Kleines Kettenkrad

A Német Fegyverügyi Hivatal (HWA - Heereswaffenamt) a háború előtti években a hadsereg újrafegyverzési programja keretében tucatnyi féllánctalpas modell kidolgozására kért be terveket különböző szerepkörökre - volt itt csapatszállító 250 és 251 jelzéssel, vontatók vagy fél tucat. Speciális feladatok elvégzésére is kiírtak tendert. Speciális feladat alatt a Wehrmacht elit képzésű, speciális vadász egységeit értem - fallschirm- és gebirgsjagerek.

NSU HK101 Kleines Kettenkrad (Sd.Kfz 2) adatai:

 

ÁLTALÁNOS:

Jármû Típusa: könnyű féllánctalpas motorkerékpár

Hadrendbe állítás: 1939

Kezelõk száma: 1 fő

Harci tömeg: 1560kg

 

MÉRETEK (megközelítő értékek):

Teljes hossz: 2740mm

Törzs hossz: 2740mm

Szélesség: 1000mm

Magasság: 1200mm

 

FEGYVERZET:

Fõ: nincs

 

LÕSZERKÉSZLET:

Fõ: nincs

 

PÁNCÉLZAT:

Homlok: ismeretlen

Oldalak: ismeretlen

Hátsó: ismeretlen

 

HAJTÓMÛ:

Motor: Opel Olympia 38 OHL 4-hengeres benzinüzemű

Teljesítmény: 36LE, 3400 fordulat/perc

Tüzelanyag-tartály: ismeretlen

 

TELJESÍTMÉNY:

Maximális sebesség országúton: 80km/h

Maximális sebesség terepen: ismeretlen

Hatótávolság országúton: 150km

Hatótávolság terepen: ismeretlen

 

GYÁRTÁSI ADATOK:

Gyártott mennyiség: kb. 8300db, majd további 550db háború utáni gyártás

 

Bevezetés

A jager egységek felszerelése és szállítmányozása természetszerűleg eltért a normál tábori alakulatokétól. Bevetési területektől függően a nagy méretű, nehéz vontatók nem jöhettek szóba - hegyivadászok nagyszámban alkalmaztak öszvéreket, síléceket, szánokat, míg a légiszállítású csapatoknak deszantolható méretű eszközökre volt szükségük: szétszerelhető, könnyű gyalogsági lövegek, géppuskák, kisméretű vontatók, stb. Egy normál esetben parancsnoki jármű - mint egy kübelwagen - egy ilyen alakulatnál akár gyalogsági félraj szállítóvá is előléphetett, lévén ennyire limitált volt a logisztikai parkjuk. Ebbe sorba illeszkedett be a HWA tendere, amely egy maximum 1t össztömegű mini-vontató járműre került kiírásra. A jármű elsődleges célja eszközvontatás, de lehetőség esetén utas szállítására is alkalmassá tehették.

Viszonylag kis mértékben érintette meg az akkori felhozatalban a nagy német üzemeket - ekkor futott a többi vontató tendere is - így egy kisebb vállalat az NSU beadványa sikeresen megnyerte a kiírást. Az NSU addig főleg textilipari gépeket, kerékpárokat és motorkerékpárokat állított elő. Így kevésbé meglepő módon mini-vontatójukat is egy kerékpár alapjain álmodták meg.

Fejlesztés története

A Kleines Kettenkrad tulajdonképpen egy speciális kialakítású motorkerékpár volt - nem sokkal több. Első villáját a cég saját motorkerékpárjától örökölte, de a eredeti hátsó tengelyét egy lánctalp mozgatta hátsó résszel helyettesítették. A kormányzását a kormányrúddal végezték: kisebb fordulathoz elég volt a kormányrúddal elfordítani az első kereket, nagyobb fordulathoz azonban a lánctalpakat is fékezni kellett. Erőforrásaként az Opel Olympia 38 típusú motorját építették be. Felfüggesztése Famo-jellegű, átlapolt futógörgőkből állt össze.

Lánctalpas jármű lévén a 24°-os emelkedőn volt képes felmászni homokban, szilárd talajon még meredekebb lejtőn is. Tervek szerint az alapjárművet az NSU továbbfejlesztette volna - erősebb, 2literes Stump K20 típusú aggregátot kapott volna, amellyel biztosan tartotta volna a 80km/h körüli végsebességet, újratervezett felfüggesztéssel, váltóval javították volna a menetteljesítményt - de a háború túlhaladta a projektet, a terveket elvetették, a gyártás pedig hamarosan le is állt.

