Panzer II

Erõsebb, mint a Panzer I-es, jobb a felfüggesztési rendszere, de lényegében ugyan

azok a hiányosságai: fegyverzete elégtelen, páncélzata sem sokkal vastagabb,

mûszakilag megbízhatatlan (sok pici, bonyolult alkatrész). Normál körülmények

között csak könnyû kiképzõ harckocsi lett volna. Az 1932-36-os idõ-

szakot semmiképp sem lehet normálisnak nevezni.

PANZER IIF (Sd.Kfz 121) adatai

ÁLTALÁNOS:

Jármû Típusa: könnyû harckocsi

Hadrendbe állítás: 1941 tavasza

Kezelõk száma: 3 fõ

Harci tömeg: 9,5t

 

MÉRETEK:

Teljes hossz: 4810mm

Törzs hossz: 4810mm

Szélesség: 2280mm

Magasság: 2020mm

 

FEGYVERZET:

Fõ: 20mm KwK 30 (vagy KwK 38) L/55-es löveg

Kiegészítõ: 2db 7,92mm MG 34-es géppuska; egy a toronyban a löveggel párhuzamosan, egy a törzs elülsõ részén

 

LÕSZERKÉSZLET:

Fõ: 180 lövedék

Kiegészítõ: 2250

 

PÁNCÉLZAT:

Páncéltest elõl (orrlemez): 35mm (77°-os dõlésszög)

Páncéltest elõl (vezetõ elõtt): 30mm (80°-os dõlésszög)

Páncéltest oldallemeze: 20mm (90°)

Páncéltest farlemeze: 14,5mm (90°-os dõlésszög)

Lövegtorony elõl: 30mm (90°-os dõlésszög)

Lövegtorony oldallemeze: 15mm (68°-os dõlésszög)

Lövegtorony hátsólemeze: 14,5mm (68°-os dõlésszög)

Lövegtorony tetõlemeze: 10mm (0-13°-os dõlésszög)

 

HAJTÓMÛ:

Motor: Maybach HL 62 TRM R 6 hengeres benzinüzemû

Teljesítmény: 140LE

Tüzelanyag-tartály: 170 l

 

TELJESÍTMÉNY:

Maximális sebesség országúton: 40km/h

Maximális sebesség terepen: 19km/h

Hatótávolság országúton: 200km

Hatótávolság terepen: 130km

Kezdetek

A német tervekben eredetileg könnyű kiképző típusként szerepelt - átmeneti, részben gyártási gyakorlati sorozatnak szánták. Az élet furcsa fintoraként ennél a történelem jóval nagyobb szerepet adományozott neki. A típust - a sorozatgyártási gyakorlatszerzés következő lépcsőjeként - a Német Hadsereg a Panzer I nehezebb variánsaként rendelte meg az 1930-as évek elején. A középtávú tervek szerint a feladata a már említett gyártási tapasztalatszerzés mellett a kiképzési rendszer beindulása lett volna, amíg a fő fegyvereknek szánt közepes páncélosok meg nem születnek valamikor a 30-as évek második felében. A Német Fegyverügyi Hivatal a kialakítandó könnyűpáncélosról versenytárgyalást írt ki; a leírásában a következő fő pontokat határozta meg: a páncélos össz tömege 10t, fegyverzete 20mm-es löveg 360°-ban körbeforgatható toronyban.

A leírás alapján három vállalat jelentkezett a tenderre, amelyet végül az Ausburg-nürnbergi központú MAN vállalat nyert el. A fejlesztés a békebeli lassúságnak megfelelően haladt: 1935-37 között néhány proto- és nullszériás darab készült el. Ekkor még a nemzetközi (értsd.: francia-angol) fegyverellenőrzési rendszer létezett, így az elkészült darabokat LaS 100 vagy Ia/LaS 100 (100-as Mezőgazdasági vontató/traktor) kódnéven futottak, az ellenőrök elől gondosan elrejtve.

