Panzer 38(t)

1938. szeptember 30.-i müncheni egyezmény Németországnak ítélte Csehszlovákia németlakta nyugati vidékeit, Szlovákiát pedig elismerte önálló államnak, ami névleg a Harmadik Birodalom szövetségese lett - valójában bábállam. 1939. március 15-16-án a német csapatok bevonultak Csehszlovákia maradékába is. Európa szó nélkül végignézte egyik lehetséges szövetségese bekebelezését...

Csehszlovákia Ebben az időben a világ vezető fegyver importőre volt. Páncélosait, repülőit, kézi fegyvereit sok ország használta. A bevonulás békés mivolta folytán Németország ezen eszközöket teljes darabszámban megszerezte. 1939-41-ben a német hadsereg főként a megbízható Panzer 38(t) harckocsikkal próbálta pótolni azt a hiányt, amit a Panzer III-asok csekély száma okozott. A típus megbizhatóságára jellemző, hogy a G változat még 1944-45-ben is a tartalék állományban maradt.

A PANZER 38(t) adatai:

ÁLTALÁNOS:

Jármű Típusa: könnyű-közepes harckocsi

Hadrendbe állítás: 1938 (cseh hadsereg)

1939 tavasza (német hadsereg)

Kezelők száma: 4 fő

Harci tömeg: 9,7t

 

MÉRETEK:

Teljes hossz: 4900mm

Törzs hossz: 4900mm

Szélesség: 2060mm

Magasság: 2370mm

 

FEGYVERZET:

Fő: 37,2mm-es KwK A7(t) L/40-es; vagy 37mm-es KwK L/45-ös löveg

Kiegészítő: 2db 7,92mm MG(t) géppuska; egy a toronyban a löveggel párhuzamosan, egy a törzs elülső részén

 

LŐSZERKÉSZLET:

Fő: 90 lövedék

Kiegészítő: 2700

 

PÁNCÉLZAT:

Páncéltest elől (orrlemez): 25mm (25°-os dőlésszög)

Páncéltest elől (vezető előtt): 25mm (80°-os dőlésszög)

Páncéltest oldallemeze: 17,5mm (90°-os dőlésszög)

Páncéltest farlemeze: 10mm (80°-os dőlésszög)

Lövegtorony elől: 25mm (84°-os dőlésszög)

Lövegtorony oldallemeze: 25mm (74°-os dőlésszög)

Lövegtorony hátsólemeze: 25mm (86°-os dőlésszög)

Lövegtorony tetőlemeze: 10mm (0-4°-os dőlésszög)

 

HAJTÓMŰ:

Motor: Praga EPA TZJ R 6 hengeres benzinüzemű

Teljesítmény: 125LE

Tüzelanyag-tartály: 218 l

 

TELJESÍTMÉNY:

Maximális sebesség országúton: 42km/h

Maximális sebesség terepen: 15km/h

Hatótávolság országúton: 230km

Hatótávolság terepen: 165km

Kezdetek

A Csehszlovák Hadsereg Főparancsnoksága a 30-as évek közepén az előrehaladott tervezési állapotban lévő LT-35-ös mellett egy újabb közepes tank kifejlesztésére írt ki tendert. A pályázatot végül a CKD nyerte el.

A fejlesztés nagyon lassú ütemben folyt ne felejtsük el, hogy ekkoriban még nagyon kevés tapasztalata volt bárkinek is a harckocsitervezés buktatóiról. Ebben az időben még egyik ország sem rendelkezett olyan páncélossal, melynek forgatható tornyában 45mm-esnél erősebb löveget tudtak volna szerelni. A franciák Char B nehéz harckocsijában például a rövid csövű 75mm-es löveget egyszerűen a törzs elejére helyezték, oldalirányzási képesség nélkül. Az amerikaiak még az 1942-ben hadrendbe állított M3 Grant páncélosukat is ilyen technológiával építették! A csehek is megrekedtek ezen a téren, ezért a prototípus főfegyverzeteként meghagyták az LT-35-nek kifejlesztett a 37mm-es Skoda löveget.

