Féllánctalpas légvédelmi lövegek II.

Ebben a rövid cikkben azon átmeneti, légvédelmi jellegű járművekről lesz szó, melyek lényegükben légvédelmi löveggel szerelték, de sokszor nem eredeti szerepkörükben alkalmazták. Legtöbbjüket a történelem átmeneti megoldássá degradálta, sohasem juthattak komolyabb szerephez, bár található közöttük egészen jó próbálkozások is, amik egész használható, kiegészítő eszközökké váltak - a kényszer okán.

Bevezetés

Ki gondolná, hogy egy eszköz/ötlet elképesztő eredményessége károsan hathat egy másik, a témában szintén releváns megközelítés fejlődésére, oly mértékben ami az egész rendszer működését képes veszélyeztetni. Ez történt a III. Birodalommal, mert a háború első három évében a Luftwaffe akkora előnyben volt jobb eszközei és harceljárásai révén, hogy a szárazföldi hadsereg csapatlégvédelmét is képes volt megoldani. Amikor viszont elfogyott ez a határtalan előny, nem állt rendelkezésre olyan pótló eszköz, amely az elvesztett védelem helyét képes lett volna átvenni. Elindult egy pánikszerű keresés-fejlesztés, hogy amíg a végső megoldások létrehozhatóak - a hiba valamennyire korrigálható lesz -, addig is legyen valami véderő a csapatoknak.

Flakpanzer I

 

Flakpanzer I nyári festésben

 

A Flakpanzer I alapvetően egy érdekes történet - részben szerintem félreértés is a puszta létrejöttének magyarázata. Elvileg a gondolat abból fakadt, hogy a kezdeti légvédelmi harcjárművek páncélozatlan SdKfz 10/4 és 10/5 féllánctalpas vontatókból alakult ki, amiknek még a kézifegyverek is komoly veszélyt jelentettek. Így felmerült, hogy páncélosokat kellene erre a célra felhasználni. Ami következtében a nagy számban rendelkezésre álló, de semmiképpen sem első vonalas Panzer I könnyűpáncélosok egyre nagyobb mértékben álltak rendelkezésre. Ennek néhány dolog ellentmond. Egyrészt a háború egésze során végig gyártásban maradtak ilyen típusú féllánctalpas légvédelmi eszközök, sőt! A háború végéig teljesen páncélozatlan, tehergépjárműveket is felhasználtak ilyen célokra - lásd.: Teherszállítók II.

Flakpanzer I téli álcával - foltokban át-átüt az eredeti csukaszürke kamo

 

A fejlesztésben több cég is érintett volt: eredetileg a Daimler-Benz és az Alkett nyerte a kiírást, de a gyártásba beszállt a Stoewer AG is. Alvázon komoly változtatás nem történt, természetesen az eredeti torony kikerült a tervből, mert a választott 20mm Flak 38 L/55 légvédelmi löveg kitöltötte a teljes teret. A mozgástér így is kifejezetten korlátos lett, körbeforgást - harci helyzetben -, teljes kiszolgáló személyzetével alig lehetett megoldani. Kiszolgáló személyzete kifejezetten nem kicsi! A harcjármű saját vezetőjével együtt a teljes legénység 8 fős volt!

 

Fő problémám az eredeti magyarázattal, hogy ha ennyire nem működtek volna az eredeti féllánctalpas és működött volna az új páncélos konverziók, akkor miért csak két tucat átalakítás történt, miért nem borította el a frontokat az új megoldás. Miért nem maradt fenn szinte semmi információ ezen járművekről. Valószínűleg a jármű átmeneti megoldásként ideig-óráig sikeresen ellátta feladatait (ne feledjük 1941-ben még bőven kitartott a Luftwaffe légifölénye), de egyre jobban megmutatkoztak hátrányos tulajdonságai, korlátai.

