Panzerjager I

A Panzerjager I egy minden részletében kétségbeesett mentőmellény jellegű kísérlet volt egy sűllyedő hajó menekültjei számára - alkalmazásakor kiderült: egész jól úszik.

PANZERJAGER IB adatai:

ÁLTALÁNOS:

Jármû Típusa: könnyû páncélvadász

Hadrendbe állítás: 1940 eleje

Kezelõk száma: 3 fõ

Harci tömeg: 6,4t

 

MÉRETEK:

Teljes hossz: 6040mm

Törzs hossz: 4020mm

Szélesség: 2060mm

Magasság: 2250mm

 

FEGYVERZET:

Fõ: 1db 47 mm-es PaK 36(t) cseh gyártmányú páncéltörő ágyú

Kiegészítõ: nincs

 

LÕSZERKÉSZLET:

Fõ: ismeretlen

Kiegészítõ: nincs

 

PÁNCÉLZAT:

Páncéltest elõl (orrlemez): 13mm (63°-os dõlésszög)

Páncéltest elõl (vezetõ elõtt): 13mm (68°-os dõlésszög)

Páncéltest oldallemeze: 13mm (73°-függõlegesig)

Páncéltest farlemeze: 13mm (50-75°-os dõlésszög)

Nyitott küzdőtérlemez körben: 15mm

 

HAJTÓMÛ:

Motor: Maybach NL38TR vízhűtéses, hathengeres benzinmotor

Teljesítmény: 100LE

Tüzelanyag-tartály: 145 l

 

TELJESÍTMÉNY:

Maximális sebesség országúton: 40km/h

Maximális sebesség terepen: ismeretlen

Hatótávolság országúton: 140km

Hatótávolság terepen: ismeretlen

Kezdetek

Az alapvetés a következő: a Német Hadseregparancsnokság sohasem tervezett hosszútávon a páncélvadászokkal, azokat mindig is rövidtávú, vészmegoldásnak szánták egy erősebb, megfelelő képességű önjáró páncéltörő - német terminológiában vadászpáncélos - megjelenéséig. A hadvezetés a folyamatosság elvével is egészen jól tisztában volt; ami 1940-ben megfelelő, nem várható, hogy 3-5 év múlva is az lesz (egyedül a Panzer IV tervezésénél indultak ilyen jellegű álmokból, de az egyébként más okból brutálisan jól is sikerült - ki is tartott 1945-ig).

Történet (verziók, módosulások)

A Panzer I, mint fronton szolgáló harckocsi sohasem merült fel egyik német tábornok szemében sem, mint opció. A második világháború hirtelen kitörését követően az égető harckocsihiány szükségessé tette a változat harci alkalmazását. De mivel a típus semmilyen szempontból nem felelt meg a klasszikus páncélos-páncélos harc követelményeknek, 1941-re, végleg kivonták a szolgálatból. Az így felszabaduló nagyszámú harckocsi-alvázat részben pazarlás lett volna azonnal kiselejtezni, másrészt a fronton továbbra sem állt rendelekzésre elegendő nehézfegyverzet, tehát megpróbáltak alternatív felhasználási módokat keresni a jármű számára. Ennek eredményeképpen számos olyan jármű született, mint például a Bison I, Flakpanzer I - és cikkünk tárgya, a Panzerjäger I.

Könnyű helyzetben vagyunk, mert nekünk az egész már történelem, így mi elmondhatjuk, hogy  Panzerjäger I-es volt a Wehrmacht első páncélvadásza, amelyet számos más típus követett. A jármű első példánya 1940 márciusában készült el a berlini Alkett cég gyárában. Később a Daimler-Benz és a Škoda cégek is bekapcsolódtak az előállításába. Igazi vészmegoldás volt: az alváz főleg Panzer IB alverzió lett, néhány még A változat (a C és D, mint felderítő páncélos, még a fronton vitézkedett visszavonásig), lövege cseh, háború előtti gyártmány (kora legjobb páncéltörő lövege volt), ami méretei folytán az amúgy is pirinyó páncéloson csak nyitott tetejű, rögzített burkolatba építettek be. Az így kapott előnytelenül nagy sziluettű páncélost így is csak nehezen mozgatta a gyenge motor és felfüggesztés.

Az eredeti Alkett verzió, gyárilag 47mm löveggel szerelve

A gyártás 1941 februári leállításáig végül is 202 darab Panzerkampfwagen I-et alakítottak át. Néhány példányt a csehszlovák lövegek elfogyását követően 37 mm-es PaK 35/36-os löveggel szereltek fel. Ez gyengébb volt természetesen, de az állandó lőszerutánpótlás viszont adott volt a fronton az azonos, vontatott páncéltörő löveg okán.

Harci alkalmazás

A Panzerjäger I harckocsikat a Wehrmacht különböző önálló páncélvadász zászlóaljaihoz osztották be. 1940-41-ben valamennyi hadszíntéren megfordult, kezdve a nyugati hadjárattól  Észak-Afrikán át a Szovjetunió elleni hadjáratig. Összességében a típus - a neten fellelhető véleményekkel ellentétben - nem volt sikertelennek mondható, csak nem volt tökéletes a célra - bár ezt a német hadvezetés sem várta el tőle. Rövidtávú vészmegoldásként feladata csak annyi volt, hogy amíg nem fejlesztenek ki erősebb fegyverzetű, mozgékony páncéltörő támogatást, addig ideig-óráig tartsa a frontot a mind nagyobb számban megjelenő ellenséges harckocsikkal szemben: a keleti fronton ez a T-34-es a sivatagban pedig a Crusader és az M3 Grant volt.