Történet (verziók, módosulások)

Az első nullszériás mintadarab 1938-ban gördült ki a gyárkapun. További nyolc darab pedig előrehaladott állapotban volt, amikor a Wehrmacht bekebelezte a maradék Csehszlovákiát. Ezeket a félkész járműveket aztán már a németek parancsára fejezték be, és német mérnökök tesztelték. Ezekre a vizsgálatokra 1939 májusában kerül sor, melyekből kiderül, hogy kiváló típusról van szó. Teljesítménye mind terepen, mind országúton jobb mint a Panzer II-nek, sőt megközelíti a Panzer III-as képességeit. A döntés nem is lehet más; azonnali 150db-os megrendelést nyújtanak be a volt CKD (most már BMM: Cseh-Morva Gépgyár) gyárnak, amit havi 21db-os átlaggal novemberig le is szállítanak. Ezeket a páncélosokat hivatalosan is felveszik a német jegyzékbe Panzer 38(t) - Sd.Kfz.-számot nem kapott, mert nem saját fejlesztés. Az új harckocsi annyival jobb az akkori könnyű német tankokhoz képest, hogy sorra érkeznek az újabb megrendelések. 1939 novemberétől további 325db, kissé módosított B,C,D, változatot rendeltek. Ezt a rendelést 11 hónap alatt teljesítették a BMM-nél átlag havi 30db-al. Ezután a németek újabb megrendelést adtak 525db Panzer 38(t)E-F változatokra, melyet a prágai üzem egy év alatt, átlag havi 44db járművel teljesített. Végül az utolsó páncélosra vonatkozó megrendelés a Panzer 38(t)G-ről szólt. Ebből 500db-ot rendeltek, de 321db legyártása után a megrendelést visszamondták. A legyártott páncélosok közel 5%-a (kb 70db) parancsnoki páncélos volt nagyobb hatótávolságú rádióval, térképtartóval, író felszerelésekkel, stb.

Panzer 38 na (Neuer Art) felderítő páncélos lett volna, de elvetették

A Panzer 38(t) gyártási, fejlesztési programjával egyetlen másik típus állt kapcsolatban. A TNHnA, német jelölés szerint Panzer 38(t)nA, melyet felderítő páncélosnak terveztek. Nehezebb 35mm-es heggesztett páncélzattal látták el, amitől tömege 15t-ra nőtt. Többlettömegéből adódó hátrányát erősebb 250 LE-s Praga V-8-as motor beszerelésével kívánták a mérnökök megoldani. Az 1942-ben végzett vizsgálatok rámutattak, hogy a németek rendelkeznek a típusnál jobb felderítő harckocsival is, ezért a programot törölték. A Panzer 38(t) főfegyverzete a Panzer 35(t) 37mm-es lövegének javított 37,2mm-es A7 L/40-es változata lett. A két löveg közül ez volt a hatékonyabb, 1100m-ről 32mm-es páncélt volt képes átütni. A löveghez 90db lőszert rendszeresítettek. Páncélzata szegecselt fémlemezekből állt, elől 25mm, a tetőlemezek 8mm-esek voltak. A Panzer 38(t)E-ket a német gyárakban további 25mm-es lemezeket heggesztettek a páncéltest elejére, így növelve 50mm-esre annak vastagságát. Természetesen ez tömegnövekedést, ezzel együtt teljesítményromlást okozott. Egyes német gyárak is beszáltak a Panzer 38(t) gyártási programjába. Az első néhány darabot még a régi motorral szerelték, később egy erősebb 150 LE-s EPA/AAC motorral kezdték gyártani.

A Panzer 38(t) megbízható, külső körülményeket jól viselő jármű volt, bár nem időtálló konstrukció. A páncélos gyártását egészen 1942-ig fenntartották, erős, szívós alvázát - melyről kiderült, hogy ideális alapja lehet bármilyen önjáró lövegnek - egészen a háború végéig gyártották.

Harci alkalmazás

Lengyelországban a német haderő 80db Panzer 38(t)-t vonultatott fel a 2. és 3. Könnyűhadosztály kötelékeiben. A jármű tökéletesen kiegészítette a gyengébb könnyű páncélosokat. A hadjárat után fokozták a jármű gyártását, hogy növeljék a bevethető közepes páncélosok számát.

