VK-programok I

Bevezetés

VK, azaz Versuchs Konstruktion (próbagyártás, prototipizálás) projektek jelentették a III. Birodalomban a különböző kutatás-fejlsztési programokat - itt most kifejezetten a szárazföldi járműfejlesztésről, azon belül is a páncélos fejlesztésekről beszélek, fogalmam sincs ez a repülőiparban is így volt-e. Általában egy későbbi végtermék felé vezető, átmeneti lépcsőfokként, vagy sorozatgyártott alaptípus továbbfejlesztésével új jármű létrehozására tett lépésként értelmezhetőek. Volt közülük lényeges, későbbi legenda őse, de teljes kudarc, félreértett mellékvágány is. Hogy mennyi volt ezekből? Elképzelhetetlenül sok kimaradhatott a listáról; volt ami csak tervrajzig jutott, volt, ami addig se - ezekről ma adatokat találni szinte lehetetlenség egy átlagos emberkének. Amit tudok tenni, minden forrásból igyekeztem kigyűjteni a lehető legtöbb információt, összegeztem és igyekeztem nem nagyot hibázni velük. A teljesség igénye nélkül nézzünk át ezekből néhányat, amiről találtam adatokat - a nevek sokszor csalókák, nem garantált, hogy a növekvő számsorban van összefüggés. Ja, az írásmód kevert volt, VK XX.XX és VK XXXX is elő-előfordult - én kiegységesítettem VK XXXX alakúra, mert így talán követhetőbb.

VK 903b (Ausf H)

 

A VK 90X-programért a Panzer II fő előállítója, a MAN felelt. Ebből számos változat készült, itt most kettőt emelek ki. A névadónkat a VK 903b-t, ami lényegében később a VK 13.03-as programhoz futott ki, azon keresztül pedig a Panzer IIL Luchs felderítőhöz vezetett.

 

Előd prototípusa - többek között - a VK 901G volt, amit később Panzer IIG néven vettek állományba. Kifejezetten a FAMO-féle átlapolt fútógörgők és a megnövelt páncélvédelem tesztje érdekében jött létre.

 

Ennek lett aztán egy továbbfejlesztése a VK 903b, amikor az eredetileg felhasznált FAMO-féle felfüggesztést tesztelték sokkal erősebb lövegekkel. A program fő tesztje 50mm-es löveggel történt.

Évekkel később tervbe vették, hogy készülhetne belőle páncéltörő változat is - amit egy 75mm-es PaK 42 L/70-es löveggel szereltek volna. Annyira irreális volt a terv (gondoljuk meg, ez a löveg a 43t-s Panther főlövege volt, nem egy 15-20t-s kisméretű páncélosé), hogy a tervezőasztaltol nem is jutott messzebb.

Pz.Kpfw. 38 (t) n.A. (neue Art)

 

A CKD cseh gyár prototípusa volt. Egy lehetséges válasz a túlságosan könnyű fegyverzetű és védelmű, főleg páncélgépkocsikon alapuló felderítő-tevékenység támogatására. A fő ismérve a nagyobb részt hegesztett páncéltest volt (a többi Pz 38(t) variáns a háború végéig maradt szegecselt technológiájú), illetve az újratervezett torony, a kémlelő nyílásokkal. Sokkal gyorsabb volt és erősebb az alap 38(t)-hez képest, egészen 64km/h-ig tudott gyorsulni műúton, ami akkor nagyon szép teljesítmény volt. Összesen öt darab készült, sorsuk nem ismert. A prototípus végül nem került gyártásba, mert a német vezetés végül a VK 13.03-as programot támogatta.

Flakpanzer 38(t) Program

A Kugelblitz légvédelmi páncélos tornyát felhasználva terveztek egy Hetzer-hez hasonló, szintén döntött lemezekből felépített küzdőterű, alacsony légvédelmi harceszközt. A tervezőasztalon jól mutatott, de maga a Kugelblitz torony mechanizmusa elég bonyolult volt, hogy a háború végéig az eredeti Flakpanzer IV példányok felszereléséhez sem lett elegendő lövegtorony.

A program végül is a Gepard légvédelmi páncélosban valóban teret kapott

A Panzer 38(t), mint alapjármű alkalmasnak tűnt légvédelmi páncélos létrehozásához, de a gyakorlati tapasztalatok végül rámutattak, hogy túl szük és nehezen kezelhető valós harci helyzetben.

