VK-programok III

Bevezetés

 

Az előző két kapcsolódó részben a könnyű/felderítő és közepes programok alapjaiba merültünk el. Jöjjön most a nehézpáncélos prototípus program legjelentősebb képviselőiből álló lista. A felsorolás közel sem teljes, lévén egy csomó VK-programról nekem sincs tudomásom, több csak ötlet-tervrajz szintjén jött létre, egy másik program felé vezető út elméleti lépcsőfokaként.

VK 3601

 

VK 3601 nehézpáncélos program a VK 3001 projekttel megkezdett közepes-nehéz páncélos kutatóprogram továbbfejlesztéseként értelmezhető. A kutató-kivitelező cég azonos mindkét esetben: a Henschel Művek, így kapta a megküéönböztető (H)-utótagot később a program. A 3601 megörökölte az előd közepes tank több fő jellegzetességét, de főbb jegyeiben mégis emlékeztet a már kifejlesztett elődökre. Így maradt a Panzer III/IV-re jellemző torony és dobozszerű páncélteknő, de megörökölte a VK 3001(H) Famo-jellegű, átlapolt futógörgős felfüggesztését. A páncélos sohasem jutott gyártási fázisig, de újabb lépcsőként tekinthető a Tiger I felé vezető rögös úton. 1942 első felére a projekt elérte a kívánt eredményeket, így átcsoportosították az erőforrásokat a következő generációs nehézpáncélos programra, amely a VK 4501 kódnevet kapta.

VK 4501 program

 

VK 4501 programot a HWA már valódi nehézpáncélos főprogramként írta ki, még 1941 őszén - pár hónappal a Barbarossa megkezdése után - az előző 3001, 3601 elődtípusok tulajdonképpen a meglévő közepespáncélos programok határainak feszegetéseként foghatóak föl. A program lassú tempóban haladt, mert a harctéri helyzet a kezdet kezdetén nem követelte meg ennek a páncélostípusnak a meglétét - így azt a HWA sem siettette, a költségvetést is csökkentették. Aztán a csapatok egyre nagyobb számban számoltak be addig nem tapasztalt erősségű szovjet páncélosok jelenlétéről: ezek voltak a KV-család és a T-34-esek. A programot gyors ütemben újraindították, mert a csapatoknak sürgősen szükségük volt erősebb ellentételezésre - addig is a meglévő típusok gyártását igyekeztek felgyorsítani. A program fő agya Ferdinand Porsche és saját cégének mérnöki kara volt - a nehézprogram eddigi részeredményeinek java hozzájuk volt köthető. Fő riválisuk a Henschel und Sohn Művek erős lemaradásban követte őket - VK 3601-es programjuk nem nyerte el a HWA tetszését, de további támogatást kaptak, hogy a program részeredményeit beépíthessék az új nehézpáncélos programba. A torony közös alkotóelem lett, amiért a Krupp Művek felelt. A program során az egyik fő kérdés - egyben a késedelmek egyik forrása is - a főlöveg kérdése volt.

VK 4501(P) az azonos tömegű, ál-toronnyal - fejlesztés
során ezzel szimulálták a hiányzó Krupp-tornyot

Porsche doktor eredetileg 50mm körüli, hosszúcsövű páncéltörő lövegre gondolt Volfram-magvas lövedékkel, ami hatásában megegyezett volna egy normál lövedékkel tüzelő, 88mm-es harckocsiágyúéval - csak fele akkora méretben (kisebb torony, ergo kisebb célfelület), jóval kisebb öntömeggel. Adolf Hitler ellenben gyors megoldást akart, mert a csapatok helyzete eléggé kétségbeejtő volt a fronton - a Flak 37 lövege pedig már adott volt, miért ne építenék be azonnal módosítások után egy ehhez mért páncélosba és kész? Így jött létre sok havi huza-vona után a már ismert Tigris-szerű prototípus. A Henschel maradt a Famo-jellegű, átlapolt futógörgős felfüggesztésnél, amit a 3601-től emeltek át, míg Porsche új típusú felfüggesztéssel próbálkozott. A páncéltestben is voltak érdemi különbségek: Porsche variánsa több területen alkalmazott döntött lemezterületeket, bár maga az oldallemezek továbbra is függőlegesek maradtak, addig Henschel-féle prototípus a legegyszerűbb, dobozszerű hegesztett felépítményt kapott. A Porsche doktor által kifejlesztett futómű oldalanként hat nagyméretű, két részből álló (belső és külső elemből összeszerelt) görgősorból állt. A görgőket párosával függesztették fel, így azok mindkét oldalon három helyen csatlakoztak az páncéltesthez. A két típus fajlagos talajnyomás szempontjából egyértelműen a H variáns teljesített jobban, mert a Famo-rendszer jobb eloszlást biztosított - cserébe szervizigényesebb volt; nehezen viselte a görgősor elemei közé szorult köveket, sarat.