Romboló-támogató eszközök

FlaK 18 ausf Sd.Kfz 8

 

Légvédelmi fegyverzettel felszerelt járműként a következő típusok szintén besorolás szempontból légvédelmi önjáró lövegeknek minősíthetőek, de szerepkörüket tekintve közvetlen tűztámogató, erődromboló eszközöknek szánták ezeket.

Céljuk eredetileg a nyugati vasbeton erődök átütése lett volna. Így a félig kifejlesztett és legyártott támogató-rombolókat már Lengyelországba bevetették és egészen a Barbarossa Hadművelet végéig szolgálatban maradtak (a teljes állomány pusztulásáig).

 

Nem kérdés, maga a löveg-koncepció egyértelműen alkalmas volt több cél betöltésére is: lehetett ezeket önjáró légvédelmi lövegként használni, 8-10km távolságig támogató tüzérségként, eredeti szerepköreként védelmi célok leküzdésére (erődök, tüzérségi támpontok), de páncéltörő feladatkörben is kiválóan teljesítettek. Hátrányaik szintén elég egyértelműek: hatalmas célpontok, nehezen elrejthetőek, a löveg puszta mérete és tömege folytán a járművek nehezen mozogtak, az erőátviteli rendszert túlterhelte nagyon - ezért nem is lehetett páncélozni ezeket, ami védettségi problémákhoz vezetett, a személyzet kiszolgáltatott volt egy esetleges rajtaütéssel szemben.

Panzer Sfl IVC

 

Ezzel együtt a Panzer Sfl IVC sohasem jutott el gyártásig, összesen 3db prototípus készült (1941-44 között folyamatosan készült, változó fegyverzeti elképzelésekkel!). A frontra sohasem jutott el. A jármű harchelyzetben egyébként minden oldalra leengedte volna oldallemezeit, így tudott volna a fegyverzet 360 fokban körbeforogni, illetve ezáltal nőtt volna meg a kiszolgáló platform is, ami segíthette a személyzet munkáját. Cserébe a legénység teljesen kiszolgáltatott lett volna minden behatással szemben - valamit valamiért.

FlaK 18 ausf Sd.Kfz 8 harcjárműből összesen 10db készült még a háború előtt. Mind a tíz járművet a Panzerjäger-Abteilung 8 páncélvadász zászlóalj első századába osztották, amely részt vett az 1939-es Fall Weiss, az 1940-es franciaországi hadjáratban és az 1941-es Barbarossa hadműveletben. 1942 januárjában a századot átnevezték Panzerjäger-Kompanie 601 névre, majd áprilisban a Panzerjäger-Abteilung 559 harmadik százada lett. A jelentések szerint az utolsó három járművet 1943 márciusában veszítették el. A fő különbség a klasszikus SdKfz 8 és a löveg hordozó járműve között csak a vezetőfülke további lemezekkel történő megerősítése volt - ezt a megoldást alkalmazták majd minden féllánctalpas és tehergépjárműves konverziónál, ha erre idő adatott.

Féllánctalpas harcjárművek

 

Sd.Kfz 251/17

 

Igen a felsorolásból természetesen a legismertebb féllánctalpas típus sem maradhatott ki - lévén légvédelmi járművek iránt nagy igény mutatkozott, szinte minden elérhető eszköz kisebb-nagyobb mértékben érintett lett ilyen jellegű programokban. A két csapatszállító közül az SdKfz 250 egy ekkora méretű légvédelmi fegyver elhordásához túl kicsinek bizonyult, de olybá tűnt nagyobb testvére alkalmas lehet a feladatra.

Két típus jött létre a célra. Az egyértelmű, hogy a már bevált 20mm FlaK 30 vagy 38 szintén felhasználásra került (a nagyobb űrméretű löveg már nagy volt számára). Egyszerűen a jármű plató részére rögzítették egy 360 fokos körbeforgást biztosító alapra. A jármű harchelyzetre előkészítve leengedte oldalfalait, így vette fel a küzdelmet az ellenséggel. Ilyenkor ennél a típusnál is kiszolgáltatottabbá vált a kezelő személyzet, de ezen javítani nem nagyon lehetett volna.

