Féllánctalpas vontatók II.

A katonai zsargonban vontatásra fuvarozásra használható mérőszám, illetve besorolás általában a hasznosteher szállítás/vontatás teherbírás szokott lenni. Így a 20’-30’ évekre általánosan kialakult egy ehhez hasonló besorolási lista a legtöbb alkalmazó országban: 1t, 3t, 5t, 8t, 15t és a feletti, de azok már speciális vontatók voltak, nem széria felszerelés. Ezen belül is a Német Fegyverügyi Hivatal a hadvezetés technikai szakembereinek döntése alapján a fenti lista elemeit - több, különböző ok alapján - féllánctalpas kivitelben tervezte megoldani. A lenti bemutatók ezen eszközpark kialakulását, használatát igyekszik bemutatni két részben, melyből a mostani az Sdkfz 9-11 és SWS típusokat fogja lefedni.

Sdkfz 9 18ton (Famo)

 

Az Sdkfz 9 volt a német szárazföldi haderő nehézvontató gépjármű állományának gerince, a féllánctalpas felhozatal legnagyobb és egyben legerősebb típusa. Eredeti tervezetnek megfelelően a hadsereg nehéz tüzérségi (pl.: sK 18) és 88mm-es FlaK 18/36/37 lövegeit volt hivatott elvontatni. Miért féllánctalpasok egyáltalán - kerekes járműveket könnyebb előállítani? Mert terepen egyszerűen jobban viselkednek. A saras, laza talajon könnyebben haladnak előre, erősebb alapjukra masszívabb felépítményt lehet építeni, ami növeli a jármű élettartamát a harctéren, stb.

Értelemszerűen a nehézfelszerelés elvontatásához az eddigiekben bemutatottakhoz képest erősebb eszközre volt szükség. A modernizálási program többi eleméhez hasonlóan a 30’-as évek közepe felé a Fegyverügyi Hivatal pályázatot írt ki, melyet végül a FAMO (Fahrzeug und Motorenbau GmbH, Breslau) nyert meg. A kiírás értelmében a program célja egy 18t hasznosteher elvontatására képes féllánctalpas jármű megalkotása.

A program folyamatos fejlesztéseken keresztül egészen a háború előtti évig eltartott, ezalatt három fő altípus jött létre - a fejlesztés során ezeket F1-3 sorszámmal látták el. Az F1 1937-ben jutott sorozatgyártási fázisba, de 1938-ban már le is váltotta az F2, mely sokkal erősebbre készült - az F2 már 35t-ig képes volt utánfutót is vontatni. Az F3 főleg egyszerűsítéseket tartalmazott, hogy sorozatgyártásra még megfelelőbb legyen. Az így kialakult járművet kisebb módosításokkal a háború végéig gyártották. A kialakult nehéz féllánctalpas vontató a Sd.Kfz. 9 Schwerer Zugkraftwagen 18t hivatalos megnevezést kapta. Az Sd.Kfz (Sonderkraftfahrzeug - különleges jármű) a katonai megjelölést szolgálta a hadsereg számára fejlesztett típusok számára, hogy így különböztessék meg a civil járművektől. A legtöbb típusnak volt saját besorolási száma, bár - főleg a háború vége felé - nem mind kapott.

Legenda vezetőszáron - Tiger I harckocsit vontat 2db Sdkfz 9

Az Sdkfz 9, vagy ahogy elhíresült a FAMO, lett a német haderő egyik legismertebb arca. Nos ezt a címet sokkal inkább köszönheti a két leghíresebb vontatmányának, mintsem saját magának, ugyanis belőle - a hasonló típusokkal összevetve - igen kevés készült. A két “legenda” a legendás FlaK 88 volt, míg a másik kétesebb hírnév: a legtöbb fennmaradt képen 2-4 Sdkfz 9 egymás után kötve vonszol egy lerobbant Tiger I nehéz harckocsit. Ezzel a két ismertebb típussal szinte minden ismertebb képen szerepel a FAMO - csak mint háttér.

Sdkfz 9 darus változat

Több változatban készült eredeti szerepkörében is. Volt az alap, szállító jármű a hátsó traktusán rakodótérrel, de készült emelődarus változat is, ahol az eredeti szállítótér helyére került a daru. Ennek egy könnyebb (Billstein, 6t) és egy nehezebb (Demag, 10t) darus verziója is volt. A nehéz-emelős változat képes volt a német harckocsi állomány nagyobb részének a tornyát is leemelni a törzsről, de a kisebbel is gond nélkül ki lehetett emelni bármely motort.