VK 4501(H) prototípus alváza

 

A fő különbség mégis az erőforrások terén jelentkezett. A H variáns egy darab, Maybach HL 230 TRM P45 benzinüzemű 12-hengeres motort kapott - leegyszerűsítve a fejlesztés legkritikusabb részét -, addig a P variáns meghajtását két, különálló 101-es típusszámú, 10-hengeres, léghűtéses Porsche dízelmotor látta el, melyeket a jármű hátulsó részében helyeztek el. A két motor egy-egy generátort hajtott meg, amelyek a két elektromotort táplálták, azok pedig a lánctalpakat mozgatták meg. A két lánctalp így külön erőforrásokkal rendelkezett.

A motorok és a hajtóműrendszer azonban a tervezési hibák és bonyolultsága okán hajlamosak voltak a meghibásodásra és a harckocsi üzemben tartása folyamatos karbantartást igényelt. Ezek az okok valamint a vetélytársánál gyengébb manőverezési képessége miatt a tervezet elbukta a tendert. Így lett a Henschel-féle variáns végül a Tiger I prototípus változata, míg a siker reményében előre legyártott 90db P variánsból egy kis intermezzo - és temérdek átalakítás - után a Ferdinánd nehéz páncélvadász.

VK 4502 program

Ferdinand Porsche nem volt könnyen feladós fajta - igazi, vérbeli mérnök volt; tele ambícióval. A VK 4501 programért vívott, elvesztett csata nem szegte kedvét, nem törte meg. A megkezdett munkát annak ellenére folytatták, hogy átmenetileg nem tűnt úgy, hogy a programnak a jövőben jobb fogadtatása lenne majd. Porsche doktor pontosan tudta, hogy a Tiger I sem fogja megváltani a világot, egy idő után annak is lesz utódtípusa - ők már erre a munkára készültek elő. A HWA 1942 áprilisában (hol van még a Kurszk-i csata, a Tiger I első bevetésének ideje!) már kiadta a következő generációs nehézpáncélos fejlesztésére kiírt elvárásait - a program a VK 4502 kódnevet kapta. A kiírás két sarokpontja az akkori legerősebb páncéltörő löveg, a 88mm-es PaK 43 harckocsilöveggé alakított, hosszúcsövű változatának hordozására képes páncélos tervezése, amelynek frontpáncélzata legalább 150mm-es döntött lemezekből készül.

VK 4502 (P) “Hinter” - azaz hátsó tornyos, prototípus változat

 

Jelen változat kifejlesztésében a Krupp nem tudott erőforrások hiányában érdemben részt venni - Adolf Hitler párhuzamosan felkérte őket egy átmeneti páncélvadász kifejlesztésére, ami a megnevezett löveget fogja hordani (talán ez lett volna a Krupp-Steyr Waffenträger, ami szintén sohasem jutott el a gyártósorig).

A programba szintén a szokásos két fő vetélytárs: Henschel und Sohn és a Porsche gyár vetélkedett. Mivel a Krupp ebben az esetben nem tudott besegíteni, a tervezőmérnökök a kifejlesztendő löveg köré maguk terveztek tornyot is. Porsche doktor tulajdonképpen ugyanazt az utat választotta, amit anno másfél évvel előtte a Henschel Művek: a már megkezdett úton haladt tovább, remélve, hogy a végső elbíráláskor a sok befektetett munka meghozza gyümölcsét - ahogy az a Tiger I esetében Henscheléknek bevált.

