Kezdetek
1943 tavaszán az addig - egyébként valóban - bevált “sikeres alvázra sikeres páncélvadászt” recept szerint érkezett is a Német Fegyverügyi Hivatal már-már szokásos kiírása a Panther alváz alapján. A hadvezetés választása azért esett a Panther alvázra, az akkori alvázak közül a Pantheré volt az első, ami elbírta a kiválasztott főlöveget (értelemszerűen a Tigerek is elbírták volna, de azokkal így is volt/lett elég műszaki probléma, nemhogy még ezzel a löveggel tovább is terheljék). A kinézett löveg egyébként egy új tervezésű 88mm-es KwK 43/3 L/71 űrméret hosszú, kegyetlen páncéltörő löveg lett. Mint később kiderült a világháború talán legjobb lövegéről beszélünk (a nem hivatalos sorrend nálam talán: 1. 88mm KwK 43/3 L/71 (Jagdpanther), 2. 75mm StuK 42 L/70 (Panther, Jagdpanzer IV/70), 3. 88mm Kwk 36 L/56 (Tiger I)). A löveg minőségének csak az egyik (ám fontos) paramétere a torkolati sebesség, a még kiemelten fontos paraméterek, amik egy minőséget feltételeznek: pontosság, stabilitás, irányzék. Az irányzék egy külön műszer a löveg mellé, de olyan, mint nekünk a szemünk, a fülünk - nélkülük végünk, mint a botnak.
Történet (verziók, módosulások)
A Jagdpanther tervezéséért a MIAG felelt. Az alvázon komoly módosításokra nem nagyon volt szükség - a görgősor maradt a teljes méretű, félig átlapolt fajtájú (ez a német nehézpáncélosoknál valószínűleg alap elvárás volt a jobb fajlagos terhelés elérése céljából). Erre az alapra döntött falú küzdőteret építettek
Belső elrendezésben természetesen minden uralt a löveg zárszerkezete és a lőszereket tároló rekeszek - ennek ellenére maradt az eredetileg üresen eléggé tágas beltérben elég hely a személyzetnek is.
A jármű méretéhez képest kifejezetten jól mozgott - mind közúton, mind terepen elérte a Panther sebesség határait, sőt, hatótávban mindkét tereptípuson egyértelműen veri az alaptípust, nem is kevéssel.
Fajlagos talajnyomása - ezt az átlapolt futógörgős nehézpáncélosoknál már lassan kezdhetjük megszokni - messze jobb értékeket produkált, mint a feleakkora Stug III, vagy Panzer IV esetében. Ez a futógörgő soron kívül a széles lánctalpnak is volt köszönhető.
Ebből a tökéletes fegyverből képességeihez képest elképesztően kevés - mindössze 382db - jármű készült el. A tervezett mennyiség ehhez képest havi 150db lett volna - hogy ez nem sikerült, az főleg a Szövetséges légi bombázásoknak tudható be.
Harci alkalmazás
A Jagdpanther első, hivatalos bevetéseit 1944 tavasz végén, nyár elején Normandiában teljesítette. A harcokban mindössze 14db jármű vett részt a 654. Nehéz Páncéltörő Osztály kötelékében. Ez a mennyiség stratégiai szinten nem jelenthetett érdemi hatást, de helyileg a szembenálló ellenséges csapatok bizony megérezték. Míg a legtöbb Szövetséges egység ekkor már Tigris-sokkban volt, addig a 15. (skót) hadosztály 6. Páncélos Ezredének nehéz tankjai összefutottak egy eleddig nem látott, új páncélossal. A hadosztály nehéz tankokkal támogatott csapása áttörte a hevenyészett német állásokat, majd Avranches felé menetből folytatták előretörésüket. Ekkor csapott le rájuk kettő darab (!) Jagdpanther vadász egy domb tetejéről lerohanva, míg egy harmadik társuk a domb tetejéről fedezte előrenyomulásukat. A csata alig tartott két percig - 11db kilőtt Churchill nehézpáncélos maradt kiégve a téren. A támadásban a vadászok is több telitalálatot kaptak, voltak kisebb sérülések is, de részben sikerült vissza evickélni a dombhoz. A hadosztály közepes páncélosai viszont menetből átkarolásba kezdtek, amit a forgásra csak részben képes vadászpáncélosok nem viseltek jól. A csatározásban végül két sérült vadászt hagytak hátra a németek, de közel másfél tucat ellenséges páncélost így is kilőttek. Az osztály vadászai ezen a szakaszon átmenetileg megállították a Szövetségesek előrenyomulását Belgium felé.
1944 telén az Ardennekben is bevetésre kerültek, bár csak részleges sikereket értek el. Elsődlegesen - a szűk utak, a rossz látótávolság és a kevés ellenséges páncélos minimális jelenléte folytán - gyalogsági támogatásra alkalmazták - jól védett, kereszteződések, városkák felszámolására. Ebben a szerepkörben voltak sikeres pillanatok; Bütgenbach bevételét például közvetlen tüzérségként erősen felgyorsították. Annak ellenére, hogy Északon sikerült tovább lendíteniük a támadást, azt nem sikerült megakadályozniuk, hogy menet közben a körbekerített Peiper-harccsoport semmisüljön meg. A harccsoport miután üzemenyaga kifogyott, körbevették felrobbantotta használhatatlanná vált közepes páncélosait és kisebb csoportokra bomolva igyekezett az erdőn át elérni a saját vonalakat - az elfogott SS katonákra rövid fogság várt; nem volt megfelelő a hangulat a szövetséges táborban. Ezen kicsit sem segített a Skorzeny-vezette 150. Különleges SS Kommandó amerikainak beöltözött katonái elmúlt két heti tevékenysége sem.
Az ardenneki harcok végén a 654. Nehézvadász Osztály megmaradt egységeivel átkerült a Strasbourg környéki védvonal megtámogatására. 1944 szilveszter éjjelén sz osztály részt vett a Nordwind hadműveletben. Ebben a korlátozott hadműveletben a németek igyekeztek visszaszerezni Strasbourg városát és környékét, hogy ezzel a francia egységeket elvághassák az amerikaiaktól. A támadás végül sikertelen maradt. Az osztály megmaradt eszközei Colmar környékén ment védelembe. Itt túlerejű ellenséges páncélos egységekkel futottak össze. Felvették a harcot az ellenség Shermanjaival. A francia Shermanok két szárnyon átkarolást hajtottak végre amivel a Jagdpantherek oldalába-hátába tudtak kerülni. Többet súlyosan megrongáltak közülük. A sikertelen Nordwind hadművelet végére 4db vadász maradt összesen harcképes, melyek a Birodalom területére ezen a szakaszon benyomuló Szövetségesekkel vívott egyoldalú küzdelmekben végül is megsemmisültek.
Ferde csíkozású vadászpárduc - a háború legszebb nagymacskája volt
Végnapok
A Jagdpanther típusról valamiért nem a brutális hatékonysága, a tökéletes felépítése maradt fenn. Valamiért ezt a tökéletes ragadozót üldözte a balsors. Emellett a teljes állomány létszáma is mélyen alatta maradt a kívánatosnak, így érdemi befolyással nem bírt az eseményekre. Kár érte, ez a tökéletes vadász jobb sorsot érdemelt volna. A háború utolsó heteire már csak hírmondónak maradt egy-két darab a teljes hadsereg állományában.
AMX-50, francia vadászpáncélos a hatás érezhető: részben átlapolt futógörgők, döntött elsőlemez, alacsony kialakítás, hosszú, nagy kaliberű löveg