Panzer IIL Luchs

A háború harmadik évére, a Barbarossa Hadművelet idejére egyértelművé vált, hogy az addigi könnyű páncélgépkocsikon alapuló felderítő tevékenység nem tartható fent minden körülmények között. A Rasputyica időszakában, amikor mindenhol a sár volt az úr, ezek a 2-4 tengelyes, könnyű járművek éppúgy beragadtak a borzalmas talajba, mint a teherszállító gépkocsik. A német Fegyverügyi Hivatal ezért középtávon egy új koncepció mentén, kiselejtezett könnyű páncélosain keresztül kívánta megoldani a problémát.

PANZER IIL LUCHS (Sd.Kfz 123) adatai:

ÁLTALÁNOS:

Jármû Típusa: könnyû felderítő harckocsi

Hadrendbe állítás: 1943 tavasza

Kezelõk száma: 4 fõ

Harci tömeg: 11,8t

 

MÉRETEK:

Teljes hossz: 4630mm

Törzs hossz: 4630mm

Szélesség: 2490mm

Magasság: 2130mm

 

FEGYVERZET:

Fõ: 20mm KwK 30 (vagy KwK 38) L/55-es löveg

Kiegészítõ: 1db 7,92mm MG 34-es géppuska a toronyban, a löveggel párhuzamosan

 

LÕSZERKÉSZLET:

Fõ: 330 lövedék

Kiegészítõ: 2250

 

PÁNCÉLZAT:

Páncéltest elõl (orrlemez): 30mm (65°-os dõlésszög)

Páncéltest elõl (vezetõ elõtt): 20mm (90°-os dõlésszög)

Páncéltest oldallemeze: 20-30mm (80-90°)

Páncéltest farlemeze: 20mm (60°-os dõlésszög)

Lövegtorony elõl: 30mm (80°-os dõlésszög)

Lövegtorony oldallemeze: 15mm (70°-os dõlésszög)

Lövegtorony hátsólemeze: 20mm (70°-os dõlésszög)

Lövegtorony tetõlemeze: 13mm (0-10°-os dõlésszög)

 

HAJTÓMÛ:

Motor: Maybach HL 66P R6 hengeres benzinüzemû

Teljesítmény: 180LE

Tüzelanyag-tartály: 236 l

 

TELJESÍTMÉNY:

Maximális sebesség országúton: 60km/h

Maximális sebesség terepen: 42km/h

Hatótávolság országúton: 150km

Hatótávolság terepen: 95km

Kezdetek

1942-ben az addig még állományban megmaradt Panzer II variánsok végleg kivonásra kerültek. A kivont mennyiség és a meglévő gyártósorok végleges leszerelése viszont felesleges pazarlás lett volna, így a már felszabadult jármű alapjain - jó német szokás szerint - újabb, erőteljesebb programokon gondolkoztak. Végeredményben 3 fő program indult be: egy önjáró páncélvadász (Marder II), egy limitált prototípus önjáró gyalogsági tarack (SiG II) és egy feljavított Panzer II képében egy új könnyű felderítő páncélosé. Jelen cikkben erről az utolsó programról lesz szó.

Történet (verziók, módosulások)

A felderítő jármű állomány egyik nagy gyengéje ezekben a hónapokban, hogy csak könnyűfegyverzetű, kerekes járművekkel rendelkezett. Ezek részben megfelelőek voltak - az Sd.Kfz 231 nehéz változat egy kicsit talán lassú volt a gyors felderítés kívánalmaihoz, viszont gyenge védelemmel bírt a támadások kivédéséhez -, de egy valóban strapabíró, jó mászóképességű eszköz, ami még gyors is tud lenni; nos egy ilyen eszköz mindenképpen elfért volna a repertoárba.

Nagyon is elégedettek voltak a többtengelyes, kerekes járművekkel, de előfordult több eset, főleg a keleti fronton, ahol nagy volt a sár évente kétszer is, hogy a jó mászóképesség laza talajon hiányzott. Ezt a képességet a kerekes járművek nem tudták biztosítani.

A könnyű felderítő páncélost a VK 1301, egy korábbi prototípus alapján formálódott. A program során a Panzer II alvázát kismértékben módosították, szélesítették, új Famo-rendszerű, átlapolt felfüggesztést kapott (a jobb tehereloszlás érdekében), majd a klasszikus felderítő fegyverzettel szerelték fel. Kapott egy 20mm-es gyorstüzelő gépágyút és egy vele párhuzamosított MG 34-es géppuskát.

A páncélos próbái alapján a Fegyverügyi Hivatal eredetileg 800db-ra adott megrendelést. Hogy mi történt valójában részben rejtély: a teljes legyártott mennyiség összesen 131db volt csak. Valószínűleg több, egymástól részben független esemény állhatott a program leállítása mögött:

  • A fronton koránt sem mutatott olyan jó teljesítményt, ahogy a próbákon előre vetítette.
  • Fogyóban volt néhány fontos nyersanyag és a korlátozott készleteket inkább fontosabb programokra összpontosították.
  • Szövetséges légicsapások súlyosan érintették a gyártósorokat.