Flakpanzer IV keréken - egy Panthert már hossza okán nem bírt el az utánfutó, de azért ez is szép

legismertebb nem fegyver jellegű vontatmánya egy páncélosok közúti szállítására alkalmas nehéz utánfutó volt - ezzel Panzer IV-ig bezárólag bármely típust lehetett szállítani keréken, nem terhelve a harcjármű kényes futóművét.

A vontató a kínzó harcjárműhiány kisegítéséből is kivette részét. Főleg légvédelmi löveges konverziók készültek belőle, abból több fegyverzettel is.

A jármű első konverziója egy 88mm Flak 36 löveggel szerelt volt, hivatalos nevén 8.8cm Flak 37 Selbstfahrlafette auf 18 ton Zugkraftwagen.

Első konverzió célja nem a félelmetes löveg önjáróvá tétele és eredeti szerepkörében légvédelmi rohamlövegként alkalmazni, sokkal inkább földi célpontok, elsősorban kiépített védelmi állások, lövegállások, bunkerek rombolására készült.

Természetesen hordta a szokásos 2-4 csövű 20 és 37mm-es Flak lövegeket is, de sohasem vált annyira meghatározóvá, mint néhány ismertebb társa.

3,7cm Flak 37 Selbstfahrlafette auf 18 ton Zugkraftwagen

Bármennyire is ismert és népszerű típusról beszéltem legyártott összes darabszáma azért annyira nem acélos. Körülbelül 2700db készült el az alapjármű vontató és emelős változatából, míg 88mm-es konverzióból összesen 29db került ki a csapatokhoz.

Sdkfz 10 1ton (Demag)

Az összes féllánctalpas vontató közül a legkisebb, melynek fejlesztése szintén még a 1930-as évek elején kezdődött, a prototípizálási fázis 1934-36-ig tartott. A típus fejlesztése eredetileg még a hadsereg berkeiben kezdődött (egészen pontosan a Katonai Autóipari Minisztérium berkeiben Ernst Kniepkamp tervei alapján), majd az NSDAP hatalomra kerülésével kiszervezésre került polgári üzemek fejlesztő részlegeihez. Az 1t hasznosteher elvontatására alkalmas jármű fejlesztésére kiírt pályázatot (későbbi 10. számú jármű), a meglévő tervek továbbfejlesztését a Demag nyerte el (figyeljünk fel a tényre, hogy szinte minden későbbi ismert gyártó kapott megrendeléseket ebben az időben, feltehetően a megfelelő mennyiségű tapasztalat felhalmozása okán).

Az Sd.Kfz. 10 egyedi volt a német féllánctalpas tervezetek között, mivel inkább teste volt, mintsem váza. A meghajtást egy Maybach hathengeres, vízhűtéses, 90LE, 3,791literes NL 38 TRKM dízelmotor biztosította, amit egy félautomata Maybach Variorex SRG 102128H hét sebességes váltó (négy előre, három hátra) támogatott. A jármű elméletileg 75 km/h maximális sebességre volt képes, de a végsebességen történő folyamatos haladás erősen koptatta a lánctalpak gumibetétjeit, így előírás szerint alapesetben nem lehetett átlépni a 65 km/h sebességet - ezt a Luftwaffe 1942-ben, a nem-taktikai sebességet tovább minimalizálta 30 km/h-ra, hasonló okokból.

Mind a lánctalpak, mind a kerekek meghajtottak voltak, illetve mindkettőt használták kanyarodáskor. A kormányművet speciálisan úgy alakították ki, hogy enyhe kanyarodáskor csak a kerekek fordultak, de ha a kormánykereket jobban eltekerték, akkor a megfelelő lánctalpat lefékezte a rendszer teljes egészében fordult el. A meghajtó lánckerék a hagyományos fogas kialakítás helyett görgős kialakítású volt. A hátsó felfüggesztés öt dupla, FAMO rendszerű futógörgőt tartalmazott, melyeket torziós rugókkal felfüggesztett lengőkarok tartottak. a görgősor végén volt a láncvisszafordító-feszítőgörgő. Az elülső kerekeket merev első tengelyre építették, csillapításért laprugók feleltek.