 

 

Gyalogos raj támogatta Panzer 38(t)

 

Nyugat-Európa megtámadásakor már 238db bevethető harckocsijuk volt. Ebből 228db-ot vetettek be, jórészt az időközben 7. és 8. Páncéloshadosztállyá átkeresztelt, előbb említett két könnyűhadosztály kötelékeiben. 1940. május 1.-én a 7. Páncéloshadosztály több hónapos kemény kiképzés után, energikus parancsnoka, Erwin Rommel vezetésével, megindult az Ardennekkel szembeni, készenléti állásaiból. Az Ardennekben tartózkodó Chasseurs Ardennais és körübelül két lovashadosztálynyi erő nem lehetett ellenfele a 7 páncélos- és közel 20 gyalogoshadosztály egyidejű támadásának. A támadók egy nap alatt kijutottak az erdős-hegyes vidékről a Meuse (Maas) folyóig. Velük ellentétes parton a Francia 9. Hadsereg állásai helyezkedtek el. Az egész hadjárat legkritikusabb pontja, a mielőbbi partváltás volt, hogy a Francia Főparancsnokság ne tudja időben lereagálni az eseményeket (a francia-angol főerők ekkor ugyanis, már hollandia felé vonultak az A Hadseregcsoport ellen). Nagy segítséget jelentett az átkelő rohamcsónakos gyalogosok számára a Panzer 38(t)-k erős zárótüze, mellyel lekötötték a védekező géppuskákat. Az átkelés majd egy teljes napot igénybe vett, de utána nyílt vidék terült el előttük egészen a Csatornáig. A franciák elkeseredetten próbáltak gyorsan mozgó egységeikkel ellentámadást indítani, de a többi szövetséges hadsereggel - elsősorban az angolokkal - nem tudták összehangolni azokat. Így ezek, noha komoly felfordulást okoztak a támadó csapatok között, semmilyen startégiai hatást nem gyakoroltak a hadművelet menetére. Egyik ilyen ellentámadás Arras mellett érte az 3. SS Totenkop alakulatait és a 7. Páncéloshadosztály élét. A támadásban az eredeti egyeztetés alapján legalább egy francia és egy angol hadosztálynak kellett volna részt vennie, de a kölcsönös bizalmatlanság folytán végül csak néhány Renault R35-ös közepes és Char B1 bis nehéz harckocsi által támogatott gyalogos zászlóalj kísérelte meg az áttörést. Az elégtelen erő ellenére hatalmas kavarodást okoztak, ugyanis a Char B nehéz harckocsik 60mm-es páncélzatáról a Totenkopf 37mm-es páncéltörő lövegeinek lövedékei lepattantak, képtelenek voltak kárt tenni a tankban. a Kialakult fejetlenségben az ezred fennállása során előszőr, és talán utoljára megfutamodott. A helyzetet a páncéloshadosztály 88mm-es Flak 36 légvédelmi lövegei, a Luftwaffe Ju 87-es zuhanóbombázói, és a leleményesség oldották meg. A német páncélosok ugyanis a sérülékeny lánctalpakra céloztak, így téve a repülők és ágyúk számára mozgásképtelenné a francia tankokat. Ezek után nem lehetett kétséges a francia ellentámadás kudarca. 1940. május 21-én a 2. Páncéloshadosztály előörsei elérték a Csatornát Noyellesnél, ezzel a gyűrű bezárult a Brit Expedíciós és Francia és a megmaradt Belga Hadsereg alakulatai körül. A Dunkerque-i események illetve a hadjárat második fele - súlyos harcai ellenére -, már csak elkeserítő végjátéka volt az előző hónap harcainak. Franciaország sorsa az Ardennekben dőlt el. A Panzer 38(t) ezen harcok során megfelelő teljesítményt nyújtott, bár nem lehetett ellenfele az erősebb szövetséges tankoknak.

