VK 100.01(P), Mauschen, Maus
Porsche professzor az évek alatt megkerülhetetlen szaktekintéllyé nőtte ki magát a német nehézipari fejlesztések terén - ennek több kiváló és jónéhány vegyes megítélésű “eredményével”. Utólag, csak a sikeres időszakokat, a gyártásig jutott típusokat szemléljük, elmondható, hogy a Porsche üzem 1942-től teljesen háttérbe szorult. Ez nem igaz, csak olyan jellegű feladatokat kapott, amelyek végül nem jutottak el termelői szintig - bár megrendelésük idején ez nem így látszott, csak később az élet másként rendezte a kérdést.
Tipikusan ilyen kérdéskör lett a szupernehéz páncélos fejlesztési terve is. Adolf Hitler és a HWA a fronton tapasztalható nyomás ellensúlyozására (nagyobb mennyiségben előállított, a német technológiát egyre jobban megközelítő, néha el is hagyó ellenséges páncélosok problémája) egyre erősebb, pusztítóbb, közben egyre jobban védett páncélosok.
Ennek lett következménye egy sor, párhuzamosan vagy kisebb időeltolódásokkal beindított nehéz és szupernehéz páncélos, páncélvadász, vadászpáncélos vagy rohamlöveg program. Ezeket a főbb kivitelezők - MAN, Krupp, Henschel és a professzor csapata - kapták feladatul. Porsche doktor még 1942 nyarán egy fogadáson egyezett meg szóban a Vezérrel egy szueprnehéz páncélos terveinek kidolgozásáról. A felkérés alapján a tervezőmérnökök több harcjármű terveinek álltak neki - ezen tervek végkifejlete lett a végül Panzer VII Maus néven soha-gyártásba-nem-kerülő szupernehéz szörnyeteg.
Két beazonosított prototípus ismert (valószínűleg tervrajz szinten ennél több is lehetett) a Typ 205 Mauschen és a VK 100.01 (P). Két teljesen eltérő, zavaros elnevezés: az első tűnik egy ragadvány névnek, mint hivatalos megnevezésnek, míg a második utal a szokásos HWA-prototípus kiírások/szerződések megnevezési konvenciójára. Mivel több részlet egyelőre nem ismert maradjunk meg ennél a két megnevezésnél.
Mindkét jármű tervei még június folyamán körvonalazódtak, fő különbséget főképpen a torony elhelyezkedése és a főfegyverzet jelentette. A két tervezett jármű közül a Mauschen lett volna a nagyobb, erősebb jármű: a VK 100.01(P) kb. 120t tervezett tömeggel, míg a Mauschent 170t-val álmodták meg.
A Mauschen esetében a torony a páncéltest hátsó felére került, a motortér pedig előre (Ferdinand/Elefant esetében ugyanez volt az elrendezés - valószínűleg Porsche-behatás). A 100.01 (P) esetében a konvencionális középső torony-elrendezés mellett a motortér hátsó traktusba került. A 100.01 (P) tervek szerint a Jagdpanzer VI Jagdtiger 128mm-es PaK 44 L/44-es löveggel került volna szerelésre. A Mauschent hasonló űrméretű, csak löveghosszban nagyobb harckocsilöveggel tervezték meg. A későbbi Maus ennél jóval merészebb eszközökre váltott (volna): tervbe vették 150, 170, sőt 210mm-es harckocsi lövegek vagy tarackok beépítését is a hatalmas toronyba - végül egy 128mm-es löveget kapott a 75mm-es KwK 44 L/36,5 “melléklöveg” mellé - nem sikerült a nagyobb űrméretű páncéltörő lövegfejlesztéseket időben befejezni.
A két tervezet tulajdonképpen meddig jutott el életciklusában, a Maus árnyékában nem ismert. Lehet hogy örökre csak tervrajzok maradtak, készülhetett belőlük méretarányos makett a további tervezéshez, de valószínűleg prototípus gyártásig nem futott a program.
Ami biztos, hogy a szupernehéz páncélosprogram a belé fektetett mérnök-erőforrás mértékében - így történeti távlatból szemlélve - nagyon nem érte meg. A program során felhasznált nagy mennyiségű nyersanyagból legalább három új nehézpánélos jött volna ki - mérnöki képességből pedig ennél értelmesebb fejlesztések.
P 1000 Ratte és tsai
A német páncélos fegyvernem másik ismert mérnök zsenije volt Edward Grotte. Grotte már a Nagy Háborút követően élénken érdeklődött a tankfejlesztés iránt, de a ellenőrző szervek figyelme mellett akkor még erre esély sem mutatkozott. Aztán az 1922-ben megkötött Rapalló-i Egyezmény alapján ebben a kérdésben érdemi fordulat állt be.
A rapallói szerződés (a később kialakult közhiedelemmel ellentétben) nem tartalmazott titkos katonai záradékot, de a szerződés szövegének lakonikusan fogalmazott 5. cikkelye világosan utal a két fél között már korábban megkezdődött, titokban tartott katonai együttműködés módjára: „A német kormány kész arra, hogy támogassa a nemrégen tudomására hozott, magáncégek által a Szovjetunióban tervezett együttműködéseket.”
