Kezdetek
A fejlesztés története két külön szálon indul. A Wehrmacht alapvetően elégedett lehetett a ‘43-’44-es fejlesztések tapasztalataival, de azért az tagadhatatlan, hogy ezen eszközök alapvetően átmeneti megoldások stílusjegyeit hordozták magukon - kényszer szülte, magas, alaktalan oldalfalak mögé rejtett, nagydarab, eredetileg vontatott lövegnek gyártott főfegyverzettel. Ezek együtt nagy magasságot, nagy célfelületet adtak. A Fegyverügyi Hivatal kifejezetten olyan harceszköz létrehozását igényelte, mely teljes mértékben a gyorscsapatok (páncélosok, lövészpáncélosok) légvédelmét látja el úgy, hogy az elkészülő harcjármű teljes mértékben céljármű legyen: kompakt méret, kis célfelület, erős védelem.
Másfelől a Luftwaffe 1944 második felére tagadhatatlanul megszűnt operatív erő lenni: minden elérhető vadászvédelem ment keletre a vörös légierő ellen, illetve védte a szükséges telepeket az angolszász terror bombázóktól. Így a légierő számára, utánpótlásul gyártott, kiváló képességű fegyvereknek nem maradt gazdájuk. Ezek legerősebbike a 30mm-es MK 103 gépágyú volt. A terv adott volt: találni egy megfelelő hordozó járművet a fegyver számára és megtalálni azt az apró különbséget, amitől ez a jármű jobb lesz, mint elődjei.
Fejlesztés története
A jármű lelke a speciális légvédelmi torony volt a jármű közepén, a “lélekbúvár” pedig Josef von Glatter-Götz főhadnagy a Páncélos csapatok főfelügyelőjének szakmai csapatából. Konkrét információkat nem találtam, de feltehetőleg mérnök érdekeltségű egyén lehetett, mert az általa tervezett torony koránt sem volt egyértelmű működésű. A torony magja egy gömb alakú lövegtér volt, ami a torony gyűrűhöz csatlakozott - a gyűrű felelt a vertikális, míg maga a gömb alakú belső a horizontális elmozdulásért. A két mozgást saját mechanizmus vezérelte, így a gömb meglehetősen nagy sebességgel tudott a térben a lehetséges célpontra ráállni. A kinézett főfegyver tűzereje félelmetesnek ígérkezett, amiből rögtön párhuzamosítva kettőt szereltek be. A löveg elméleti tűzgyorsasága 450 lövés/perc volt, ami összevetve az ellenlábasok hasonló feladatkörű eszközeivel, hát na, volt némi előnye az biztos. tervezett hatótávolsága függőlegesen közel 6km, vízszintesen ennél kicsivel több volt.
Hihetetlenül fejlett, de bonyolult technika - a "lövegtorony"
A fejlesztés részletei nem ismertek - mennyi probléma merült fel, azok természete, stb -, ami biztos, hogy az eszköz prototípusa nagyon megkésve, csak 1945 februárjában készült el, abból is csak 2db (egyes információk szerint 5db került összeszerelésre végül).
Harcokban
A Kugelblitz sohasem hagyta el a szerelőcsarnokot, érdemi harcban nem vett részt. A németek vesztére legjobb célfegyverük harci helyzetben sohasem bizonyíthatott. A háború után vélhetően tüzetes vizsgálatnak vetették elá a győztes nagyhatalmak, melynek hatását máig láthatjuk, lásd.: Zsu 23-4, vagy Zsu-57-2.
Egy sikeres utód: Zsu 23-4 Shilka szovjet önjáró légvédelmi rendszer