Történet (verziók, módosulások)
A nullsorozati, később Panzer IVA-ként megnevezett prototípusból 35db készült. Megtartották a Panzer III-ra jellemző, párosával kötegelt laprugókat használó felfüggesztőrendszert. Ezeket a nullsorozati példányokat fejlesztési célzattal építették, majd az új adatok alapján új, javított nullsorozati példányok születtek. A Panzer IV-esből három ilyen sorozat készült, jelzése A-C-ig történt.
Panzer IVA egy gyárudvaron a háború előtt
Az első valóban sorozatban gyártott változat a Panzer IVD volt. Igazából a prototípus javított C változatának sorozatgyártásra egyszerűsített változata volt, az eredetihez hasonló, de annak javított felfüggesztési rendszerével, felépítményével, fegyverzetével. A hátulsó és oldalsó páncélzatot 20mm-esre növelték, ami a jármű tömegét 20t-ra emelte. A német gyárak a lengyelországi hadjáratig 45db Panzer IVD-t építettek, 1940-ig összesen 248db épült, míg az E változat fel nem váltotta a gyártósoron.
Az E változatnál az orrpáncélzatot 50mm-re növelték, az oldalára további lemezeket erősítettek. A lengyelországi és franciaországi harci tapasztalatok igazolták a páncélos megbízhatóságát. A jármű ekkor kapta hivatalosan is a Panzer IV (Sd.Kfz 161) elnevezést, a régi kódneveket pedig törölték. A győztes nyugati offenzíva után a meglévő Panzer A-D-et visszaszállították a gyárakba, hogy E-re történő korszerűsítésüket elvégezzék.
Harci alkalmazás
Panzer IVD a nyugati hadjáratok idején, klasszikus csukaszürke festéssel
1941-ben Barbarossa Hadművelet elején a Panzer IVE harckocsi fölényben volt a rendszerbe állított szovjet típusokkal szemben (ne feledjük, ekkor a T-34, KV-1 nehezebb tankokból még csak kis mennyiség állt rendelkezésükre), de az offenzíva második felétől kezdve fokozatosan nőttek veszteségeik. Egyrészt mutatja, hogy a típusnak milyen fontos szerepet szánt a német hadvezetés, másrészt a szovjet tankok megerősödését jelzi. A Tájfun hadművelet (Moszkva bekerítése, elfoglalása) utáni szovjet ellenoffenzíva idejére a német páncéloshadosztályok olyan mértékű veszteségeket szenvedtek, hogy páncéloshadosztályként már nem működhettek, megszűntek létezni. A Panzer IV-eken kívűl gyakorlatilag, majdnem minden típus 80% feletti veszteséggel zárt. A Krupp művek a fenyegetésre reagálva rendszerbe állította az erősebb Panzer IVF(1) harckocsikat, de lövegük gyenge tűzerejének következtében ezek sem voltak képesek legyőzni a szovjet nehézpáncélosokat. A német hadvezetés szügségesnek tartotta egy erősebb löveg beszerelését. A megoldást az eredeti 75mm-es löveg hosszabb csövű változata szolgáltatta. Az áttervezett harckocsi a Panzer IVF2 nevet kapta. Az F2 hosszú csövű 75mm-es lövege 740m/s torkolati sebességet ért el. Ezzel a teljesítménnyel 1000m-ről képes volt átütni átütni a 89mm-es 30°-okban döntött páncéllemezt. Ez elegendő volt ahhoz, hogy bármilyen távolságból áthatoljon a T-34-es páncélzatán. Ez lett az első német közepes páncélos, mely a háború minden harcterén a győzelem valós esélyével vehette fel a küzdelmet ellenfeleivel. Alapvető páncélosa lett a keleti front páncéloshadosztályainak. Ha Rommel 1942-ben elég Panzer IVF1-F2-vel rendelkezett volna, valószínűleg még a nyárig befejezhette volna az afrikai hadműveleteket. Mivel Hitler csak mellékhadszíntérnek minősítette Afrikát, ezért mindig csak annyi utánpótlást kapott amennyi ahhoz volt elég, hogy kitartson. Rommel zsenialitását dicséri, hogy egyáltalán képes volt támadásba átmenni ilyen kevés egységgel.