VK 1303 (Pre-Luchs)

Ez a jármű egy jóval korábban, Panzer I és II járművekkel megkezdett fejlesztési terv majdnem végállapota. Néhány Panzer I és Panzer II páncélos felhasználásával született néhány prototípus variáns, melynek célja a menet közben egyre nagyobb teret kapó Famo-futómű páncélosokon történő kipróbálása volt. Mivel ekkor az elérhető járműpark nagyrészt erre a két könnyű típusra szorítkozott, így ekkor még csak ezeket lehetett bevonni (1938-39 körül járunk). Több kísérlet indult különböző céllal. Volt aminek a célja csak működésre bírni a koncepciót és tesztelni annak menettulajdonságait. Volt ahol a cél a rendszer terhelhetőségének vizsgálata illetve a menettulajdonságok változása nehezebb konstrukció esetén lett - természetesen a könnyűtank konstrukció korlátozta a tömegnövelést. Sokáig próbálkoztak az élettartam és szolgálatban tarthatóság meghosszabbításával úgy, hogy jóval vastagabb páncélzattal és/vagy erősebb löveggel építették a páncélosokat. Ezek a kísérletek egy sor próbaegyedet fialtak, de részeredményeken kívül valós áttörést nem hoztak. Részben elérte célját a program - megtanulták alkalmazni az új felfüggesztési rendszert teljesen lánctalpas járművek esetén is, ami majd sokkal később egy sikeres Panther és Tiger programban kamatozik.

 

A kis konstrukciós próbák eredményeit aztán az érdekelt gyártók igyekeztek új formába önteni és az éppen aktuálisan kiírt új generációs felderítő páncélos tendert megpályázták az addigi programok legjobb tulajdonságaiból összegyúrt új prototípus tervvel. Ez lett a VK 1303, ami egy átlapolt, Famo felfüggesztésű, a szokottnál erősebb védelmű Panzer II volt a kor elvárásainak megfelelően viszonylag erős főfegyverzettel - ebből rögtön több is felmerült: az eredeti 20mm-es gyorstüzelő gépágyú egy hosszabb csövű változata, nagyobb átütéssel, a Luftwaffe 30mm-es MK103 típusú fedélzeti gépágyúja (sokkal később ez lett az alapja a Kugelblitz légvédelmi fegyverzetnek, ami sohasem került gyártásba) és egy párhuzamos programból (Leopard felderítő) átemelt 50mm-es löveg. A Luftwaffe féltékenyen védte saját értékét, az 50mm-es löveg noha több típusba később beépítésre került, nem illett a kicsi testhez, így maradt az eredeti Panzer II löveg javított verziója.

A próbák, javítások során kialakult végső harcjármű már Panzerspahwagen II, vagy Luchs (angolszász formában Lynx, magyarul hiúz) néven futott, de amikor egy megrendelt széria keretében rendszeresítette a hadvezetés, hivatalosan a Panzer IIL Luchs nevet kapta. A program kiszorította a tenderből a cseh CKD üzem Panzer 38(t) nA prototípusát, elnyerte a kívánt megrendelést.

A program sikeresnek tartható, bár a tervekkel ellentétben nem készült el a teljes megrendelés keret (kb. 800db felderítő páncélos), mert kb. 200db után a programot leállították. Az elkészült járművek egész sikeresen támogatták a harcoló alakulatokat. A fő problémaként részben a harctéri felderítés módjának változásai okolhatóak - Szövetséges fronton egyre több, erősebb fegyverzetű, gyorsabb felderítő jármű jelent meg (pl.: Staghound, M8 Greyhound, AEC Mk III, Humber Mark II), míg a keleti fronton a rossz minőségű utak és elégtelen felderítő kapacitás miatt egyre többszőr, a Luchsnál erősebb fegyverzetű páncélosokat küldtek ki felderítési feladatokkal - ilyen csatározásokban egy Luchs könnyedén találta magát szemben egy T-70, T-34/76 vagy /85 szakasszal, ami ellen esélytelen volt. A felderítés feladatát végül nem páncélosokkal, hanem a korszak később legjobbjává váló felderítő páncélgépkocsi.

VK 1601 (Pre-Pz IIJ)

A kezdeti könnyűpáncélosokon természetesen kísérleteztek más területeken is - főfegyvercsere, nagyobb torony, új típusú felfüggesztések, erősebb páncélvédettség, stb. Mind a kettő könnyűpáncélosból kiindult egy tömegnövelő kísérletezés. Ez Panzer I oldalon az F jelű, mini-Tigrisként aposztrofált, 18t-ás behemóthoz vezetett, míg a Panzer II terén a prototipizálás a Panzer IIJ-ben ölt majd testet. A VK 1601 egy olyan, átmeneti, prototípus volt, ami később lényeges kérdéssé váló, újabb prototípushoz vezetett - hasznos volt, de valóban csak köztes lépés. Mini-szériaként mind a Panzer IF, mind a Panzer IIJ eljutott egészen a frontokig, de valós hatást elérni nem tudtak - ekkor ebben a korban már elégtelenné tette ellenfeleivel szemben.