 

Ia/LaS 100

Ha a képaláírás pontos, akkor ez lehetett a legendás LaS 100, mint vontató alap

Amikor a hitleri III. Birodalom 1938-ban hivatalosan is lerázta magáról az Antant ellenőreit a titkolózásnak is vége szakadt. A projekt innetől teljesen hivatalosan is a Panzer II nevet vette fel (gyakorlatilag magyar jelentéssel: 2. számú páncélost jelent).

Történet (verziók, módosulások)

A német hadvezetés a Panzer II-t átmeneti harckocsinak szánta, amíg a Panzer III, és Panzer IV-es harckocsik fejlesztése be nem fejezõdik. 1934 júliusában a Német Fegyverügyi Hivatal versenytárgyalást írt ki egy 10t-s 20mm-es löveggel felszerelt, teljesen körbeforgatható toronnyal rendelkezõ harcjárműre. Három cég nyújtotta be terveit, amelyek közül a Hivatal az ausburg-nürnbergi MAN Gépgyár projektjét fogadta el. A Panzer I-hez hasonlóan ez a tank is fedőkódot kapott a versailles-i szerződés tilalmai miatt. A nullsorozati példányok így 1a/LaS 100 néven futottak. A leltári száma Sd.Kfz.121 lett. Amikor a titkolózás időszaka véget ért, a páncélosok hivatalosan is a Panzer IIA nevet kapták.

Az évek során ebből is jónéhány javított, részben átépített alváltozat készült. A spanyol polgárháború során már rendszeresítve volt az A, B és C jelzésű változatok - ezek mind 14mm-es lemezekből épültek,melyekről a harcok során bebizonyosodott, hogy elégtelen még a nehézgéppuskák ellen is, ezért a következő, D módosított sorozatot már 30mm-s elülső lemezekkel szerelték - fegyverzet, meghajtás eleddig lényegében változatlan maradt. Viszont a D sorozatot a Famo által tervezett, Christie-féle egészkerekes fútóművel szerelték - ez volt a német hadsereg első ilyen jellegű probálkozása (erre a Famo később egész sor járművet fog alapozni, igen jó eredménnyel).

Ez a megoldás előrelépésnek számított az addigi megoldáshoz képest, de nem volt teljesen kiforrott konstrukció, ami ezen a ponton (rontva az aktuális harctéri helyzet folyamatos reagálásával) kaotikus képet mutat: az E-sorozatnál visszaálltak erről a megoldásról (egyes szériákat még szereltek így is, de már szándék adott volt), mert noha sokkal gyorsabb lett - közúton elérte a 65km/h csúcssebességet is, általános terepjáró képessége romlott (ez valószínűleg nem a futómű-megoldás hibája, hanem a vékonyka lánctalpból eredő probléma volt). De a megoldás később, más formában, próbaverziókban vissza-vissza tért több típus-módosulásnál is.

 

 

A további F, G és J jelzésű variánsok esetében a harci helyzetnek megfelelően tovább kellett növelni a páncélvédettséget, ami súlygyarapodáshoz, ebből eredendően lassuláshoz vezetett (15-35mm a tornyon és 10-30mm a páncéltesten).

Fegyverzetben is voltak érdemi próbálkozások, bár ezek nagyobb része aztán nem érte el a sorozatgyártott variánsok szintjét.

 

Panzer IIG 50mm Kwk 38

 

A G-sorozat egyes szériáit próbából 50mm-es löveggel szerelték, de a leghíresebb módosulás kétség kívül a külön alváltozatként megjelenő, felderítő-páncélos lett, amit Panzer II Ausf L “Luchs” néven rendszeresítettek. Ennél 20mm KwK 38-as gyorstüzelő gépágyút alkalmaztak és visszatért a Famo-féle futómű. Ennél a típusnál került legelőször bevezetésre páncélosoknál szériagyártásban is a

 

Panzer IIL “Luchs” 20mm Kwk 38

 

Christie-jellegű, de németes, átlapolt futógörgős megoldás. Terepen gyorsabb volt, mint a C-variáns és terepjáró képessége is jobb volt. Ez a típus 1943-ig komoly kiegészítést jelentett a hadsereg könnyű és közepes felderítő páncélautós arzenál mellett.

