A Német Fegyverügyi Hivatal (HWA - Heereswaffenamt) a háború előtti években a hadsereg újrafegyverzési programja keretében tucatnyi féllánctalpas modell kidolgozására kért be terveket különböző szerepkörökre - volt itt csapatszállító 250 és 251 jelzéssel, vontatók vagy fél tucat. Speciális feladatok elvégzésére is kiírtak tendert. Speciális feladat alatt a Wehrmacht elit képzésű, speciális vadász egységeit értem - fallschirm- és gebirgsjagerek.
NSU HK101 Kleines Kettenkrad (Sd.Kfz 2) adatai:
ÁLTALÁNOS:
Jármû Típusa: könnyű féllánctalpas motorkerékpár
Hadrendbe állítás: 1939
Kezelõk száma: 1 fő
Harci tömeg: 1560kg
MÉRETEK (megközelítő értékek):
Teljes hossz: 2740mm
Törzs hossz: 2740mm
Szélesség: 1000mm
Magasság: 1200mm
FEGYVERZET:
Fõ: nincs
LÕSZERKÉSZLET:
Fõ: nincs
PÁNCÉLZAT:
Homlok: ismeretlen
Oldalak: ismeretlen
Hátsó: ismeretlen
HAJTÓMÛ:
Motor: Opel Olympia 38 OHL 4-hengeres benzinüzemű
Teljesítmény: 36LE, 3400 fordulat/perc
Tüzelanyag-tartály: ismeretlen
TELJESÍTMÉNY:
Maximális sebesség országúton: 80km/h
Maximális sebesség terepen: ismeretlen
Hatótávolság országúton: 150km
Hatótávolság terepen: ismeretlen
GYÁRTÁSI ADATOK:
Gyártott mennyiség: kb. 8300db, majd további 550db háború utáni gyártás
Bevezetés
A jager egységek felszerelése és szállítmányozása természetszerűleg eltért a normál tábori alakulatokétól. Bevetési területektől függően a nagy méretű, nehéz vontatók nem jöhettek szóba - hegyivadászok nagyszámban alkalmaztak öszvéreket, síléceket, szánokat, míg a légiszállítású csapatoknak deszantolható méretű eszközökre volt szükségük: szétszerelhető, könnyű gyalogsági lövegek, géppuskák, kisméretű vontatók, stb. Egy normál esetben parancsnoki jármű - mint egy kübelwagen - egy ilyen alakulatnál akár gyalogsági félraj szállítóvá is előléphetett, lévén ennyire limitált volt a logisztikai parkjuk. Ebbe sorba illeszkedett be a HWA tendere, amely egy maximum 1t össztömegű mini-vontató járműre került kiírásra. A jármű elsődleges célja eszközvontatás, de lehetőség esetén utas szállítására is alkalmassá tehették.
Viszonylag kis mértékben érintette meg az akkori felhozatalban a nagy német üzemeket - ekkor futott a többi vontató tendere is - így egy kisebb vállalat az NSU beadványa sikeresen megnyerte a kiírást. Az NSU addig főleg textilipari gépeket, kerékpárokat és motorkerékpárokat állított elő. Így kevésbé meglepő módon mini-vontatójukat is egy kerékpár alapjain álmodták meg.
Fejlesztés története
A Kleines Kettenkrad tulajdonképpen egy speciális kialakítású motorkerékpár volt - nem sokkal több. Első villáját a cég saját motorkerékpárjától örökölte, de a eredeti hátsó tengelyét egy lánctalp mozgatta hátsó résszel helyettesítették. A kormányzását a kormányrúddal végezték: kisebb fordulathoz elég volt a kormányrúddal elfordítani az első kereket, nagyobb fordulathoz azonban a lánctalpakat is fékezni kellett. Erőforrásaként az Opel Olympia 38 típusú motorját építették be. Felfüggesztése Famo-jellegű, átlapolt futógörgőkből állt össze.
Lánctalpas jármű lévén a 24°-os emelkedőn volt képes felmászni homokban, szilárd talajon még meredekebb lejtőn is. Tervek szerint az alapjárművet az NSU továbbfejlesztette volna - erősebb, 2literes Stump K20 típusú aggregátot kapott volna, amellyel biztosan tartotta volna a 80km/h körüli végsebességet, újratervezett felfüggesztéssel, váltóval javították volna a menetteljesítményt - de a háború túlhaladta a projektet, a terveket elvetették, a gyártás pedig hamarosan le is állt.