Így a mérnökök elővették a VK 4501 (P) tervrajzait és annak számukra megfelelő részleteit felhasználva részben új jármű tervezését kezdték meg. Ferdinand Porsche géniusza nem nyugodhatott, nem is egy hanem öt (!) nehézpáncélos modell megtervezését végezték egyszerre! Lényegi különbségek alapján két fő csoportra oszthatóak az altípusok: első vagy hátsó elhelyezkedésű toronnyal szerelt változatok. Ezen felül legfőképpen a meghajtás területén voltak közöttük különbségek: elektromos és hidraulikus vezérléssel szerelték-e, illetve négyéle erőforrást is kipróbáltak bennük. A gyáron belül egyébként Typ 180 és 181 kódjellel hivatkoztak rájuk - vélhetően a Typ 180 lehetett az elő-, a Typ 181 a hátsótornyos változat; a két modell egyébként azonos toronnyal rendelkezett volna.

VK 4502 (P) “Vorn” - azaz előtornyos, prototípus változat

 

Minden oldalági tervezéssel együtt is rohamtempóban elkészültek - 1942 május 7-én már készen is voltak. Minden annyira pozitívnak tűnt - egészen a prototípus tesztutakig. Egyszerűen a tervezett erőforrás megbízhatatlan és gyenge volt; nem bírta a terhelést, amit a hatalmas test mozgatása rárótt. A Porsche saját fejlesztésű 10-hengeres Typ 101 aggregátja állandóan lerobbant. A konstrukció túl bonyolult volt - rengeteg vörösrezet igényelt, amihez akkoriban, jó minőségben a Birodalom területén igen nehéz volt hozzájutni. Így gyengébb minőségű anyagokból, egy egyébként is alultervezett erejű aggregáttal próbáltak meghajtani egy hatalmas testű szörnyeteget. Egyszerűen Porsche doktor rögeszmés konoksága ezen a ponton visszaütött - nem volt képes elengedni a dolgot és lecserélni a kérdéses komponenst egy Maybach erőforrásra, amelyek eddig annyira beváltak.

A HWA aggódott a torony alakja miatt is. A torony oldallemezei ugyanis a toronykoszorú felé legömbölyítettek voltak, ezzel is további védelmet adva a torony alsó felének (lévén nincs egyértelmű 90°-os beesési szög sehol). Viszont felmerült annak a lehetősége, hogy egy szerencsétlenül lepattanó lövedéket könnyedén a vezető feletti, egyébként legvékonyabb lemezre térítene el, ami a lehető legrosszabb forgatókönyv lenne. Érdekes tény: ennek ellenére ezeket a tornyokat is fel fogják használni később a Tiger II elsőgenerációs típusok gyártásához és nem nagyon van arról adatunk, hogy emiatt a “tervezési hiba” miatt valóban haltak volna meg személyzeti tagok.

A HWA már előrendelt 200db prototípus járművet (ebből milyen leosztásban volt elő-, illetve hátsótornyos nem ismert), de a sorozatosan felmerülő hibák miatt 1942. novemberében a megrendelést visszamondták. A megrendelést és vele a dicsőséget újra a Henschel Művek aratta le - részben Porsche doktor makacssága miatt. Apróbb javítások a terveken még történtek ezután is (pl.: motorcserével a teljesítményt 900LE-re emelték, teljesen hidraulikus felfüggesztést kapott, stb.), de a HWA figyelmét felkelteni képes változás ennek ellenére sem állt be.

VK 4503 (Tiger II prototípus)

A VK 4503 a Henschel und Sohn gyár Tiger I utáni időszak következő generációs nehézpáncélos kutatás-fejlesztési fázisaként értelmezhető. Főbb jegyei alapján a későbbi Tiger II egyértelműen felismerhető: átlapolt futógörgősor, a páncéltest jellegzetes formája, a torony és a test elhelyezkedése.

A fent említett VK 4502 (P) és jelenlegi vizsgálódásunk tárgya két, párhuzamosan futó nehézpáncélos projekt adott gyári megfelelője. Nem meglepő tehát, hogy méreteiben, bizonyos mértékig kialakításában hasonló harcjárművekről beszélhetünk. A 4503 (H) követte a 3601 és 4501 (H) esetében már ismertetett Famo-féle, átlapolt futógörgős felfüggesztési megoldást, a test a kiírásnak és a kor kihívásainak megfelelően részben döntött lemezekből épült fel.

 

A program 1942 során indult meg valószínűleg a Porsche azonos programjával párhuzamosan. A Henschel szintén a már bevált, saját megoldásaival operált, az addigi eredmények alapján egészen jó esélyekkel indultak a következő nehézpáncélos gyártási jogáért.