Grafika a Panzer IVG-ről - a festés csukaszürke alapon zöld foltozás
A keleti fronton kiderült: a Panzer IV alakja és a csukaszürke alapszín
együtt nagyon jó rejtőzködést biztosított
1942-ben hadrendbe állították az első Panzer IVG változatokat. Tömege megegyezett az F2-ével, de páncélzatát megerősítették, lövegének csőszájfékét áttervezték. Gyártási folyamat során még további változtatásokat eszközöltek, ezek közül a legfontosabb, hogy fegyverzetét az F2-énél is hosszabb 75mm-es L/48 űrméret hosszú lövegre cserélték. Ezzel a löveg torkolati sebessége 751m/s-ra növekedett. A változtatások sorába tartozik még, hogy a páncélzatot felcsavarozott lemezekkel erősítették tovább. Ennél a típusnál használtak előszőr gyárilag köténylemezt (Schürzen) a Panzer IV-eseken. Ezek 5-9mm-es kazánlemezek voltak, amit csak lazán (ponthegesztéssel, vagy egyszerűbben sínre horgokkal felakasztva) rögzítettek. A futómű irányába kilőtt, üreges töltetű lövedékek ellen nyújtott védelmet. Ezzel egyidőben folytak a német gyárakba nagyjavításra visszaszállított korábbi Panzer IV változatok átszerelése a G szabványa szerint.
Panzer IVH és J
Panzer IVH - legendás páncélos legendás festéssel egy legendával az oldalán - kell ennél több?
1943 tavaszán jelent meg a típus leghíresebb változata a Panzer IVH. A alaptípuson az elődjéhez a G változathoz hasonlóan gyártás közben módosításokat hajtottak rajta véget. A H lett az első olyan változat, amelyet már gyárilag bevontak Zimmerit antimagnetikus festékréteggel, amely egyenetlen, habarcsszerű felszínt alakított ki. Száradás után erre a "gyűrött" felszínre hordták fel a későbbi álcázó festést. A Panzer IVH védelmét tovább erősítették. A páncéltest elől 80mm-es, oldalt 30mm-es, hátul 20mm-es, a torony és a lövegpajzs 50mm-es lemezekből állt. A torony parancsnoki kupoláját ujratervezték, és ellátták légvédelmi céllal géppuskafelfogással is (ezekbe szabvány 7,92mm-es MG 34-es géppuskát szerelhettek). Az átalakításoknak köszönhetően a páncélos tömege 25t-ra nőtt, országúti csúcssebessége 38km/h-ra csökkent. Korlátai ellenére a Panther mellett a német páncéloshadosztályok meghatározó elemévé vált az 1943-44-es csaták során. 1943 közepétől kezdve Guderian (aki ekkor a páncélos csapatok főfelügyelője címet viselte), és Speer (gyártásért felelős miniszter) alatt fokozódott a harckocsi gyártása. 1943-ban 3073db 1944-45-ben pedig 3161db Panzer IVH hagyta el a szerelőcsarnokokat. Bámulatos teljesítmény ha hozzávesszük, hogy a Szövetséges terrorbombázások gyakorlatilag minden létesítményt leromboltak, amit termelésre használtak.
Grafika - Panzer IVJ. Figyeljük meg a rácshálós kötényezést, és a toronyvédő köténylemezt
1944-közepére a Panzer IV-es gyártásában résztvevő két legfontosabb vállalat a Krupp és a Vomag más típusokra állt át, ezért az utolsó változat gyártását teljes egészében az ausztriai Nibelungwerke vállalta. A J változat építését a megcsappant erőforrások nagyban befolyásolták. Így például a törzs oldalsó köténylemezeit olcsóbb, könnyebben előállítható dróthálóval helyettesítették. A háló az üreges töltetek ellen ugyanolyan hatékony volt, ráadásul gyorsabban lehetett cserélni. A J változat futóművét módosították, hogy akár a fronton is felszerelhessék a sokkal szélesebb, ún Ostkette lánctalpat. Ezek a keleti frontra jellemző mély hóban segítették a könnyebb manőverezést. Az egyre súlyosabb nyersanyaghiány miatt el kellett hagyni a torony villamos mozgatószerkezetét, amit kézi mozgatású rendszer váltott fel. Ezzel természetesen lassult a torony oldalirányú mozgatásának sebessége, de a megüresedett hely következtében, növelni tudták üzemanyag-tartályainak méretét. Így a J változat hatótávolsága országúton 322km-re, terepen 210km-re nőtt. A Német Főparancsnokság úgy tervezte, hogy 1945 februárjában leállítja a Panzer IV-esek további gyártását, de a Szövetséges előrenyomulás üteme és (készlet)pusztító ereje következtében, továbbra is gyártották őket. A Nibelungwerke 1944-45 között összesen 2392db Panzer IVJ-t szállított le a hadseregnek.