A felső felépítmény az évek alatt mutatott változatosságot. Elvileg a szériafelszerelés a következő volt: karosszériára építettek egy poggyászfülkét, amely elválasztotta a vezetőfülkét a személyzeti fülkétől. Az ülőpadok a jármű két oldalán helyezkedtek el, alattuk tárolórekeszeket alakítottak ki, a padokon hat ember számára volt hely (kb. fél szakasz, vagy raj, bár az ált. 8fő volt). A szélvédőt előre lehetett hajtani, illetve el is lehetett távolítani. A járműre ponyvatetőt lehetett rögzíteni. Kifeszített állapotban a szélvédőhöz rögzítették. Négy oldalsó kiegészítő elemeket is fel lehetett szerelni, hogy a személyzet védve legyen az időjárási viszontagságoktól, ideális esetben védett a kézifegyverek tüzétől. Na ez azért tudott bőven eltéréseket mutatni, főleg ha a frontműhelyek beindultak. Találtam képeket, amit víz és üzemenyag hordók szállítása céljából vázig visszacsupaszítottak, nem beszélve a fegyverzettel szerelt tábori és gyári altípusokról.

Ugyanis a kicsi SdKfz 10 volt ugyan a Wehrmacht elsőszámú raj szállító/vontató járműve, ami a századok könnyebb, vontatott nehézfegyvereinek célba juttatásáért felelt (pl.: 37mm Pak 36/37 páncéltörő-, 75mm leIG gyalogsági ágyú, vagy a már említett Nebelwerferek szinte mindegyikét képes volt elvontatni). Ennek ellenére a legtöbb fennmaradt képen, mint SdKfz 10/4 vagy 10/5 légvédelmi féllánctalpas maradt meg noha a két altípus együttes legyártott darabszáma alig 15%-a a teljes gyártási programnak (14.000-ből éppen csak 2000db).

Természetesen egyike volt a légvédelmi és páncéltörő féllánctalpas konevrziós program donorjármű parkjának. A két legismertebb képviselővel (az előbb említett 10/4, 10/5), külön cikkben foglalkoztam. kis mértékben készült belőle páncéltörő önjáró löveg is, amihez felhasználtak Panzerbüchse 41 páncélvadász nehézpuskát, 37mm Pak 36/37 és 50mm Pak 38 lövegeket is.

A legyártott darabszámok alapján is mindenképpen meg kell állapítani, hogy sereg szinten jelentős típusról beszélhetünk, nagyban köszönheti a hadvezetés ennek a típusnak (is) a Blitzkrieg hadviselés egyáltaláni lehetőségét. Sebességével, gyors helyváltoztató képességével nagyban hozzájárult az első évek hihetetlen sikereihez.

Sdkfz 11 3ton (Borgward-Hanomag)

A Fegyverügyi Hivatal és a hadvezetés csapatszállítás és logisztika szerepkörű járműveinek listáján kiadó utolsó típus a 3t hasznosterhű vontató kategóriája maradt hátra. Erre a szerepkörre 1934-ben írtak ki tendert, amit végül egy konzorcium nyert meg. Egyik tagja a Hansa-Loyd-Goliath (a gyárat később átkeresztelték Borgward AG-re, a továbbiakban én is ezen egyszerűsített néven fogok rá hivatkozni), míg a másik a Hanomag volt. Itt is a cél tapasztalatszerzés minőségi, katonai jármű fejlesztésben, gyártásban (ekkor a német ipar még gyerekcipőben járt a tömegtermelés kérdésében).

A jármű létraalvázas kialakítású. A meghajtást egy Maybach hat-hengeres, vízhűtéses, 100 LE 4,17literes HL 42 TRKM dízelmotor biztosította, amelyet egy Hanomag U 50 4 sebességes váltóval szerelték fel (négy előre, egy hátramenet). Ez a konstrukció közúton 52km/h elérését tette lehetővé, de a gumibetét kopás ekkor ennél a típusnál is fennállt, így az ún. nem-taktikai sebességet erősen korlátozták (feltehetőleg 30km/h-ban).