Vadász a sivatagban - nagyot tudott ütni, de az ellenfelek sem voltak gyengék

 

Célját igyekezettel teljesítette, nem volt tökéletes, senem legyőzhetetlen, de megfelelően képzett személyzettel képes volt erősen odacsapni.

A sivatagban a lassú, de bivalyerős Matildákkal és karcsú, gyors Cruiser, Crusader tankokkal szemben távolságról abszolút előnyben volt - 88mm Flak 36-al együtt alkalmazva végállomás volt minden támadóéknek. Az El-Alamein környéki harcok idejére a mind nagyobb számú M4 Sherman megjelenésével távolsági előnye is megszűnt - ekkor már a magas sziluett, vékony páncél miatt már nem volt érdemi ellenfél.

A keleti fronton is igaz az, hogy a harcok első pár hónapjában, amíg csak BT-5, 7 illetve T-28 harckocsikkal került szembe lőtávról a győzelem esélyével szállt be minden küzdelembe. Ahogy nőt a T-34, KV-1 páncélosok számaránya az elődök kárára, úgy olvadt el a német páncélvadász kezdeti előnye is.

Panzerjager I a keleti fronton éppen harcban

Lévén kötelékben, együtt egy zászlóajban vetették őket be általában így arra sem volt nagyon esély, hogy a csata második vonalából, célzott lövésekkel szedje le egyesével áldozatát, mert nem nagyon keveredtek más egységek Panzer III és IV harckocsijaival. Így viszont az első lövésük után fel is hívták magukra a figyelmet, onnantól pedig agyaggalamb lövészet az ellenség számára.

A páncélvadászok új generációjának megjelenésével folyamatosan kivonták a frontszolgálatból, de a megszállt területeken továbbra is alkalmazták rendvédelmi feladatok ellátására (a frontról kivénhedt páncélosokkal általában ez történt, lásd. Panzer I, II, 35(t), francia R-35, H-39, stb.).

Konverziók, további szükségmegoldások

Ebben a cikkben ez a fejezetcím csalóka, mert a következő résznek csak részben lesz köze a tényleges Panzerjager I-szériához. Ugyanis alapból két Panzerjager I-altípus létezett - amit az alváz határozott meg: Panzerjager IA és IB.

Panzerjager IA, 37mm-es Pak 36/37 löveggel szerelve

 

Ezen belül - vagy egy másik szempontból viszgálva - létezett az eredeti 47mm-s löveggel vagy a német szabvány PaK 36-al szerelt alvariáns - kissé kaotikus, mint a háborús helyzet volt akkor maga… A dolog persze logikus, lévén a cseh eredetű fegyverhez képest a német PaK 36/37-ből látványosan több állt rendelkezésre. Sőt! A cikk anyagának gyűjtése során találtam képeket, amik igazolják, hogy egy abszolút nullszériás, leginkább front-műhely megoldásnak tűnő Panzerjager I mit 7,5cm StuK 40 L/48 megoldás is létezett igen kis számban. Erre már érdemi lövegpajzs sem került, nem bírta volna el a pici páncélos.

 

Panzerjager I mit 7,5cm StuK 40 L/48 a fronton

De ez csak a tényleges Panzerjager I volt - most jönnek az igazi pánik-megoldások, melyeknek már nem lesz köze a Panzer I-hez. Ugyanis az előző hadjáratokból és a futókból egy sor, kisszériás, alkatrészellátással nem bíró, általában kisharckocsi és könnyű páncélos kerül menet közben a frontok leltárkészletébe. Ezek eredeti szerepkörben alkalmatlanok voltak továbbszolgálni - ezért is kerültek zsákmányként hozzájuk, lévén nem tudták megvédeni magukat és személyzetüket -, így maga a frontvonal páncélosműhelyei igyekeztek a kínzó páncéloshiányt különböző eszközökkel orvosolni. Na ennek lett aztán egy sor konverzió a vége - néha egy darab, néha egy kisebb sorozat, bár sokszor azok között sem volt két teljesen egyforma.

37 mm Pak 35/36 auf Bren Gun Carrier (e) - a sivatagban tucatszám kerültek német kézre; aztán átalakítva mentek vissza harcolni. Többet eredeti szerepkörében, motorizált gyalogság szállítására használtak.

 

A harctéri leleményből aztán egy féltucat, csodabogár született.

47 mm Pak (t) auf Geschützwagen R35 (f) - rengeteg zsákmány R-35, H-39 jutott német kézre Nyugaton, 1940-ben

 

Zsákmány Matilda II páncélvadász konverzió Afrika - no additional comment... 

 

Az első generációs vadászokról ennyit, az erősebb lövegű verziókról (50, 75, 88mm) majd a további páncélvadászoknál lesz még szó.

Végnapok

Lévén a háború egy korai szakaszának, kiegészítő járműve volt, nem csoda, hogy nem váltotta meg a világot. Feladatát alapvetően jól végezte, de idővel meglévő egyértelmű gyengeségeit már nem lehetett tovább érdemben elfedni, megfelelő taktikával, felhasználással.

 

A képen egy francia alapokon rögtönzött Panzerjager I variáns, a
Panzerjäger I auf Geschützwagen 35R (f) 4,7 cm Pa.K. (t)

 

 

Egyes frontszakaszokon - mint Líbia - egyszerűen nem volt lehetőség lecserélni ezeket, mert így is alig volt ép páncélosuk az állandó harchoz - Rommel mindvégig fölényes túlsúllyal szemben küzdött. Az ilyen helyzetekben általában ezek a harcjárművek a front első vonalában pusztultak el.