Menet közben más felderítő programok még a Luchs-nál is jobb eredményekkel kecsegtettek (lásd.: Sd.Kfz 234/2 Puma program)

Mivel a német csapatok lassan kiszorultak azon keleti területekről, ahol a sár-időszak komoly tényező volt, újra előtérbe kerülhettek az olcsóbb kerekes járművek (lásd.: Puma program).

A Puma egyébként is kora legjobb páncélautója volt - sok seregben még ma is megállná a helyét. A mai kerekes járművek napjainkig másolják az akkori technológiát. Ezzel a bestiával a Luchs nem tudott versenyezni.

Ne feledjük el; a Luchs egy, az életciklusa végén járó könnyűpáncélos típus utolsó szép dobása volt - a Puma egy teljesen új típus még fejleszthető időszakban lévő képviselője.

Bármi is volt az oka a sorozatgyártás 131db után leállt. Az utolsó 31db-nál a főfegyverzetet jóval erősebb, 50mm-es lövegre cserélték. Ez egyértelműen növelte a kis páncélos hatékonyságát, de közben emelte is a jármű össztömegét, amitől viszont romlottak a mozgási mutatói - lassult, nehezebben gyorsult, kevésbé volt robbanékony, ami egy felderítőnél alapvető elvárás.

50mm KwK39/1, L/60 hosszúcsövű löveggel szerelt prototípus

Harci alkalmazás

Panzer IIL Luchs könnyű felderítő harckocsikat a német páncélos hadosztályok felderítő zászlóaljainál rendszeresítették, ahol elég jól meg is állták a helyüket. A folyamatosan apadó harckocsi állomány a kis felderítőre sem volt jótékony hatással - sokkal többször kellett magát egyedül kivágnia kényszerű helyzetekből, egyre többször került szemtől szembe, nálánál jóval erősebb ellenséges típusokkal. A típus rejtő festése igen jó szolgálatot tett mind keleten, mind nyugaton (a németek igen magas színvonalon művelték a katonai célzatú festés művészetét - hatásuk máig ható). A kis páncélos viszont egyszerűen elveszett a hatalmas keleti térben, és az alacsony hasmagasság-kis tömeg páros sem kedvezett a sártenger leküzdésének. Nyugaton nagyobb hatásfokkal tudott tevékenykedni.

Panzer IIL Luchs terepen - rövid csövű, 20mm-es löveggel

Végnapok

Végleges kivonásra sohasem került, a háborút folyamatosan fogyó létszámmal, de végigharcolta. Sorsa beteljesült, együtt pusztult a Birodalommal. Nem volt a feladatra tökéletesen megfelelő megoldás, de a képességeihez képest egész hasznos tagja volt a felderítő egységeknek. Ne feledjük, a háború elején fejlesztett típusok is kénytelenek voltak végigharcolni a háborút (mint az Sd.Kfz 221), hiába voltak totálisan elavultak addigra.

Panzer II roncs a keleti fronton - nem csak a hideg tett be nekik

Egyébként is nehéz egy felderítő páncélos valós eredményességét megítélni, lévén ez a hatékonyság nagyban függött az adott személyzet tapasztalati szintjétől éppúgy, mint a puszta szerencsétől. Felderítőknél a szerencse faktor sokkal nagyobb százalékban számított, mint bármely más fegyvernemnél. Felderítő parancsnoknak lenni hasonló volt, mint huszárnak lenni az újkorban: messze a saját csapatoktól távol tevékenykedsz, sokszor az ellenséges vonalak mögött, között. Annak az esélye, hogy észrevesznek főleg nem a te képességeiden múlik, az, hogy a csapdából, amibe önként belesétáltál kijutsz-e, na az már annál inkább rajtad és a vezetett technikán. Ez az életmód mindig is megkívánt egy, az egészségesnél kicsit több zsiványságot, bátorságot, talán beteges hőssé-vállási igényt is. Ennek folyománya, viszont, hogy egy Lovagkeresztes, 4 éve a fronton harcoló veteránt ugyanúgy lepuffanthattak, mint egy tegnap a kiképzőtelepről kijött zöldfülűt, senki által nem támogatva, nincs kire hagyatkoznod.

Ha ez a sokszor feleslegesen felvállalt huszáros halálmenet bejött, sikeres volt, te lettél a hős, ha nem egy névtelen halott katona lettél egy kietlen pusztaságban, egy kiégett tank belsejében.

Galéria a Panzer IIL Luchs-ról

Linkek, Irodalomjegyzék


Dr. S. Hart & Dr. R. Hart: Az II. világháború német páncélosai

Linkek ide