Porsche torony egy Tiger II páncélos modelljén - zimmerit festékkel

1943 őszén, pár hónappal a Citadella Hadművelet után mutatták be a prototípust, majd sikeresen teljesítette a teszteket is. A prototípus elnyerte Adolf Hitler támogatását is, bár páncélzata (elöl: 100mm, oldalt-hátul: 80-80mm) felől a Vezérnek kétségei voltak. Külön kérte, hogy a frontpáncélzatot vastagítsák meg 185mm-re. A torony közös volt - mert a Henschel nem készült el időre a sajátjáéval, így válságmegoldásként a HWA a Porsche-tervezte VK 4502 (P) tornyát emelte be a fejlesztésbe. A tesztelés során ellenben felmerültek a komponenssel kapcsolatban kételyek. Amikor a HWA leszerződött a Henschellel a Tiger II gyártására, az első 50db páncélost Porsche toronnyal szállították le.

VK 7201 (Löwe-program)

A Panzer VII Löwe szupernehéz páncélos tervrajz, ami sohasem jutott gyártási szakaszba. A tervek szerint a Tigris I, utódjának szánták, jobb teljesítménnyel erősebb löveggel, jobb védelemmel. Kinézetre mégis inkább a Pantherre hasonlított volna, mivel a Tigris függőleges és vízszintes páncéllemezeit ferde helyzetű elemekkel helyettesítették. A szabványosítás egyes pozitív hatásai ezen a terven már tetten érhetőek: alaposan megnézve azonban a hátsó rész és a torony is inkább a Tigrisekre, Panther II tervekre hasonlít.

 

A szupernehéz harckocsi fejlesztése 1941 során indult meg a Henschel cégnél, amelyik később a Tigris I-II munkálatait végezhette, valamint a Krupp cégnél, amely az egyik legnagyobb fegyvergyártó volt. A harcjármű meghajtására eredetileg Maybach motort néztek ki, később a Daimler-Benz-féle 1000LE torpedónaszád motort szerették volna felhasználni. Tervezett súlya végül 90-100t,  tervezett utcai sebessége 30km/h lett volna. Tervezése során a továbbfejleszthetőségre is odafigyeltek: nagyobb bölcsőjű löveg beépítése is megvalósíthatónak tűnt.

VK 7201(K) Kleines/Leichte Löwe - hogy mennyire működött volna, nem derülhetett ki

 

A terv alapját a Krupp VK 7001/02 projekt képezte. A kiírás szerint 150mm-es L/40 űrmérethosszú löveg vagy 105mm-es L/70 löveg hordozására kellett volna alkalmasnak lennie. Két alapvető verziója a Leichte és a Schwere fedőnevet kapta. A Leichte/Kleines (könnyű/kisebb) változat hátsó elhelyezésű tornyot kapott volna, amely a kisebb de hosszabb löveg igényeihez igazodott, közel 70tonnás tervezet lett - ez a változat VK 7201(K) kódjellel futott . A Schwere (nehéz) variáns a 150mm-es löveghez kialakított, de már a tervezőasztalon 90tonnára módosított tervekkel készült el - valószínűleg ez volt simán a VK 7201 kiegészító kódjel nélkül. Mindkét verzió 120mm-es frontpáncélzattal került tervezésre, a Leichte páncéltest szinten is gömbölyített formákkal, míg a Schwere a harctéri tapasztalatokból okulva 30°-ban döntött síklemezekkel. A tervezett hatalmas tömeg ellensúlyozására majdnem 1m széles lánctalpakkal álmodták meg.

 

Fő jellemzők lettek volna:

 

Tervezett hadrendbe állítás: 1943 során

Kezelők száma: 5 fő

Harci tömeg: 90-100t

MÉRETEK:

Hossz: 7740mm

Szélesség: 3830mm

Magasság: 3080mm

FEGYVERZET:

Fő: 105mm L/70-es löveg

Kiegészítő: 2db 7,92mm MG 34-es géppuska; egy a löveggel párhuzamosan, egy a jármű tornyában - +1db légvédelmi célú géppuska felszerelhető a torony tetejére.