Gyengeségeire a Barbarossa Hadművelet idején egyre több baljós jel mutatott rá. Az erősebb szovjet tankokkal szemben rendre alulmaradt. Gyártási programját 1942-re lezárták, de szívós alvázát, különböző önjáró lövegek alapjaként tovább gyártották. A fronton maradt Panzer 38(t) állomány az erősebb Panzer III-as és IV-es páncélosok mellett inkább kisegítő, felderítő feladatokat kapott. Ebben az időben ugyanis sokszor ezt a feladatot, a még gyengébb Panzer II-esek látták el. Az év végére a német csapatok soraiból szépen lassan eltűnt az összes még megmaradt Panzer 38(t) is.

Panzer 38(t) téli átfestéssel - az eredti szürke szinte mindenhol átüt

Csatlósai ellenben egészen a háború végéig rendszerben tartották a típust, mert nem volt lehetőségük felváltani semmilyen erősebb páncélossal. 1942-ben a Román Hadsereg és a Szlovák Gyorshadtest Panzer 38(t) harckocsijai egészen a Kaukázusig eljutottak a németek oldalán. Egy évvel később a szovjet ellentámadások elől lépésről lépésre, harcolva vonultak vissza. A szlovák hadtest a Krímig tartó folyamatos visszavonulás alatt, gyakorlatilag megsemmisült. A Román Hadsereg maradványai, a Német 17. Hadsereggel együtt pusztult el Szevasztopol romjai között.

Konverziók

 

Egy sikeres vészmegoldás a nehéz időkben: Marder III

A Panzer 38(t) kiváló, megbízható páncélosnak számított, annak ellenére, hogy csak átmeneti járműnek szánták. A cseh BMM a típus különböző alváltozataiból összesen 1414db-ot átlag havi 36db-ot gyártott le a német hadsereg számára. Ebből a legtöbbet - 698db-ot - 1941-ben, átlag havi 58db-al. A páncélos elavultsága ellenére az alvázat tovább gyártották, mert megfelelőnek találták egyéb konstrukciók alapjának, mert műszakilag megbízható, könnyen szerelhető szerkezetű volt. A német mérnökök felhasználták a Marder III-as páncélvadászokhoz, vagy a Jagdpanzer 38(t) Hetzer rohamlövegekhez. De készült belőle önjáró légvédelmi löveg is Flakpanzer 38(t) néven, hogy ellensúlyozza a Szövetségesek légi fölényét, vagy 150 mm-es tüzérségi önjáró löveg SIG 38(t) néven. 70db harckocsit a német gyárak felderítő páncélgépkocsi toronnyal szereltek fel. Az így kapott, erősebb páncélzatú felderítő páncélosokkal, a keleti fronton harcoló elit páncéloshadosztályok felderítő osztályait szerelték fel. Egyes Panzer 38(t) páncélosok rendőri alakulatokhoz kerültek. Feladatuk mind keleten, mind nyugaton a karhatalmi erők tűzerejének növelése volt. A megmaradt példányok aztán a Szövetségesek előretörésével aztán újra az első vonalban találták magukat, és ott pusztultak el a német vágyakkal együtt.

A legsikeresebb konverzió: Hetzer páncélvadász

Végnapok

A páncélos eredeti formájában az 1942-es harcokban szűnt meg meghatározó erő lenni, de az agónikus vég csak a 1943-as szovjet ellentámadás során következett be Sztálingrád körül, illetve tulajdonképpen a teljes Déli Fronton. A szívós visszavonulás és a város körüli gyűrűben a legtöbb Panzer 38(t) megsemmisült.

 

Kilőtt, felborult, magára hagyott harckocsit vizsgálnak Orosz katonák

A német csapatokkal ellentétben Tengely szövetségeseik sokkal rosszabbul jártak, lévén nekik nem volt érdemi váltótípusuk, sem megfelelő gyártási kapacitásuk. A ‘43-as harcokban a magyar, szlovák, román illetőségű, cseh eredetű páncélosok szinte teljes állománya az enyészeté lett a Déli Front pokoli harcaiban.

Képtár a Panzer 38(t)-ről

Linkek, Irodalom

Dr. S. Hart & Dr. R. Hart: Az II. világháború német páncélosai

A Wikipédia vonatkozó lapja annyira felületes és hibás, hogy inkább nem vettem számításba  🙁

 

http://www.achtungpanzer.com/panzerkampfwagen-38t.htm

http://www.tanks-encyclopedia.com/ww2/nazi_germany/Panzer-38T.php