Sd.Kfz 251/21

 

Ennél sokkal érdekesebb és jóval veszélyesebb elképzelés lett a 21-es változat, amibe 3db 15mm-es MG 151 automata gépágyút szereltek egybe párhuzamosítva egy kisebb méretű lövegpajzsba. Később az ágyú 20mm-es verziójára álltak át a nagyobb rombolóerő érdekében (eredetileg ezek a Luftwaffe romboló és nehézvadász gépeinek szárnyába beépített gépágyúk voltak, amint a Luftwaffe ellenálló képessége elfogyott, gépek hiányában a meglévő fegyverállomány felszabadult más célra).

Ami a harceszközről fennmaradt, hogy elhárító szerepkörre a tűzhatása elegendőnek mutatkozott, de földi harcban, puha vagy könnyen páncélozott célpontok ellen mutatta meg igazi erényeit. Tűzereje és tűzgyorsasága révén alakulat nem állhatta huzamosabb ideig rácsapásait - személyében a gránátosok kiváló gyalogsági támogató eszközt kaptak.

Egyedi megoldások


Egyedi, nem tervezett megoldások terén a német frontműhelyek sokkal nagyobb mértékű rugalmasságot mutattak fel, mint otthoni, hivatásos mérnöktársaik. Tucatnyi zsákmányolt francia, de főleg orosz harcjárműből, vontatóból készült a fronton légvédelmi konverzió. A németek, ha állapotuk megengedte az eredeti szovjet technológiát eredeti formájában vetette be (KV, T-34 tankok főleg), de T-26, BT harckocsik esetén, vagy ha a zsákmány sérült volt és nem érte meg/nem lehetett helyreállítani, akkor igyekeztek nekik új szerepkört találni - így lettek torony nélküli vontatók, légvédelmi páncélosok és páncélvadászok.

Ezen járművekről túl sok információ nem maradt ránk, sajnos elég nehéz róluk érdemi történetet kanyarítani, csak az tudható, hogy voltak szép számban. A kevés fellelhető adatból tudható, hogy készült légvédelmi T-34-es egyedi toronyba szerelt négycsövű Flakvierling löveggel.

FlaK T-34 konverzió - egy példa a tucatnyi, zsákmányolt, átszerelt megoldásra

 

Ezen a ponton viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy kutatgatásaim során jó pár - elismerten - manipulált képet találtam, amikből le is szedtem egy igazi gyöngyszemet - bár ott pont nem találtam arra egyértelmű elismerést, hogy kamu a kép…

A hamisításról röviden

Ezen a ponton viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy kutatgatásaim során jópár - elismerten - manipulált képet találtam, amikből le is szedtem egy igazi gyöngyszemet - bár ott pont nem találtam arra egyértelmű elismerést, hogy kamu a kép…

 Az internet szolid bája: kép egy Flak T-34-ről...

… ugyanaz a kép, ugyanaz a beállítás, de személyzettel….  

 

De erről, a kóbor apácákat összekavaró jelenségről később tervezek külön cikket írogatni.

 

Kiváló szovjet időket idéző állapot… Lenin az emelvényről szónokol, mellette Trockij. Lenin az emelvényen szónokol, mellette ...senki (?!)  

Ez azért problémás, mert sokszor az eredeti forrás nem lekövethető (te, aki évekkel később megtalálod ezeket a képeket, nem tudhatod, melyik volt a legelső megjelenés), lehet ez egy Photoshop praktikákat bemutató, oktató site is, ahonnan az adott kép kikerülve önálló - hitelesnek tűnő - életet kezd élni és elterjed. Egyik legismertebb ilyen történet az emberiség előtti óriások sztorija, amelynek “bizonyítéka” évekkel korábban egy ilyen siteról indult, ahol a posztoló segítséget kért, hogyan tudná élethűbbé tenni gyakorló projektjét. No comment...