Kezdetek
Ennyire elhibázott életút, mint ezen páncélos esetében, igen ritka volt az eddigi páncélozott jármű fejlesztés történetében. Milyen komoly műszaki hibákat, elfuserált megoldásokat követtek el a fejlesztés folyamán, amitől a program léte kérdőjelezhető meg? Az ég adta világon semmit.
Akkor mégis miért nevezem elbaltázott fejlesztésnek? Mert ahhoz képest, hogy minden adott volt a sikeres és gyors kifejlesztéshez, bevezetéshez - ez közel kettő évig, majd a háború végéig késlekedett (!).
Párszor már kezdtem így a páncélvadászok, vadászpáncélosok bemutatását - mégis, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a tökéletes(hez közeli) páncélvadásznak, mik az alapvető követelmények? Legyen kis méretű, ezáltal nehéz célpont, viszonylag mozgékony, elég erős fegyverzete, vastag védelme, legyen könnyű kezelhetősége és legyen olcsón karbantartható. Ha ezen elvárások nagyobb százalékát egy páncélos birtokolta az gyakorlatilag már 60% sikertörténet.
Nos jelen cikkünk tulajdonosa ezek nagyobb hányadával könnyedén rendelkezett. Akkor hol akadt porszem a gépezetbe? A parancsnokság közvetlen közelében. A porszem inkább egy hegy, egy legenda - bizonyos Heinz Guderian volt. Döbbenet, de a páncélos hadviselés egyik szellemi atyja, a Blitzkrieg részbeni szellemi feltalálója képtelen volt két dolgot észrevenni:
-
A Blitzkrieg-típusú hadviselés ideje a Német Birodalom számára véget ért, nincs hozzá elég ereje.
-
Az új helyzetben a köröm szakadtáig védekezés lesz a jellemző, amihez két elengedhetetlen dolog kell - minél nagyobb páncélos állomány, minél erősebb fegyverzet.
Képtelen volt érzékelni, hogy ezt a két tulajdonságot és magát az új védekező jelleget egy vadászpáncélos jobban kielégíti, mint egy bonyolultabb, ezáltal drágább, teljes értékű páncélos.
Erőszakos, sokszor teret nyerő igazság érzete és kíméletlen érvelő jelleme most az egész német haderő végzetét hozta el - a legkritikusabb időszakban az ipar képtelen volt megfelelő képességű eszközt megfelelő számban a frontokra juttatni, mert ő veszekedett a fél világgal. Hiába volt a világháború egyik legnagyobb páncélos taktikusa, de stratégiai szinten a kialakult helyzetet nem tudta átlátni és levonni a megfelelő következtetéseket. Ebben a helyzetben a kíméletlen német arrogancia és igazságába vetett hite egyértelműen a visszájára sült el.
Történet (verziók, módosulások)
Nos jelen típusunk, ha a fejlesztés elejétől a megálmodott módon jött volna létre, akkor valószínűleg a háború leghatékonyabb vadásza címet bezsebelte volna. De mire az eredeti tervnek megfelelően összeállt, már a harctéren visszafordíthatatlanul elromlott a helyzet.
Kiérdemelt egy nem túl hízelgő gúnynevet is a katonáktól, ami egy kis magyarázatra szorul. Guderian a háború eleji világban feletkezett egy kicsit ‘43-44 derekán, nehezen értette meg, hogy a gyors, Blitzkrieg jellegű, támadó hadműveletek ideje nem tér többet vissza, jó, ha nem szenvednek minde fronton totális vereséget. Ezért ő hallani sem akart a hadsereget ellepő, olcsóbb, ám szerinte előnytelenebb páncélvadászokról. Arról, hogy mindezt a páncélos fegyvernem egyik oszlopa, a Panzer IV sorozatgyártásának, illetve a másik tartópillér, a Panther főlövegének kárára történjék, na arról végképp nem! Guderian a maga energikus, politikai érzéket abszolút nélkülöző vélemény nyilvánító “képességével” tudatta sajátságos álláspontját, ahol csak lehetett.
A vita oly annyira elmérgesedett (noha az fel sem merült, hogy nem fogják végig vinni!), hogy a katonák a már születése előtt szkeptikusan kezelt mostoha gyereket, gúnyosan “Guderian rút kiskacsájának” hívták.
Alváltozatok
Jagdpanzer IV mit 75mm KwK L/48
StuG IV néven elhíresült kényszermegoldás: Jagdpanzer IV
mit 75mm KwK L/48 csőszájfékkel és a nélkül
A folyamatos huzavona és a menet közben akuttá fejlődő nyersanyag hiány és a növekvő gondokat okozó Szövetséges Bombázó Parancsnokságok tevékenysége együtt oda vezetett, hogy a főkomponensből, a Panther főlövegéből egyszerűen nem készült annyival több példány, hogy azokkal a Pantheren kívül a Jagdpanzer IV típust is fel lehessen teljes számban szerelni. Mivel Guderian ragaszkodott hozzá, hogy a Pantherek gyártási ütemét semmi sem veszélyeztetheti, a kezdeti időszakban nem tudták a legfontosabb elemet a programba emelni. Kényszermegoldásként a már több helyen jól bevált (Stug III, Panzer IVG-től felfelé) KwK 40 L/48-as löveghez fordultak segítségért. Az így elkészült változatok nem tükrözték az eredeti szándékot. Ugyanis a főkonstruktőr Vomag nem az újratervezett felépítménnyel szerelte, hanem a már bevált, részben módosított Stug III felépítményt és a Stug III lövegét direktben szerelték fel a Panzer IV alvázára. Hogy az így kialakult hibrid keletkezésének körülményeit kifejezzék később ezen első generációs példányok kikerülve a program alól Stug IV néven önálló típusként lettek kezelve. További részletek a módozatról a saját cikkében találhatóak.