Konverziók
A német hadigépezet talán legsokoldalúbb alvázáról beszélünk - nyugodjunk bele a Tiger I-II meg sem közelíti ezt a használhatóságot semmilyen szinten. Nem meglepő módon ebből következőleg rengeteg további jármű keletkezett ezen a kiváló alapon - minden szinten. Vadászpáncélosok, páncélvadászok, rohamlövegek, önjáró- és légvédelmi lövegek, parancsnoki és felderítő járművek - a sor szinte végtelen. Ezen a ponton nem is vesztegetném a szót ezekre - a tervek szerint, szinte mindről lesz majd külön cikk is később.
Egy ritka prototípus - Panzer IV mit Hydrostatischem Antrieb
A teljesség igénye nélkül alapja volt többek közt a Nashorn/Hornisse páncélvadásznak, a Hummel önjáró lövegnek (főleg Gesützwagen III/IV alvázra épült, de az alvázhiány miatt több példányt direktben Panzer IV alapon építettek meg), ebből is készült Sturmgesütz-variáns, ott volt a félelmetes Jagdpanzer IV (több verzióban is), de volt különálló rohampáncélos (Brumbar), egy sor légvédelmi páncélos, mint a Möbelwagen, vagy a Kugelblitz. Nem képez külön típust, de volt belőle parancsnoki verzió és kis számban alkalmazták tüzérségi megfigyelőként is.
A Karl Mozsár és kiszolgáló járműve
Talán a legérdekesebb, kis darabszámú verzió a 600mm-es Karl szupermozsár lőszerszállító járműve volt (a Karl egy speciális alvázra épített ostrommozsár volt, ennek kiszolgáló egysége lett pár nagyjavításra visszaküldött régebbi példány). Leginkább város- és/vagy erődostromkor vagy erődöv áttörésénél vetették be - természetesen magasabb egység független, speciális, célorientált alegységekbe szervezve került a Wehrmacht kötelékébe - ahol szükség volt rájuk egyszerűen a feladat idejére az ottani magasabb parancsnokság alá rendelték. Így vettek részt például Szevasztopol ostromában a 11. tábori Német Hadsereg kötelékébe sorolva, de később megjelentek Leningrád ostromtüzérségében is.
Végnapok
Rövid csövű Panzer IV keleten - Rendben, ez sérült...
Ebben az esetben a végnapok kifejezés inkább csak a vereség szempontjából értelmezhető - lévén a technika oldaláról nézve az, hogy az utolsó napig hasznos támogatásként üzemelt mindenképpen kiemelkedő siker egy addigra majd 10-éves tanktól.
Az viszont igaz, hogy végső soron részese volt a totális összeomlásnak, részben okozója is lehetett - bár ez is eléggé sántít, mitől kellett volna pont neki még erősebbnek lennie -, így a végösszegzésben ki kell mondani, a páncélos összességében 1944-re eredeti szerepkörében már nem volt képes teljeskörűen tevékenykedni, egyre inkább kiegészítő fegyverzetté vált az erősebb páncélosok mellett - bár annak továbbra is megfelelet.
Eszméletlenre lőtt, kései Panzer IV - a köténylemez tartó konzolok alapján talán H
Sokan abszolút kudarcról beszélnének, ami szemenszedett hazugság lenne, a tények totálisan egyoldalú vizsgálata. Ugyanis nem veszik ezek a személyek figyelembe, hogy a háborúban minden félnek folyamatosan megvoltak azok az egységei, melyek az adott szinten már csak kényszerűségből voltak az első vonalban. Ne feledjük, az amerikai hadsereg fő páncélostípusa még a győzelem napján is az M4 Sherman volt, nem a M26 Pershing, a legtöbb szovjet páncéloskötelék még mindig T-34, illetve T-60, T-70 felderítő tankokkal volt ellátva, nem IS nehézpáncélosokkal. A nyugati dokumentumfilmek “valósága”, ahol a Szövetségesek teljesen feltöltött egységekkel, mosolyogva, friss típusokon robognak a német anyaország területén csak a híradók mesevilágában volt így (a legtöbb a háború után készült, beállított jelenet pár, előre kiválasztott alegységgel - mi is így csináltuk ‘43-45 között…).
Képtár a Panzer IV harckocsiról