Konverziók

A típus kiöregedésével nagy mennyiségű alváz állt rendelkezésre, amiket vétek lett volna elherdálni, vagy leselejtezni. Talán az első olyan típus a német állományban, ami a fegyverek szűkében álló harcoló ország először küldhette rá mérnökeit, hogy úgy rendesen kiéljék magukat és új, hiánypótló típusokat állítsanak elő - töredék fejlesztési idő és keretösszeg árán. Ennek eredményeként született a Panzer II alvázás felderítő harckocsi (Panzer IIL Luchs), lángszórós változat (ezeket még részben a típus altípusainak tartom), de készült önjáró löveg Wespe, és önjáró páncélvadász is Marder II néven (ezeket már külön típusnak tartom). Kis mennyiségben gyártottak közvetlen gyalogsági támogató öveget is SiG II névvel.

Végnapok

A Szovjetunió megtámadásával egy addig ismeretlen terepre tévedt a német hadsereg; a Vörös Hadsereg amennyire rosszul vezetett volt, annyira volt következetesen kitartó. Iszonyatos tűrőképességgel küzdött - és ehhez idővel meglettek az eszközei is. A korszerű harkocsik előtérbe kerülésével (ezt a sort nyitotta már a BT-5, és 7 is, csak azokat gyalázatosan rosszul alkalmazta a lefejezett, tehetségtelen hadvezetés, de a lényegi változást valóban a T-34, KV-1 hozta meg) a német fegyverzet verhetetlenségének mítosza napok, hónapok alatt összeomlott, a veszteségek kilométerenként vészjóslóan növekedtek. A gyenge könnyűpáncélosok, mint a Panzer II képtelen volt ártani ezeknek a fenevadaknak, még közvetlen közelről sem volt ellenfél. A lenézett BT-k egyértelműen partiban voltak velük,

 

Panzer II roncs a keleti fronton - nem csak a hideg tett be nekik

 

sebességben is megfelelőek voltak. Ilyen ellenlábasok mellett a páncélos végnapjai rohamos sebességgel közeledtek - hamarabbi kivonásuk azért nem következhetett be, mert egyszerűen nem állt rendelkezésre elég darab a váltótípusokból (főleg Panzer III és IV). Így a kis páncélos még további egy évig, 1943-ig maradt több páncélos hadosztály kötelékében, mint front-harckocsi. Csökkenő létszámukat igyekeztek minél logikusabban alkalmazni - felderítőegységek kötelékében vagy kifejezetten gyalogság-támogató szerepkörben, de a harcmezőn az ellenséges páncélosokat elkerülni teljességgel lehetetlen, így számuk, ha lassabban is, de megállíthatatlanul csökkent - a kurszki csata idejére a bevetett hadosztályok nagy részében már csak felderítő változatokat találunk (Panzer IIL Luchs típusokat főleg), illetve tüzérségi megfigyelőket.

Kivont példányaik viszont tovább szolgálták a Birodalmat: megszálló, rendfenntartó erők mellett, vagy páncélos-kiképző táborokban, mint kiképző jármű továbbra is jó szolgálatot tettek.

Képtár a Panzer II harckocsiról

Linkek, szakirodalom

Dr. S. Hart & Dr. R. Hart: Az II. világháború német páncélosai

Földi Pál: Tankkönyv

Kurt Rieder: A III. Birodalom páncélosai

Számvéber Norbert: Páncélosok a Sivatagban

 

http://www.tanks-encyclopedia.com/ww2/nazi_germany/Panzer_II.php

http://www.achtungpanzer.com/panzerkampfwagen-ii.htm#panzer2