Kübelwagen / Schwimmwagen

Igazi szürke eminenciás kisegér a Wehrmacht, később a Waffen SS kötelékében. Alapvetően parancsnoki járműként alkalmazták, de esetenként - ekkor felfegyverezve - kénytelen volt akár lövészpáncélosok feladatkörét is átmenetileg ellátni.

A Kübelwagen Adatai:

ÁLTALÁNOS:

Jármű Típusa: általános katonai 4-ajtós terepjáró

Tűzkeresztség: 1940 eleje

Tervező: Ferdinand Porsche

Alváz típus: VW Type 1 Kdf-Wagen

Legyártott mennyiség: 50,435db (1940–45)

Szállítható személyek száma: 3 + felszerelésük + sofőr

Tömeg (szállított tömeg nélkül): 635-715kg

MÉRETEK:

Teljes hossz: 3740mm

Szélesség: 1600mm

Magasság:  1110mm (nyitottan, fedetlenül), 1650mm (zártan, tetővel)

FEGYVERZET:

Fő (az alapjármű esetén): nincs, vagy 1db 7,92mm-es MG 34-es géppuska állványon

LŐSZERKÉSZLET:

: ismeretlen

PÁNCÉLZAT:

Páncélzat: nincs, 2-5mm-es acéllemezekből összeállított utastérrel szerelt

HAJTÓMŰ:

Motor: Volkswagen HIAR (985 cc.) négyhengeres benzinmotor (1943 márciusáig)

Teljesítmény: 24 LE

Tüzelanyag-tartály: ismeretlen

TELJESÍTMÉNY:

Maximális sebesség országúton: 100km/h

Maximális sebesség terepen: ismeretlen

Hatótávolság országúton: 600km

Hatótávolság terepen: ismeretlen

Kezdetek

Az ismert típus tervezése még a háború előtt kezdődött 1936-ban. A németesen precíz, lassú, metodikus tervezés és a sűrűn változó elvárások miatt a típus első példányai viszont csak a háború alatt, 1940-ben kerültek ki a csapatokhoz. A két legfontosabb elvárás (ez tényleg csak elméletileg, lévén az elvárások rengeteg részletben folyamatosan változtak)

Szerkezetileg a Schwimmwagen ettől a rendszertől nem tért el - úszóképesség garantálása céljából a megszokott teknőt lecserélték egy úszóképes teknőre és kapott egy kisméretű, felhajtható  propellert. Ebben a konstrukcióban a vízen közlekedés esetén az irányítást az első tengely állása - azon keresztül ugye a kerekek haladáshoz viszonyított szöge - adta meg.

 

Volkswagen Beetle Cabriolet 1938 - a potenciális ős

Fejlesztés története

1934-ben már magánbeszélgetésen felmerült egy WV népautó sikerein alapuló, katonai változat létrehozása (közvetlenül Adolf Hitler és Ferdinand Porsche között) a szárazföldi csapatok részére, de egészen 1938-ig nem történt érdemi lépés a kérdésben - valószínűleg a szűkös erőforrások és a rengeteg fejlesztendő terület okán prioritásban ennyire hátra került a listán. Ám ‘38 januárjában hivatalosan is felkérték a híres tervezőirodát (vitás, hogy Ferdinand, vagy a fia Ferry vett részt a projektben, esetleg  mindkettő), hogy álmodja meg a jövő olcsó, könnyen gyártható, könnyű katonai terepjáróját - jó menetteljesítmény, úttartás, sebesség, megbízhatóság, kis szervízigény alapelvárások voltak természetesen.

A legapróbb technikai részletekig nem elemezném végig a tervezés-fejlesztés menetét (akit érdekel a Linkek között megtalálja a Wikipedia ideillő, részletes lapjának elérhetőségét, ott ezt nagyon részletesen kifejtik), a lényeg, hogy menet közben rengeteg, apró, de sokszor releváns módosítást eszközöltek a készülő prototípusokon, ami miatt a fejlesztés idegtépően lassan haladt - ne feledjük Porsche több páncélos projektben is érdekelt volt tervezőcsapatával, szóval lehet, hogy nem kapott kiemelt besorolást a konkrét projekt.

Közben a háború is kitört így a katonai projektek még nagyobb figyelmet kaptak, megsokszorozták a támogatásokat, így ha lassan is, de biztosan haladt a jármű végsőnek szánt sorozatgyártható változata felé.

csodaszép, restaurált példány hátulról - jól megtekinthető az állítható hajócsavar, a teljesen zárt, egy lemezből készült alsó teknő és a kipuffogó csonk a hátsó ülés mögött fejmagasságban. És igen, az ott elől az anyós ülés előtt oldalt egy MG34-es géppuska...