Laprugó - máig nem változott, bár már nem ez a megoldás számít a legelterjedtebbnek

A legtöbb német féllánctalpashoz hasonlóan a 11.-es is teljesen meghajtott volt, mind a kerék, mind a lánctalp vonalon. Kanyarodást is két lépcsős megoldásban oldották meg: enyhe ívű kanyarban (kis kormánymozgás esetén) csak az első tengely, a kerekek fordultak el, míg erősebb kormányzás esetén bekapcsolódott a lánctalpi forgásmechanizmus is. Ekkor az egyik lánctalp befékezésével lehetett elérni a teljes jármű forgását. A korban szokásos laprugók feleltek a lengéscsillapításért

Felépítményként két különböző karosszéria került kialakításra: az ún. tüzérségi és az utász. A tüzérségi esetében a jármű felépítménye egyben lőszerszállító rekeszeket is tartalmazott, így csökkent az általános szállító felület. Cserébe a vontatott löveg alap lőszerkészletét maga a vontató szállította az ütegálláshoz, így a készenlétbe hozás eléggé felgyorsult.

Az utász felépítmény esetében a lőszertárolók elmaradtak így további ülőlapot lehetett beszerelni. A három padon összesen kb. 9 fő szállítása volt megoldható kényelmesen vagy egy félszakasz (6 fő) nehézfegyverzettel lőszerutánpótlással. Fényképes bizonyítékok alapján a harci helyzet a fronton rugalmassá tette a németeket; a két altípust oda-vissza cserélgették a két felhasználó terület között attól függően hol volt rájuk éppen nagyobb szükség.

A jármű a hadvezetés tervei szerint a szárazföldi haderő közepes (2-3t) nehézfegyvereinek általános vontatójaként került bevezetésre, pl.: 1-2-4 csöves légvédelmi gépágyú-park, 105mm leFH tarackok, kisebb hegyi lövegek, később PaK 38 és 40 páncéltörő ágyúk.

Noha 1943-tól a páncélos és légi állomány erőteljes megcsappanása után rengeteg átmeneti fegyverfejlesztési program indult be féllánctalpasok alapjain, a 3t-ás Sdkfz 11 valahogy kimaradt a szórásból. Néhány átépítésről találtam képet, de azon látszódott, hogy frontszolgálati műhelyvarázslás, nem központilag kitalált terv alapján készült.

A típus egyike azon kevés féllánctalpasnak, amelyet a háború legvégéig gyártottak, vélhetően, mert pont a 3t hasznos teherbírás volt az a határszám, ahova a legtöbb nehézfegyver, mint vontatandó eszköz beleesett: páncéltörő, légvédelmi fegyverek. A típus kiválóan szolgálta a hadsereget, máig az egyik legismertebb képviselője a formátumnak.

SwS - Schwere Wehrmacht Schlepper (Büssig-NAG)

Az eddig bemutatott féllánctalpas vontatók közös jellemzője, hogy mindegyik háború előtti tervezet, annak minden előnyével, hátrányával. A konstrukciók kiforrottak, de magukon viselnek olyan polgári szépségjegyeket, melyek háborús időkben nem teszik lehetővé a minél gyorsabb tömegtermelést. Részben a háború során felmerülő új igények, részben az egyszerűsítés okán 1942 első felében a Fegyverügyi Hivatal egy új vontató tendert írt ki. A program egyik célja a meglévő 3-5t teherbírású járművek, azaz az Sdkfz 6 és Sdkfz 11 lecserélése volt egy sokkal egyszerűbb, kisebb karbantartási igényű, általános járművel.

A tendert végül a tehergépjármű gyártás német ikonja a Büssig-NAG nyerte el. A jármű mozgatásáért egy 100LE Maybach HL 42 TRKMS 6 hengeres benzinmotor felelt, amivel közúton közel 30km/h sebességet és 300km hatótávolságot lehetett elérni. Az üzemanyag tartály mérete 240l lett. A megfelelő lengéscsillapítást klasszikus laprugók mellett torziós rugókkal is segítették.

 

A gyártási egyszerűsítések okán egy az eddigieknél jóval kiforrottabb, de puritánabb külsőt kapott, de minden adott volt a nagy darabszámú napi gyártási kapacitáshoz. Ennek ellenére a valódi áttörés sohasem történt meg, nem véletlenül alig hallhattunk eddig erről a típusról. Két év alatt kellett volna közel 7500db sWS vontatót leszállítani. Ehhez képest az össz darabszám még az ezret sem érte el (egyes adatok szerint 825db került ki a csapatokhoz), noha a gyártás folyamatába még a csehszlovák Tatra is beszállt.