Jagdpanzer IV L/70(V)
A későbbi sorozatgyártási darabok aztán megkapták a rég várt komponenst is, így megkezdődhetett az eredeti tervek szerintin gyártás is a Vomag gyáraiban. Az új küzdőtér egy hátrafelé döntött oldalelemekből álló, kicsit versenyautósan áramvonalasabb formát kapott - csak részben emlékeztetett az addig ismert Sturmgesütz alapformára.
A tervezett változat: a lövege brutálisan pontos és erős volt
A jármű felépítése, egyensúlya koránt sem volt tökéletes. A brutálisan hosszú löveg orrnehézzé tette, ami akkora többletterhelést adott az első felfüggesztésekre, hogy az ottani futógörgőket gumiköpeny helyett acélköpennyel kellett felszerelni. A Guderian-mizéria mellett azért meg kell említenem, hogy egy komoly műszaki probléma is akadályozta a mielőbbi bevezetést. Ez pedig a nagy dőlésszögből fakadó löveg-beépítési probléma volt. Ugyanis a löveg zárómechanizmusa eredeti formájában nem fért el az első lemezben, oda valamilyen vészmegoldást kellett kitalálni. Végül, igen hosszú próbák után a löveg fékező és helyretoló mechanizmusát a cső tengelye fölé helyezték el. De mire a problémát megoldották - a kialakult politikai kavarás nem gyorsította az ügymenetet az biztos - már 1944 nyarát írtunk!
Jagdpanzer IV L/70(A)
Mivel a Vomag súlyosan elmaradt a tervezett gyártási ütemtől egy sor kényszermegoldásba kényszerült bele a német ipar. A programba Gesützwagen III/IV alvázakat, sőt direktben Panzer IVJ alvázakat is bevontak. Mivel a Panzer IVJ program ekkor már Ausztriában üzemelt, így a főkostruktőr Niebelungwerke bekerült a Panzerjager IV programba is. Ezeket részben átalakított (ezen alvázakhoz szabott, egyszerűbb) felépítménnyel, de azonos löveggel szerelték fel. A fő különbség az volt, hogy az új felépítmény feneke nem volt szépen ívelt, hanem a legegyszerűbb módon, egyenes elemekből, 90°-os lemezekből heggesztett hátsó vértezetet kapott. A súlyeloszlás azért a módosítások után tovább romlott az orr felé, de ez akkor már senkit nem érdekelt, csak kerüljön ki minél több példány a csapatokhoz.
Panzerjager IV/70 (A) - csapott 90°-os küzdőtér és alvázfenék véggel
Harci alkalmazás
A három altípus egyedei a német hadsereg és Waffen SS páncélos hadosztályainak páncéltörő részlegeibe került beosztásra. A háború utolsó hónapjaiban ezeket az alegységeket már keverten alkalmazták a klasszikus, de egyre kisebb számban előforduló páncélosokkal. Tagadhatatlanul fontos szerepet játszott az egyre apadó német páncélos állomány művelet-képes állapotban tartásában (ne feledjük, ekkor ez néhány momentum kivételével mindenhol szívós utóvéd hercokat jelentett csak).
Bármennyire is megfelelő eszköz volt a folyamatos védekező harchoz, egyszerűen túl sok páncélost veszített az állomány ahhoz, hogy jelentősebb erő alakuljon ki a fronton belőlük. Noha a háború vége felé egyike volt, a még futtatott gyártási programok csekély halmazának, a harctéren (legalább is katonai érzékre) igen ritka jelenségnek számított.
Döntött elülső lemeze igen hatékonyan viselkedett még a 45-ös viszonyokhoz képest is, lövege első osztályú volt, de túlerejű ellenséggel vívott harcokban hamar kiütköztek tényleges gyenge pontjai is: forgó torony hiánya (mindig valakinek az oldalát mutatta, ha forgolódni kezdett), orrnehéz volta, műszaki problémák, főleg futómű. A legtöbb eszközhöz hasonlóan külön a típushoz tartozó legendás történet nem nagyon maradt fenn - csak tette a dolgát, mint egy jó öszvér. Ez a jó munkás eszközök sorsa - rájuk utóbb senki sem emlékszik, csak ott voltak...
A mai napig nem egyértelmű a válasz Guderian sokszor emlegetett ellenállására: vajon ha a felhasznált mennyiségű nyersanyagból, torony nélküli páncélvadász helyett egy vele egyenértékű tornyos páncélost állítottak volna fel, vajon hatékonyabb, sikeresebb, esetleg győzedelmes lett volna a Wehrmacht. A kérdés adott, a válasz nem.
Végnapok
Darabokban az egész felépítmény - nem volt túlélő...
A háború ezen végszakaszára jellemző mondat - sohasem volt belőle elegendő rendelkezésre álló példány a fronton - itt is elhangozhat. Az eredetileg tervezett gyártási ütemtől jóval elmaradva loholt az igények után, de azt még Albert Speer (a termelésért felelős különmegbízott) egyébként félelmetes optimalizáló tevékenysége ellenére sem tudta megközelíteni. A típus képviselői Berlin utcáin vagy a Rajna partján, együtt pusztultak el az Ezeréves Birodalommal.
Jagdpanzer IV L/48 - kissé kopottas a festék… ja, nincs
lánctalp se; játszóháznak éppen megfelel