Edward Grotte volt az egyik vezető fegyverfejlesztési mérnök, aki a lehetőséggel élve Szovjet-Oroszországba tette át székhelyét és páncélos fejlsztésbe kezdett. Érdeklődése a nehézpáncélosok felé terelte, melynek következményeként a következő években féltucat körüli nehézpáncélos prototípus tervével állt elő. Ezek között találunk egy- és többtornyos verziókat is.
Lévén a szovjet nehézipar kezdetlegessége ellenére is irdatlan gyártási kapacitást volt képes felmutatni, volt lehetőség ezeket gyakorlatban is kitesztelni. Ezen prototípusok német kódnevükön TG-X (Tank Grotte és egy szám) megnevezést kapták, míg a szovjetek saját típusszám nevezéktanukban T-X alakban hivatkoztak rájuk. Hogy az X konrétan miért éppen 10, 22, vagy éppen 42 - 1925-32 között! - így utólag lehetne okoskodni (évjárat itt ugye kilőve, de lehetne tervezett tömeg az alapja, egyszerű sorszám, stb.)
TG-1 prototípus
Őszinte leszek - Grotte háború előtti tervei igen groteszkre sikerültek - kicsit olyan érzésem volt ezeket figyelve, mintha a cél az lett volna, hogy úgy szerezzenek a német mérnökök érdemi tapasztalatokat a metallurgia területén, hogy az oroszok ne. Ránézzen egy szovjet mérnök és azt mondja: “ezek bénák...”. Grotte egyetlen olyan tervvel sem állt elő, ami 1938-42 között valóban gyártásérett típusig vezetett volna, bármelyik oldalnak. Hogy ez tervezetten történt, vagy Grotte ennyire elszállt, vízionista mérnök lett volna, nem tudni.
Párhuzamosan Ferdinand Porsche professzorral folytatott szupernehéz programról szóló egyeztetésével párhuzamosan a Vezér megkereste a Krupp Műveket is egy hasonlóan ambiciózus terv kialakításával. De milyen tervvel…
A tervezett páncélos kimerítette a szupernehéz páncélos fogalmát is, figyelembe véve ez eddigi aspiránsokat a témakörben. A tervek szerint 1000t vagy annál nehezebb monstrum lett volna! A “főlöveg” kiválasztásánál nem aprózták el a dolgot: a páncélos egy toronyba építve két 280mm-es SK C/34 típusú haditengerészeti ágyút hordozott volna - ez volt a Scharnhorst-osztályú csatacirkálók elsődleges fegyverzete (ebből a kompozícióból hordozott hármat, 3x3 elosztásban - no comment). Kiegészítő eszközparkja lett volna a Mausnál tervezett 128mm KwK 44 L/55 típusú löveg, melyet 8db 20mm Flak 38 és 2db 15mm MG 151/15, Luftwaffe számára tervezett automata gépágyú.
Landkreuzer 1500 - az előzőek alapján miért ne?
Külön gyöngyszem még az erőforrás témaköre. 1000t szárazföldi tömeg megmozgatására képes motort az egész háború alatt senki nem lett volna képes gyártani, így egy darabban ez lehetetlen küldetés volt. Ezért a MAN V12Z23/44 24-tengelyes dízelmotorjára esett a választás (teljesítmény közel 8400LE), ami egy haditengerészeti erőforrás volt U-bootok számára - ebből kellet rögtön kettő. Vészmegoldásként felmerült a Daimler-Benz 2000LE MB 501 20-tengelyes dízele is amiből egyébként nyolc darabra lett volna szükség, ami pedig motornaszád/motorcsónak erőforrás volt eredetileg. Szó ami szó: a tervek alapos áttanullmányozása után Grotte mérnökcsapata arra a véleményre helyezkedett, hogy egyáltalán a megmozdításhoz kb. 12-18.000LE-nyi teljesítményre lesz szükség.
Őszinte leszek: a sebességre vonatkozó számítások nekem kacsának tűnnek (végsebesség: 40km/h), páncélzata 120-340mm lemezekből állt volna. Csak a torony maga 300t volt a tervek alapján (200t a torony és brutál 100t a két löveg együtt). Nem lett volna olyan híd, vasúti szerelvény, egyéb amin átmehetett, szállíthatta volna, azaz mindent lábon kellett volna megtennie. Vízi átkelést direktben a folyómederben kellett volna megtenni, ami azért elvárt némi előtervezést (magasság azért nem olyan nagy: 11m).
A mérnököknek volt humora: a 170t Maus után az 1000t-s monstrum kódneve Ratte, azaz patkány volt egymás között. Másik ismert neve: Landkreuzer 1000, azaz 1000t-s Szárazföldi cirkáló.
Kiinduló állapot: Dora/Schwerer Gustav
Ezzel a sor nem ért azért végett. Terveket készítettek egy módosított fegyverzetű ultra-szupernehéz páncéloshoz is: ez lett volna a Landkreuzer 1500. Ez az álmok szerint mentesítette volna a félelmetes 800mm-es Dora/Schwerer Gustav vasúti löveget legnagyobb hibájától, hogy függött a vasúthálózattól. A főfegyvert két 150mm-es SFH 18 tábori ágyú egészítette volna ki. Ebből sem lett semmi.