Flakpanzer IV Möbelwagen

1936-42 között a német katonai- és politikai felsővezetés nagy része másodlagos problémaként élte meg a szárazföldi légelhárítás kérdését, lévén a Luftwaffe annyira uralni látszotta légteret, hogy fényes nappal légitámadást kísérelni meg a Wehrmacht egységei ellen kifejezett öngyilkos küldetésnek tűnt. 1943 végére a helyzet gyökeresen megváltozott; Észak Afrikában a DAK komoly nyomás alatt volt, de eddigre már keleten sem rendelkeztek teljes fölénnyel. A semmiből kellett új, korszerű, önjáró állományt létrehozni a gyorsan mozgó csapatok számára. Az első változatok magukon hordozták a kísérletezés és kapkodás jeleit.

Flakpanzer IV Möbelwagen (Sd.Kfz 161/3) adatai:

ÁLTALÁNOS:

Jármû Típusa: könnyû önjáró légvédelmi löveg

Hadrendbe állítás: 1944 eleje

Kezelõk száma: 4 fõ

Harci tömeg: 10,8t

 

MÉRETEK:

Teljes hossz: 4610mm

Törzs hossz: 4610mm

Szélesség: 2150mm

Magasság: 2250mm

 

FEGYVERZET:

Fõ: 20mm Flakvierling 30 (vagy FlaK 38) L/65, vagy 37mm Flak 43  légvédelmi gépágyú

Kiegészítõ: nincs

 

LÕSZERKÉSZLET:

Fõ: 1040 lövedék

Kiegészítõ: nincs

 

PÁNCÉLZAT:

Páncéltest: 35-50mm

Lövegtorony elemei: 10-15mm

 

HAJTÓMÛ:

Motor: Praga AC típusú 6 hengeres benzinmotor

Teljesítmény: 150LE

Tüzelanyag-tartály: ismeretlen

 

TELJESÍTMÉNY:

Maximális sebesség országúton: 42km/h

Maximális sebesség terepen: ismeretlen

Hatótávolság országúton: 210km

Hatótávolság terepen: ismeretlen

Kezdetek

A háború első éveiben akkora fölénye volt a német hadigépezetnek mind a levegőben, mind a földön, hogy a csapatlégvédelem kérdése gyakorlatilag másodlagos kérdéssé silányodott. Létezett, természetesen létezett, de szervezetileg elhanyagolható mértékben - összevetve a teljes szervezeti felépítéssel. Főfegyverzetként átalakított féllánctalpasokat alkamaztak (Sdkfz 250, 251, Sdkfz 7), melyek alapjáraton elég magas felépítménnyel rendelkeztek - löveggel felszerelve ez tovább romlott. Páncélozás gyakorlatilag nem volt, a küzdőtér annyira szűkösre sikeredett, hogy a sok változatnál a harchoz az oldalsó lemezeket le kellett hajtani.

Kényszermegoldások voltak egy olyan háborúra készülve, ahol senki sem gondolta volna, hogy valaha komoly szerepe lesz a szárazföldi, mobil csapatlégvédelemnek.

Ez a helyzet 1943 közepére annyira megváltozott, hogy Sztálingrád fölé berepülni már öngyilkosságnak számított, a vörös vadászok szabályosan ellepték a frontot - nem, nem voltak képzettek, de fájt minden csípésük, a veszély mindig ott leselkedett minden egyedül repülő nehezebb gépre, hogy egy közepesen képzett vörös pilóta leszedi.

A szárazföldi erőkre, különösképpen a páncélosokra a valós veszélyt elsősorban az égen megjelent új vadászbombázók, csaterepülők jelentették:  mint az Il-2 Sturmovik Keleten, vagy a Typhoon és Thunderbolt Nyugaton.

Fejlesztés története

Az új légvédelmi páncélos kifejelsztésével a Deutsche Eisenwerke üzemet bízta meg a Fegyverügyi Hivatal. A fegyver alapjául a már korosodó, de jól bevált Panzer IV alvázat használták fel (ekkortájt már IV F2, G és H altípusok voltak forgalomban; ezeket általában nagyjavításra visszarendelt roncsokból emelték át a programba), fegyverzetül a 20mm Flakvierling 38-at szemelték ki a fegyverpalettából.

A csapatpróbák viszont rámutattak, hogy a kivételes kialakítású löveg tűzgyorsaságban igen, de tűzerőben már nem megfelelő a harctéren, így a széria első 46db-ja után átálltak a sokkal átütőbb 37mm-es Flak 43-as gyorstüzelő gépágyúra.

A gyártási munkálatokba a cseh BMM is bevonásra került, így sikerült a havi mennyiséget normalizálni, bár elegendő sohasem készült belőlük.

Apró adalék, hogy noha a típus félhivatalos Möbelwagen elnevezése terjedt el, valójában az újabb konstrukcióra már nem alkalmazták, az csak az első nullszéria járműveire ragadt rá, de a köznyelv a mai napig viszi tovább ezt a téves információt (lásd Tiger II 🡒 Königtiger közhiedelem; sohasem hívták így német oldalon). Hibásnak hibás az elnevezés, de az egyszerűbb érthetőség kedvéért a cikk további felében én is megtartom eme remek szokást.

A torony nélküli, de 360°-ban körbeforgatható lövegű járműre egyszerű kivitelű, dobozszerű felépítményt terveztek, melynek oldalfalai lehajthatóak voltak harc esetére. Ez a felépítmény a klasszikus problémákkal küszködött: hatalmas, aránytalan, sőt természetellenes alakzatú volt, amit képtelenség volt érdemben rejteni, így céltáblaként jelezte a mozgó jármű helyzetét, míg vastagsága folytán kézi gépfegyvereknél erősebb puskák is simán átvitték.

Cserébe, ha a személyzet időben észlelte a veszélyt és harcállásba tudta rendelni a gépet, könnyen páncélozott célpontokig bezárólag minden pusztulásra volt ítélve körülötte.

Harcokban

Az elkészült Möbelwageneket a páncélos és páncélgránátos hadosztályok közvetlen légvédelmi szakaszaihoz osztották be, feladatuk az értékes páncélos állomány védelme volt minden lehetséges alacsony támadás ellen. Ritkán, de kényszerből néha közvetlen tűzfedezetet is adtak gyalogos vagy gépesített csapatok harcaihoz. A későbbi Flakpanzer IV altípusoknál kisebb hatékonysággal bírt, de egy eszköz-hiányos időben adott némi védelmet az egyébként eléggé kiszolgáltatott csapatoknak.

A típus képviselői végigharcolták a háborút, bár ‘45-re már sokkal fejlettebb eszköz is rendelkezésre állt, de egyszerűen az eszközhiány rákényszerítette a hadvezetést minden fellelhető páncélos egység bevetésére.