatmozgások idején közvetlen légvédelmi támogatást biztosítani a menetoszlopoknak. Ez főleg Nyugaton, ahol az elkészült minimális darabszám nagyobb része került, korántsem volt egy sétagalopp, a Szövetséges légitevékenység 1944 nyarától gyakorlatilag folyamatos volt egészen kora reggeltől estig. Feladataikat a körülményekhez képest végezték, ennél többet nem tehettek.
Sorsukat nem kerülhették el; utolsó képviselőik Berlin romos utcáin pusztultak, vagy adták meg magukat a Rajna immáron német oldalán.