 

Kleines Kettenkrad Sd.Anh. 1 típusú vontatóval

 

A végső tervek kialakítása és a mintapéldányok legyártása után 1939 nyarától lassú ütemben megindulhatott a gyártás. Lévén az NSU egy kisebb jelentőségű vállalat volt a nagy és híresebb gyárak mellett tömeges gyártásról azért megfelelő hangsúllyal beszéljünk. A háború haladtával a stettin-i Stoewer vállalatot is bevonták a gyártásba licenc alapján - így is csak 8300db lánctalpas motorkerékpár készült el 1944 közepéig, amikor a további megrendelésektől a HWA elállt. A háború után az NSU újrakezdte a gyártást egészen 1949-ig, de ezeket a járműveket már csak mezőgazdasági használatra szánták. A háború után nagyjából további 550db  Kettenkrad készült.

A Kettenkradhoz kifejlesztettek egy speciális utánfutót is (Sd.Anh. 1), amellyel szállítási kapacitását növelték.

 

Harcokban

Nagyobb számban először a Barbarossa hadműveletben vehettek csak részt - tehát a híres ejtőernyős csatákból Krétán, Hollandiában lemaradtak. Viszonylag nagyobb számban fordultak elő Észak-Afrikában, majd 1944-ben nyugaton is.

 

Összevetve más szállító járművekkel számosságban és feladatkörében is limitált típusról beszélhetünk - ennek ellenére egész sok fronton, különböző egységeknél is megfordult. Eredeti szerepkörét tekintve, mint írtam fentebb, a deszant alakulatok elsődleges kistömegű deszantolható szállítójárművének szánta a HWA. Ezzel együtt pedig megjárta az összes fontos hadszínteret: nyugati front 1940, Kréta, keleti front, Észak-Afrika, Olaszország. Ahol a légierő - azon belül pedig a Fallschirmjagerek - fontosabb szerepet játszott, ott rendszeres

 

Deszantos tartály felnyitása: fegyvereket, lőszert, élelmiszert és gyógyszereket dobhattak le a Junkerek a már lent harcoló csapatoknak ezekben.

 

vendég lett a Kleines Kettenkrad is. Kis mérete ellenére harctéri eszközök egész széles tárát volt képes elvontatni: PaK 36/37, Panzerbüchse 41 páncéltörő nehézpuska, deszant-tartály, 1+2fő szállítva, kis méretű kerekes légvédelmi fegyverek, kis űrméretű deszant-gyalogsági löveg - nem rossz egy ilyen kicsi eszköztől. Mivel igen kis méretű eszköz volt és egészen szép sebességre volt képes, alkalmazhatták klasszikus hit ‘n run rajtaütésekhez - ehhez általában a vezető mögötti ülőbakon egy vagy két harcos géppisztollyal géppuskával felszerelve ült háttal a vezetőnek; amint az ellenség közelébe értek megsorozták őket hátulról, míg a vezető igyekezett mielőbb hatótávon kívülre visszavezetni a kis járművet. A taktika nem kevés fineszt és szerencsét követelt meg; a járműnek semmilyen védő-takaró páncélzata nem volt.

 

A háború vége felé egy normális kép: kettenkrad oldalán panzerfausttal lesben áll. Támadás után a lehető leggyorsabban irány a saját vonalak felé, mielőtt az ellenség felocsúdhatott volna.

 

Külön megemlítésre érdemes a jármű gyorstelepítésű híradóváltozata, amely egy beépített kábeldobról teríthette maga után a rádiókábelt az előretolt állások és a hátsóbb vonalak közötti területen. A feladat nem volt veszélytelen jól jött a gyors, kis célfelületű járgány, bár védelme az nem volt neki.

 

A háború későbbi részében reptereken is alkalmazták a Kettenkradokat repülőgépek vontatására, leggyakrabban Messerschmidt Me 262 sugárhajtású vadászgépeket vontattak. Üzemanyagtakarékosságból a gépeket a kifutópályára vontatták ahelyett, hogy önerőből gurultak volna oda.