Kezdetek
A Panzer IV alvázon alapuló légvédelmi lövegcsalád következő altípusaként jelent meg 1944 tavaszán. A program természetesen a már bevált Panzer IV alvázat vette alapul, a fegyverzet terén sem nagyon lehetett variálni - 20mm, 37mm lövegek álltak rendelkezésre, 1, 2 és 4-csöves kivitelben. Eredetileg tervbe vették a Möbelwagen fejlesztése esetén is a 20mm-es Flakvierling 38 használatát, de kisebb részben konstrukciós, nagyobb részt beszerzési problémák okán erre sorozatgyártásilag sohasem került sor.
US M16 AA Halftrack - nem volt partiban jelöltünkkel
Jelen képviselő tervezésénél figyelembe vették ilyen jellegű lövegek használatát.
Fejlesztés története
Végül az eredeti konstrukció alapján készült, jóval erősebb 37mm-es Flakvierling 43 L/89 négycsövű löveg beépítése mellett tették le voksukat a mérnökök - képességei sokat javultak az előd 20mm-es megoldásokhoz képest, az alap 37mm-es Flak 43 löveg tűzereje a korszakban elsöprőnek számított (gondoljuk végig: ekkor az amerikai M16 AA Halftrack 4db 12,5mm-es, klasszikus Browning géppuskát használt...), tűzgyorsasága alapján joggal retteghette bármely alacsonytámadó, csatarepülő, földi vonatkozásban gyalogsági és könnyen páncélozott célpontok ellen szintén erőnyerő pozícióba került.
A gyártási feladatok nagyobb hányadát testvértípusával, az Ostwinddel együtt a sziléziai Ostbau Werke üzeme vállalta, de 1944 második felében a keleti front közeledtével a gyártást áthelyezték a nyugatabbra lévő (duisburgi, teplitzi helyszínen működő) Deutsche Eisenwerke üzemeibe. A gyártási nehézségek, költözések és nyersanyag csökkenése folytán a tervezett mennyiséget sohasem érhette meg, összesen kb. 100db készült belőle.
Harcokban
Természetesen a legyártott mennyiség nagyobb részben a meglévő páncélos hadosztályok légvédelmi egységeihez került, de kaptak belőle kiemelt páncélgránátos hadosztályok is mind a Wehrmacht mind a Waffen SS állományából.
Alkalmazására általában nyugaton került sor, mert ott volt sokkal veszélyesebb a nappali légi tevékenység (amerikai Thunderbolt és angol Typhoon vadászbombázók brutálisan nagy tűzerővel rendelkeztek és ezen felül igen jó páncélozással is bírtak, a pilóták pedig sokkal tapasztaltabbak, képzettebbek voltak, mint orosz bajtársaik).
Érték kellemetlen meglepetések ezen egységek tagjait, amikor lassan araszoló gépesített oszlopokra terveztek lecsapni, de azok gyilkos össztűzet zúdítottak vissza rájuk - sokan maradtak fekve ilyen jellegű meggondolatlanságok után. Bár elsődleges célja egy légvédelmi egységnek természetszerűleg az elrettentés volt, mert sokkal nehezebb volt egy gyorsan és magasan mozgó légi egységet eltalálni 3D-ben, mint ugyanezt egy páncéloscsatában - lassabb célpontok ellen, kvázi síkban.
A páncélos természetellenesen szögletes és magas alakjából következőleg az egyik legfontosabb szempont a páncélos elrejtése lett - gyenge páncélzata miatt a csatát neki kellet kedvezőbb helyzetből felvállalnia
A harceszköz képességei messzemenőkig meggyőzőek voltak, hasonló kialakítású harcjárművek máig készülnek az egykori hidegháborús felek mindegyikénél (lásd. ZSU-23-4 Shilka, 2S6M Tunguska-M, a brutális ZSU-57-2, avagy US M42 Duster AA, angol Chieftain Marksman SPAAG). Az eszköz képviselői dicstelen véget szenvedtek el az azt fenntartó hatalommal együtt - ‘45 májusában együtt pusztultak el Berlin romjai között.
Brutális kései utód: szovjet ZSU-57-2