LŐSZERKÉSZLET:

Fő: 22db lövedék

Kiegészítő: 2700db lövedék

PÁNCÉLZAT:

Páncéltest elől (orrlemez): 120mm

Páncéltest oldallemeze: 100mm

Lövegtorony elől: 100-120mm

HAJTÓMŰ:

Motor: Maybach HL 230 P 30 vagy P 45 V12 hengeres benzinüzemű

Teljesítmény: 700LE

Tüzelanyag-tartály: 534 l

TELJESÍTMÉNY:

Maximális sebesség országúton: 23km/h

Maximális sebesség terepen: 15km/h

Hatótávolság országúton: 160km

Hatótávolság terepen: 80km

1942 februárjától májusáig 6 különböző terv született. 1942. március 6-án nagyobb tankra született igény – Adolf Hitler parancsára csak a nehezebb verziók fejlesztését folytatták. A projektet 1942 júliusában végleg leállították - a nehezebbét is -, így prototípus sem készült - az erőforrásokat átirányították az erősebbnek tervezett Maus programba.

Összegzés


Összességében, hogyan értékelhető ennyi év távlatából ennyi, szerteágazó próbálkozás köztes- és végterméke? Mennyire hasznos, mennyire felesleges ennyi szabadság egy mérnök számára, mennyire ön-, mennyire közcélú egy ilyen mértékű tevékenység? Összességében adódik a kérdés: jobb sorozatgyártott termékhez juttatta a Birodalmat a program?

 

A válasz költői. Lévén a háborút elvesztették, a programok többsége sohasem fialt saját jogon sorozatgyártott típust. Arra a választ sohasem tudhatjuk meg, hogy nélkülük előrébb lett volna, vagy még jobban elmaradnak fejlettségi szinten ellenségeiktől.

 

Ami kétségtelen tény a világháború elemzése kapcsán: nem a minőség, hanem a mennyiség, nem a jobb a több vezetett sikerre. Egy háborút nem lehet egy csodafegyverrel megnyerni, mert egy elhúzódó, eldöntetlen, nem megsemmisítő  háborúban mindig akadhat esély egy ellen-fegyver kifejlesztésére. Lásd történelmileg: perzsa Halhatatlanok ellen Hopliták, Hopliták ellen Falanxok, Falanx ellen római Hastatus/Légionárus, Légió ellen germán nehézlovasság, germánok ellen keleti könnyűlovasság, a német típusú lovagi sereg ellen svájci kanton pikás gyalogság, spanyol Terció, spanyol/angol/osztrák gyalogos négyszögek ellen összevont francia tüzérütegek a napoleoni háborúkban. Ha akad elég idő egy új eszköz, taktika ellen kidolgozni valamit, ami kivédi, az emberi leleményesség mindig ki is termelte azt.

 

Az én szememben a VK-programok legnagyobb hibája, hogy érdemben nem támogatta - nem tehette természeténél fogva, lévén csak kutat - a hadsereg napi, harci tevékenységét, ellenben az adott gyárban meglehetősen nagy erőforrásokat kötött le. Csak gondoljuk végig, ha egy Porsche, vagy Henschel elit mérnöki kar a meglévő eszközök sorozatgyártásának optimalizálásán munkálkodik és egyszerűsítések következtében nem 6500db, hanem 11.000db Panther, nem 1300db, hanem 3500db Tiger esetleg nem 16000db, hanem 25.000db Panzer III alváz kerül ki a gyártósorokról - nem beszélve a Panzer IV-ről, stb. Akkor is ez lett volna a háború végkifejlete? Nem tudjuk és már soha nem is fogjuk megtudni.

Hogy akkor egyértelműen hibás volt a VK-program, mint gondolat? Nem, semmiképpen sem. A program több eleme olyan megoldásokat próbált ki igen korai szakaszban, aminek sokszor évek múltán egy teljesen más típusú, méretű járműben jelentkezett a valódi értéke - lásd Famo-jellegű, átlapolt futógörgő sor használata nehézpáncélosokban a fajlagos talajnyomás drasztikus csökkenéséhez vezetett. Ami a baj vele, hogy valós értékeit (és egyben súlyos problémáit is) csak évekkel később mutatja meg, addig csak az eltékozolt erőforrás marad vissza. Ha az idő nem elegendő, vagy az eredmény sohasem fejlődik ki, a befektetett erőforrás végleg elvész és nincs idő javítani a tévedést. Ilyenkor merül fel a kérdés, vajon mi lehetett volna a helyes, követendő stratégia kutatás és gyártás kérdésében? Mert ne feledjük, mi utólag, az adatok ismeretében okoskodunk, míg ők ezeket az éveket élték meg.

Linkek, Irodalomjegyzék