A Nashorn (Sd.Kfz 164) adatai:
ÁLTALÁNOS:
Jármű Típusa: páncélvadász (önjáró páncéltörő löveg)
Hadrendbe állítás: 1943 eleje
Kezelők száma: 5 fő
Alváz: Geschützwagen III/IV
Harci tömeg: 24t
MÉRETEK:
Teljes hossz: 8440mm
Törzs hossz: 5800mm
Szélesség: 2950mm
Magasság: 2650mm
FEGYVERZET:
Fő: 88mm Pak 43/1 L/71-es löveg
A löveg oldalszöge: jobbra 15°, balra 15°
Kiegészítő: nincs
LŐSZERKÉSZLET:
Fő: 40 lövedék
Kiegészítő: nincs
PÁNCÉLZAT:
Páncéltest elől (orrlemez): 30mm (78°-os dőlésszög)
Páncéltest elől (vezető előtt): 30mm (35°-os dőlésszög)
Páncéltest oldallemeze: 20mm (90°)
Páncéltest farlemeze: 20mm (80°-os dőlésszög)
Küzdőtér elől: 10mm (60°-os dőlésszög)
Küzdőtér oldallemezei: 10mm (74°-os dőlésszög)
Küzdőtér hátsólemeze: 10mm (80°-os dőlésszög)
Küzdőtér tetőlemeze: nincs
HAJTÓMŰ:
Motor: Maybach HL 120 TRM V 12 hengeres benzinüzemű
Teljesítmény: 300LE
Tüzelanyag-tartály: 470 l
TELJESÍTMÉNY:
Maximális sebesség országúton: 40km/h
Maximális sebesség terepen: 24km/h
Hatótávolság országúton: 200km
Hatótávolság terepen: 130km
Kezdetek
Gyenge közepes páncélosok és elégtelen páncéltörő képesség hiányában, a német páncélos erők a Barbarossa közepétől a Tájfun végéig úgy hullottak, mint a legyek. A fő probléma a megfelelő méretű, mozgatható páncéltörő löveg (minimum 75mm-es) kínzó hiánya volt (1941-ben még a Stug III is csak rövid csövű L/24-es harcjármű volt, főleg gyalogsági támogatónak alkalmazva).
A szovjet T-34, KV-1 páros tarolt a Barbarossa idején - sürgősen lépni kellett
Történet
1941-ben a növekvő szovjet páncélos nyomásra válaszul megkezdődött egy közepes önjáró páncéltörő löveg kifejlesztése. Alapját a Panzer III-as és IV-es alvázainak könnyen javítható alkatrészeinek felhasználásával létrehozott hibrid Geschützwagen III/IV alváz szolgáltatta. Lövegnek a nagy átütőerejű 88mm-es Pak 43/1-est kapta, mely vontatott páncéltörő löveg konstrukcióként a II. Világháború legjobb páncéltörő fegyvere volt. Egyetlen, ám valóban
Modelezés: PaK 43-as lövegállás - a mellette álló gyalogosok méretével érzékeltethető, mekkora is volt ez a gyöngyszem...
komoly probléma a súlyából adódott, ugyanis kezelői alig bírták megmozdítani a több mint 3,5t-ás morstrumot. A Német Főparancsnokság ezért mindenképpen szerette volna, hogyha a löveget megfelelő páncélozott járműben tudták volna alkalmazni, így kihasználhatták volna a löveg valódi erejét. A Pak 43-as súlyát viszont még az alváz sem bírta el, így páncéltestét nagyon vékonyra kellett tervezni, ezért ez a jármű sem tudott kinőni a kezdetleges páncélvadászok
Hans, eltévedtünk?! Szerintem ez az Appeninek...
gyermekbetegségeiből, ez is nagyon sérülékeny lett, lőszerkészlete pedig erősen limitált. Az így elkészült jármű prototípusa eredetileg a Hornisse (Lódarázs) nevet kapta, de Adolf Hitler szerint egy félelmetes harcjármű, nem viselhet ilyen gyermeteg nevet ezért személyes közbenjárására Nashornra (Orrszarvú) keresztelték át.
Harci alkalmazás
A Német Főparancsnokság az önjáró lövegekkel, az elsővonalbeli páncélos alakulatok nehéz páncéltörő zászlóaljait kívánta megerősíteni. Nagyjából erre az időszakra tehetők az első komolyabb orosz ellentámadások is, így az új egységek fontos szerepet játszottak ezek visszaverésében. A jármű gyenge páncélzata azonban komoly problémákat vetett fel a harctéri alkamazással kapcsolatban. Gyakorlatilag addig lehetett harcképes amíg a Nashorn kezelői céloztak gyorsabban és pontossabban, és nem hívták fel magukra az ellenség figyelmét. Szinte biztos, hogy a találatot kapott jármű személyzetének esélye sem volt túlélni a detonációt.
Nashorn üteg halad behavazott műúton, télen
Kezelői vakmerősége folytán a jármű mégis képes volt ellátni legfontosabb feladatát, az ellenséges páncélosok ritkítását. Ezért ezek a járművek támadáskor az erősebb páncélzatú Panzer III-asok és IV-esek, később a Pantherek és Tigerek mögött haladhattak, és viszonylagos biztonságból tüzeltek, az ellenséges páncélosokra, így különösen fontos lett a pontosság. A Nashorn az elsőgenerációs önjáró páncéltörő fegyverek közül a legsikeresebb fejlesztés volt. Nagy tűzereje, és a páncélosok csökkenő száma miatt, a háború végéi szolgálatban állt.
Minden hiányossága ellenére a Nashorn abszolút megérdemelten a legjobb német harceszközök közé verekedte magát a II. világháborúban - nem volt legenda, mint a Tigerek, de - mint szürke munkás - hozta a kötelezőt. Legnagyobb “hibája” egyértelműen az alacsony darabszám volt. A folyamatos veszteségekkel együtt a fronton lévő állomány nagyon alacsony számossággal büszkélkedhetett - ritka vendég volt a harcmezőn.
Végnapok
A harcjármű kényszerűségi okokból végigharcolta a háborút, noha a konstrukció hiányosságai a háború előrehaladásával egyre inkább előtérbe kerültek. A Nashorn lényegében a harctér egyik mesterlövésze volt - főfegyvere a PaK 43/1 L/71 páncéltörő löveg az egész háború messze legjobb páncéltörő fegyvere volt. Addig az ellentétes oldalon mindkét fő oldal - szovjetek, angolszászok - adott típusok tömeges bevetésével igyekeztek ellensúlyozni a német technikai és tapasztalati fölényt (ne tévesszen meg minket néhány ellentétes vélemény, a technikai fölény a háború végéig német oldalon volt - csak a mennyiségiben maradtak el, végzetes mértékben!).
Hátrahagyott Nashorn páncélvadászt vizsgál egy csapat angolszász katona
Az ellensúlyozás, ha nagy veszteségek árán is, de meghozta a győzelmet a Szövetségeseknek. Ebben a lassú agóniákkal telített kivéresztetésben a Nashorn a fronton veszett el a III. Birodalommal együtt.
Orrszarvú - darabokban