Örök ígéret maradt, ami végül sohasem váltotta ki a lassan elavuló járműveket. A háború végén a Tatra az átmeneti időszakban (a kommunista hatalomátvétel előtt) tovább gyártotta T809 típusjelzéssel, bár erről az időszakról már nem rendelkezem adatokkal.

Az elkészült kisszámú széria viszont beváltotta a hozzá fűzött reményeket - ettől még fájdalmasabb a téma német szempontból -, így a felmerülő légvédelmi igények kiszolgálására ezt a típust is beemelték kis mértékben. Legismertebb konverziója viszont egyértelműen a Panzerwerfer 42 auf sWS. Egy tíz vetőcsöves Nebelwerfer 42 rakétaindító állványt szereltek a teljesen páncélozott felépítmény tetejére, A fellépő hőhatások elleni védekezésül a jármű teljes karosszériája páncélborítást kapott, a nyílásokat tüzeléskor le lehetett/kellett zárni egy páncéllemezzel. Az indítást aztán elektronikus indítóval a jármű védett utasfülkéjéből vitték végbe -  habár így sem lehetett egyszerre minden rakétát elindítani, mert olyan erőhatások és kísérő füstjelenségek léptek volna fel, ami nagyobb veszélybe sodorta volna a kezelőket, mint az ellenséget (felborulás sem lett volna elképzelhetetlen, de a hatalmas füst egyértelműen csalogatólag hatott az ellenséges tüzérség és légierő számára).

A jármű értelemszerűen a háború végéig alkalmazásba maradt, habár sohasem került ki nagy számba a csapatokhoz - a várt hatás, mint oly sok sikerre ítélt járműnél, itt is elmaradt.

Linkek, Irodalomjegyzék

Amercom: Harcjárművek Sorozat 27. Szám: Sd.Kfz. 7/1 Légvédelmi löveg

Amercom: Harcjárművek Sorozat XY. Szám: Sd.Kfz. 2xx Lőszerszállító

https://hu.wikipedia.org/wiki/Rapall%C3%B3i_egyezm%C3%A9ny_(1922)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sonderkraftfahrzeug-lista

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sd.Kfz._6

https://www.masodikvh.hu/haditechnika/egyeb-jarmuvek/szallitojarmuvek/egyeb-pancelgepkocsik/1591-sdkfz-6-nehez-vontatojarm

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sd.Kfz._7

https://www.masodikvh.hu/haditechnika/egyeb-jarmuvek/szallitojarmuvek/egyeb-pancelgepkocsik/1592-sdkfz-7-vontatoszallitojarm

https://www.masodikvh.hu/haditechnika/egyeb-jarmuvek/szallitojarmuvek/egyeb-pancelgepkocsik/869-sdkfz-7-vontato-es-szallitojarm

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sd.Kfz._8

https://www.masodikvh.hu/haditechnika/egyeb-jarmuvek/szallitojarmuvek/egyeb-pancelgepkocsik/1593-sdkfz-8-nehez-vontatojarm

https://www.masodikvh.hu/haditechnika/egyeb-jarmuvek/szallitojarmuvek/egyeb-pancelgepkocsik/1594-sdkfz-9-famo-gyalogsagi-jarm

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sd.Kfz._9

http://panzerkeil.masodikvh.hu/works/sd-kfz-9-schwerer-zugkraftwagen-18t/

https://www.masodikvh.hu/haditechnika/egyeb-jarmuvek/szallitojarmuvek/egyeb-pancelgepkocsik/1595-sdkfz-10-koezepes-vontato

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sd.Kfz._10

http://www.achtungpanzer.com/leichter-zugkraftwagen-3t-sdkfz11.htm

https://www.militaryfactory.com/armor/detail.asp?armor_id=808

https://en.wikipedia.org/wiki/Sd.Kfz._11

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sd.Kfz._11

https://hu.wikipedia.org/wiki/Schwerer_Wehrmachtschlepper

http://world-war-2.wikia.com/wiki/Schwerer_Wehrmachtschlepper

https://www.militaryfactory.com/armor/detail.asp?armor_id=1058

https://en.wikipedia.org/wiki/Maultier