Kleines Kettenkrad Sd.Anh. 1 típusú vontatóval
A végső tervek kialakítása és a mintapéldányok legyártása után 1939 nyarától lassú ütemben megindulhatott a gyártás. Lévén az NSU egy kisebb jelentőségű vállalat volt a nagy és híresebb gyárak mellett tömeges gyártásról azért megfelelő hangsúllyal beszéljünk. A háború haladtával a stettin-i Stoewer vállalatot is bevonták a gyártásba licenc alapján - így is csak 8300db lánctalpas motorkerékpár készült el 1944 közepéig, amikor a további megrendelésektől a HWA elállt. A háború után az NSU újrakezdte a gyártást egészen 1949-ig, de ezeket a járműveket már csak mezőgazdasági használatra szánták. A háború után nagyjából további 550db Kettenkrad készült.
A Kettenkradhoz kifejlesztettek egy speciális utánfutót is (Sd.Anh. 1), amellyel szállítási kapacitását növelték.
Harcokban
Nagyobb számban először a Barbarossa hadműveletben vehettek csak részt - tehát a híres ejtőernyős csatákból Krétán, Hollandiában lemaradtak. Viszonylag nagyobb számban fordultak elő Észak-Afrikában, majd 1944-ben nyugaton is.
Összevetve más szállító járművekkel számosságban és feladatkörében is limitált típusról beszélhetünk - ennek ellenére egész sok fronton, különböző egységeknél is megfordult. Eredeti szerepkörét tekintve, mint írtam fentebb, a deszant alakulatok elsődleges kistömegű deszantolható szállítójárművének szánta a HWA. Ezzel együtt pedig megjárta az összes fontos hadszínteret: nyugati front 1940, Kréta, keleti front, Észak-Afrika, Olaszország. Ahol a légierő - azon belül pedig a Fallschirmjagerek - fontosabb szerepet játszott, ott rendszeres
Deszantos tartály felnyitása: fegyvereket, lőszert, élelmiszert és gyógyszereket dobhattak le a Junkerek a már lent harcoló csapatoknak ezekben.
vendég lett a Kleines Kettenkrad is. Kis mérete ellenére harctéri eszközök egész széles tárát volt képes elvontatni: PaK 36/37, Panzerbüchse 41 páncéltörő nehézpuska, deszant-tartály, 1+2fő szállítva, kis méretű kerekes légvédelmi fegyverek, kis űrméretű deszant-gyalogsági löveg - nem rossz egy ilyen kicsi eszköztől. Mivel igen kis méretű eszköz volt és egészen szép sebességre volt képes, alkalmazhatták klasszikus hit ‘n run rajtaütésekhez - ehhez általában a vezető mögötti ülőbakon egy vagy két harcos géppisztollyal géppuskával felszerelve ült háttal a vezetőnek; amint az ellenség közelébe értek megsorozták őket hátulról, míg a vezető igyekezett mielőbb hatótávon kívülre visszavezetni a kis járművet. A taktika nem kevés fineszt és szerencsét követelt meg; a járműnek semmilyen védő-takaró páncélzata nem volt.
A háború vége felé egy normális kép: kettenkrad oldalán panzerfausttal lesben áll. Támadás után a lehető leggyorsabban irány a saját vonalak felé, mielőtt az ellenség felocsúdhatott volna.
Külön megemlítésre érdemes a jármű gyorstelepítésű híradóváltozata, amely egy beépített kábeldobról teríthette maga után a rádiókábelt az előretolt állások és a hátsóbb vonalak közötti területen. A feladat nem volt veszélytelen jól jött a gyors, kis célfelületű járgány, bár védelme az nem volt neki.
A háború későbbi részében reptereken is alkalmazták a Kettenkradokat repülőgépek vontatására, leggyakrabban Messerschmidt Me 262 sugárhajtású vadászgépeket vontattak. Üzemanyagtakarékosságból a gépeket a kifutópályára vontatták ahelyett, hogy önerőből gurultak volna oda.
Linkek, Szakirodalom
Chris McNab: Fallschirmjäger (Hajja & Fiai Könyvkiadó)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sd.Kfz._2
https://www.youtube.com/watch?v=CDA7cK31soA
http://www.tanks-encyclopedia.com/ww2/nazi_germany/kettenkrad_sdkfz2.php
https://ww2db.com/vehicle_spec.php?q=458