Sturmpanzer IV Brummbar

A STURMPANZER IV BRUMMBAR (Sd.Kfz 166) adatai:

ÁLTALÁNOS:

Jármű Típusa: gyalogsági rohampáncélos

Hadrendbe állítás: 1943 tavasza

Kezelők száma: 5 fő

Alváz: Panzer IV

Harci tömeg: 28,3t

 

MÉRETEK:

Törzs hossz: 5890mm

Szélesség: 3730mm

Magasság: 3460mm

 

FEGYVERZET:

Fő: 150mm StuH 43 L/12-es löveg

Kiegészítő: 1db 7,92mm MG 34 géppuska a törzs elejében

 

LŐSZERKÉSZLET:

Fő: 36db lövedék

Kiegészítő: 600db

 

PÁNCÉLZAT:

Páncéltest elől (orrlemez): 50 + 50mm (75°-os dőlésszög)

Páncéltest elől (vezető előtt): 80mm (78°-os dőlésszög)

Páncéltest oldallemeze: 20 + 20mm (90°)

Páncéltest farlemeze: 20mm (80-82°-os dőlésszög)

Küzdőtér elől: 100mm (50°-os dőlésszög)

Küzdőtér oldallemezei: 20-60mm (65-88°-os dőlésszög)

Küzdőtér hátsólemeze: 30mm (64-90°-os dőlésszög)

Küzdőtér tetőlemeze: 20mm (6°-os dőlésszög)

 

HAJTÓMŰ:

Motor: Maybach HL 120 TRM V 12 hengeres benzinüzemű

Teljesítmény: 300LE

Tüzelanyag-tartály: 470 l

 

TELJESÍTMÉNY:

Maximális sebesség országúton: 40km/h

Maximális sebesség terepen: 24km/h

Hatótávolság országúton: 210km

Hatótávolság terepen: 130km

Kezdetek

 

A háborús évek során a német hadvezetés kis mértékben, de folyamatosan ellátta harcoló gyalogos alakulatait olyan harcjárművekkel, melyek a gyalogsági harcászatot voltak hivatottak komoly tűzerővel támogatni. Voltak ad-hoc módon bevetéshez rendelt, más feladatkörű eszközök (pl.: egy légvédelmi gépágyúval szerelt féllánctalpas), de voltak külön, erre a célra létrehozott, céljárművek is (lásd.: Stug család, Stuh 42, vagy bármely lángszórós páncélos). Ezen utóbbi eszközök közé tartoztak a kifejezetten célfeladatra életre hívott rohampáncélos harcjárművek is. Ennek volt első példája a Stug III rövidcsövű változata, majd az ebből kifejlesztett StuH 42. A sorozat jó hagyományait aztán egy erősebb védelemmel és fegyverzettel ellátott változatnak kellett átvennie - erősödött az ellenséges elhárítás mértéke, úgy kellett növelni a támogató járművel védettségét is.

Történet (verziók, módosulások)

Az új eszköz alapvető célja tehát a megerősített ellenséges gócpontok sikeres felszámolhatóságának szavatolása volt. Az új jármű alapjául a nagy számban gyártott Panzer IV alvázat szánták - ez lényegében kézenfekvő választás volt, bár voltak ebből (az alvázra sok más program is ácsingózott) fakadóan komoly nézeteltérések is - a főprogram számára sohasem volt elegendő, rendelkezésre álló alváz. A sorban álló alprogramok száma szinte végtelen: Stug IV, Jagdpanzer IV, Panzer IV alváz alapú légvédelmi páncélosok, stb.

A programhoz főleg a frontról visszaküldött, elavult E-G altípusú alvázakat használtak fel, csökkentve így is a főprogramra nehezedő nyomást. Erre a programhoz kissé módosított alapra egy döntött lemezekből felépített küzdőteret építettek, melybe egy gömbcsuklós mechanizmussal szerelték be a rövid csövű, 150mm-es rohamtarackot. Aktív védelemre ebben a korban már szükség mutatkozott: a páncélos egy rendszeresített törzs géppuskát kapott - bár elég csekély lőszerjavadalmazással.

A tervekért, részben kivitelezésért egy már jól bevált páros felelt közös konzorciumban: Alkett és Krupp MűvekA tényleges gyártást több különböző gyárban végezték, összesen 306db rohampáncélos készült el. A sorozat utolsó darabjainál már elfogyott a régi készlet, kénytelenek voltak az új Panzer IVJ alvázakat is bevonni.

Harci alkalmazás

Az így elkészült állományt a hadsereg a századerejű gyalogsági egységek megtámogatására vetette be a három fő fronton: Keleten, Nyugaton a beépített területeken folyó védekezés támogatásában, míg az olasz, déli fronton a hegyes vidéken okozott a Szövetségeseknek kellemetlen perceket.

 

Brummbar lugasban rejtőzik a csaták szünetében

 

Tűzereje teljesen megfelelt a védekező harcok, csak pusztításra épülő támogatására. Egyetlen érdemi bevetésére, ahol eredeti szerepkörében támadásokat támogatott a varsói felkelés leverésekor következett be. Ekkor több más, hasonló szerepkörű harcjárművel együtt a Dirlewanger SS dandár helységharcait támogatandó rombolták a lengyelek megerősített állásait város szerte.

Végnapok

Egy Brummbar kicsit szétesett futóművel

 

Alacsony számossága folytán a Brummbar sohasem jelentkezett komoly hatással semmilyen német hadműveletben, de amikor és ameddig tehette tette a dolgát viszonylagos sikerességgel. Mivel nem számított valódi páncélosnak - egy másik, ellenséges páncélossal szemben nem állta a sarat -, értelemszerűen a háború megváltozott menetében már egyre kevesebb eséllyel volt kénytelen operálni - így a veszteségeik is fokozatosan növekedtek.

 

Brummbar múzeumban - egy meglehetősen zavaros mintájú, védőfestékkel

 

A háború utolsó hónapjaira már csak hírmondónak maradt pár darab - ma már múzeumokban sem nagyon találni belőlük.