 

1939 eleje-közepe körül beindult az első sorozatban gyártott széria (a tényleges prototípus tervezése általában teljesen kézileg történik, majd amikor kialakul a megálmodott verzió, akkor formálják addig, amíg az elvárt forma, minőség már sorozatban is reprodukálható. Ennek során is töméntelen, apró problémát kell általában megoldani; a tényleges sorozatgyártás aztán csak a végső sorozat-prototípus alapján indul be. Ok, háborúban ez kicsit felgyorsul, nagyon szükséges esetben egy pár napos procedurára, melyet egy egyszerű bólintás lezárhat - volt ilyenre is példa).

Az első, sorozatban gyártott típus csak 1940 februárjától indult be - addigra már jó néhány nullszériás darab a fronton került tesztelésre, nagyon is éles körülmények között, ahol alapvetően nagyon jól teljesített. Érdemi változtatás az 1945-ös végig nem történt, a gyártás mindvégig folyamatos volt - nem számítva a folyamatos bombázást, nyersanyag kimaradást, stb.

 

Schwimmwagen - jópofa, mint egy béna kacsa, de úszott

Az úszóképes változatot nagyjából az alapverzióval párhuzamosan fejlesztették - technikailag minimális volt köztük a különbség. Lényegében az alváz alsó-oldalsó lemezét lecserélve kapott egy kád-szerű alsó lemezt, illetve a már említett, lehajtható mini-hajócsavart, a motorteret, kipuffogó rendszert védték a közvetlen vízszivárgástól, és tulajdonképpen ennyivel el is készült az úszóképes Kübel, ami a keresztségben a Type 166 Schwimmwagen nevet kapta. Menet közben kapott egy kicsit erősebb motort, ami 985cc-ről 1131cc-re növelte a motortérfogatot. Lóerőben ez annyira nem mutatkozott meg (24-ről 25LE-re nőtt), de lendületesebb lett tőle, ami a hitvány orosz viszonyok közepette nagyon fontos volt. A Schwimmwagenekből a gyártás 1941 közepi beindulásától 1944 végi lezárásáig kb. 14.500db készült el.

Parancsnoki jármű a csapatoknál

A háború során közel 60-70 ezer parancsnoki terepjáró teljesített szolgálatot a két típusból összesen. A csapatok ellátottsága nem volt kielégítő, de azért ez nem is tekinthető kevésnek (a fő rivális amerikai Jeep-ből párhuzamosan 1941-45 között két főtípusából 600 ezer darab került ki a csapatokhoz). Nem ez volt a német sereg egyetlen ilyen jellegű járműve (ott van még az osztrák Steyr, a cseh Skoda, és a mára nevesebb német márkák, mint az Opel, a Mercedes-Benz, vagy  a DKW), de a legtöbb ebből készült.

Opel Olympia és DKW parancsnoki gépjármű terepen Franciaországban - nem kifejezett
terepjáró, de száraz, normál viszonyok között gond nélkül vette az akadályokat

 

Érdekes összevetés, hogy a két híres típus (Kübel vs Jeep), hogyan teljesített azonos körülmények között.

A számok azt mutatják mai lelkes elemzőknek, hogy a német típus kisebb, könnyebb, motorja gyengébb (a Jeep motorja több mint a duplája képességekben, térfogatban, mint a javított Kübelé), mégis teljesítményben, sebességben azonos, vagy jobb, mint észak-amerikai ellenfeléé. Az egyetlen, ahol egyértelműen jobbak a Jeep mutatói, sáros, kihívó terepen ugyanezek a mutatók. A nagyobb méret, erő és tömeg ekkor egyértelműen előny, mert könnyebben kievickél a fürgébb motorja miatt a szorult helyzetekből - amikbe a kicsi Kübel már beleragad, vagy hasmagasságból képtelen áthidalni.

 

Schwimmwagen ‘úszik’ a sártengerben - a háttérben három Panther (a harmadik jobbról belóg a képbe) és egy meghatározhatatlan gépjármű a bokorban

Ez számomra azért érdekes, mert a két járművet képről összevetve, nekem a Kübelwagen mindig is egy polgári jármű hangulatot sugárzott (Bogár-hatás, na), a kerekeit túlontúl vékonynak és simának találtam terepezéshez, míg a Jeep ízig-vérig terepjárgány primitív designnal, kevés kilógó elemmel, hatalmas terepgumikkal. Mégis, a számok nem hazudnak: a Kübel egy piszok jó járgány volt.

 

Grafika - tábori segélyhelyen éppen munkában a kicsi Kübelen.

 

A Kübelwagenek sok különböző feladatot láttak el a háború során - mint általában minden oldal saját terepjárója. Volt amit kényszerből, nem a feladatkörnek megfelelően, de a szükség nagy úr. Volt az évek során parancsnoki jármű, raj- és felderítő gépkocsi, posta- vagy futár jármű, egyfős mentő jármű (hátul, keresztben, vagy a vezető mellett hosszában elhelyezett hordággyal).

Tájkép csata után - vélhetőleg csatarepülő rácsapás áldozatait szemlélik a
Kübel utasai. Egyikük most is aggódva kémleli az eget.