VK 1602 Leopard

A VK 1601 (Panzer IIJ) és egy be nem mutatott másik prototípus, a VK 1301 (később Panzer IIM néven került regisztrálásra) alapján tovább álmodott, jóval erősebbnek tervezett felderítő páncélos terveit kezdte meg egy konzorcium: A MAN, Daimler-Benz és a MIAG dolgozott együtt, hogy létrehozzák az addigi legsikeresebb felderítő konstrukciót. A prototípus VK 1602 jelzéssel kezdte meg életciklusát.

A Fegyverügyi Hivatalnál, egyidőben több, kis részben eltérő, felderítő páncélosról szóló kiírás is létezett, dolgoztak rajta vállalatok. Ezek közül volt nehezebb, kifejezetten felderítő tevékenységet gátló, vadász-felderítő és ennek könnyebb változatai. A tervek elemzése alapján a hadsereg végül csak a könnyebb változatból rendelt, mert a Luftwaffe szétesésével háttérbe szoruló légifelderítés kiesésével sokkal fontosabbá vált a saját földi felderítési tevékenység támogatása, mint az ellenséges tevékenység akadályozása. Így a VK 1602 program zöld utat kapott.

Alapként itt is egy kései Panzer II alvázat használtak fel, de kiszélesítették, hogy nagyobb tornyot és löveget építhessenek be. Új tornyot terveztek, elvetve az eddigi Panzer II megoldásokat.

Alkatra a páncélos hasonlít az ekkoriban a VK 3002-esre és az éppen ebből formálódó Pantherre. A Luchs-szal sok tekintetben összehasonlítható, lévén elég sok részében annak egy felhizlalt változata. Tömege jóval nagyobb, de erősebb is a motorja, így végül a végsebessége közel azonos a két járműnek. Tornya új tervezés, erősebb löveggel tervezték (50mm KwK. 39 L/60), mint kisebb társát, bár a program végén néhány előregyártott elemet direktben felhasználtak a Luchs széria utolsó darabjain. Felfüggesztése hasonlóan Famo-rendszerű, de szélesebb lánctalppal, ami szintén jobb, biztosabb haladást kölcsönzött volna a típusnak.  Páncélzata jóval vaskosabbnak készült, részben döntött lemezekkel, ami sokkal jobb védelmet vetített elő - igazi vadász lett volna. Figyelembe véve fő ellenfeleit, azokat valószínűleg dominálta is volna.

Volna, lévén a prototípusból nem lett végtermék. A megváltozott harctéri helyzetben Adolf Hitler nem látta elegendőnek még az addig elért védelmi eredményeket sem - ne feledjük, ekkor már egyre többször használtak keleten közepes páncélosokat felderítésre, ami már nem leküzdhető ellenfél egy felderítő páncélosnak.

Amikor kiderült, hogy az elvárt javításokat a konzorcium (ekkor már csak a MIAG és a Daimler-Benz, a MAN átváltott a Panther fejlesztésére) nem képes záros időn belül elvégezni Adolf Hitler töröltette a programot.

Az addigi részeredmények azért koránt sem mentek veszendőbe - a Daimler kiváló lövegtornyát újrahasznosította a Büssig-NAG a későbbi legjobb háborús felderítő harceszköznél, az Sdkfz 234/2 Puma létrehozásánál.

Egy veszedelmes vadmacska: Sdkfz 234/2 Puma

VK 2801

A VK 1602 fejlesztésével közel egyidőben a Daimler-Benz dolgozott egy még nehezebb, jobban védett variánson is. A jármű igen sok részletében az akkor folyó Panther munkálataiból merített, a végső tervek gyakorlatilag megegyeztek annak formájával, csak kisebb toronnyal képzelték el. Pont ez is okozta a program végét. Mivel a Panzer IV és Panther páncélosok úgy nézett ki, alkalmasak lesznek betölteni a klasszikus közepes páncélos szerepkört, az új tervezésű felderítők mellett egyszerűen nem maradt érdemben létjogosultság egy ennyire erős, de sok tekintetben meghatározhatatlan szerepkörű harcjárműnek. A program sohasem jutott még prototipizálási fázisba sem, maradt a tervezőasztal terméke. Tény, hogy végül a Büssig-NAG kivitelezte Sdkfz 234 minden tekintetben jobban megfelelt az eredeti, felderítő szerepkörre, mint bármely más páncélos prototípus.