Marder II

Marder család név csalóka lenne; a klasszikus értelemben nem tekinthető családnak - nem azonos az alap, a legtöbb tulajdonságban eltérő egységek alkották. Csak a cél volt bennük közös: megállítani az ellenséget, bármi áron, minél gyorsabban. Sietve létrehozott vészmegoldások - ez volt a fő közös momentum - és a sikeresség. Mert a Marderek mindent összevetve nagyon is sikeresek voltak. A sorozat második főtípusa, mely a kiöregedett Panzer II alvázat örökölte meg, Marder II néven került bevezetésre.

Panzerjager Marder II (Sd.Kfz 131 és 132) adatai:

ÁLTALÁNOS:

Jármû Típusa: könnyû páncélvadász

Hadrendbe állítás: 1942 tavasza

Kezelõk száma: 4 fõ

Harci tömeg: 10,7t

Alváz: Panzer II altípusai A-E-ig

 

MÉRETEK:

Teljes hossz: 4880mm

Törzs hossz: 4640mm

Szélesség: 2300mm

Magasság: 2650mm

 

FEGYVERZET:

Fõ: 76,2mm PaK 36(r) (eredetileg Zis-3), vagy 75mm PaK 40/1 páncéltörő löveg

Löveg oldalszöge: balra 33°, jobbra 32°

Kiegészítõ: nincs

 

LÕSZERKÉSZLET:

Fõ: 30 lövedék

Kiegészítõ: nincs

 

PÁNCÉLZAT:

Páncéltest elõl (orrlemez): 30mm (78°-os dõlésszög)

Páncéltest elõl (vezetõ elõtt): 30mm (90°-os dõlésszög)

Páncéltest oldallemeze: 15mm (90°-os dőlésszög)

Páncéltest farlemeze: 8mm (90°-os dõlésszög)

Küzdőtér elõl: 15mm (62°-os dõlésszög)

Küzdőtér oldallemeze: 15mm (84°-os dõlésszög)

Küzdőtér hátsólemeze: nincs

Küzdőtér tetõlemeze: nincs

 

HAJTÓMÛ:

Motor: Maybach HL 62 TRM R-6 hengeres benzinüzemű

Teljesítmény: 140LE

Tüzelanyag-tartály: 200 l

 

TELJESÍTMÉNY:

Maximális sebesség országúton: 45km/h

Maximális sebesség terepen: 19km/h

Hatótávolság országúton: 185km

Hatótávolság terepen: 121km

Kezdetek

Az addigi megoldások mutatták, hogy egy egyszerű alapötletű, nyitott páncélos is képes ellátni hatékonyan a feladatát, ha megfelelő biztosítást kap támogató gyalogsága, illetve más, kiegészítő eszközök részéről (önmagában a felismeréstől számítva kevésbé veszélyes, lévén egy eltévedt lövedék is széttépheti a teljes küzdőteret, olyan gyenge a páncélozottsága).

A páncélvadász szerepkört egyébként leginkább a gyalogos hadviselés mesterlövész altípusával lehet legjobban szemléltetni: amíg kap támogatást más egységektől - azaz elterelik róla az ellenség figyelmét -, addig hihetetlen hatékonyan képes aprítani az ellent. Ha magára marad és kiszúrják, könnyen becserkészhető és levadászható - ne feledjük a leggyűlöltebb ellenség a bujkálós fajta; azokat mindig megölik, ott nincs genfi egyezmény.

Fejlesztés története

1942 tavaszán a Német Fegyverügyi Hivatal egy pályázatot írt ki egy könnyű páncélvadász fegyver kifejlesztésére. Az időpont előző delikvensünktől már ismerős lehet - valóban, a fegyver kifejlesztésére beadott javaslatok között találunk zsákmányolt francia állományra épülő verziót (ebből lett a Marder I) és eddigre a kiselejtezés stádiumába jutó, kiöregedett német eredetű alvázon kialakítandó verziót is. Az utóbbi tervek is zsákmányolt eszközökre alapozott; itt a löveg volt az ingyen alapanyag. Ezt a szerepet ebben a tervben a szovjet tervezésű Zis-3 löveg játszotta, az alváz pedig a leselejtezés alatt álló, de igen megbízható Panzer II korai variánsai szolgáltatták. Lévén ezek között is voltak egyértelmű külső jelek mentén eltérések így az egyes átalakított járművek is eltérően nézhettek ki (a jó öreg műhely-megoldások ennél a szükségjárműnél is folyamatosan tetten érhetők). A hivatal a beérkező pályaművek közül az egyik befutóként ezt az utóbbi tervet is megnevezte, így az átalakítás zöld utat kapott.

A bázis jármű a már említett Panzer II főleg D és E altípusokat használtak, de később további régebben, vagy menet közben kiselejtezett példányokat is bevontak a munkálatokba.

Talán nem meglepő, hogy ennek a tervezetnek a kiötlője a már említett altípus Marder legyártásában szintén érdekelt Alkett gyár volt.

Marder II alváltozatok - az alváz és löveg különbségek a formát is meghatározták.

Az eltérő festések eltérő bevetési területeket mutatnak.

A gyártás nem állt le ha kifogyott a készlet a zsákmány lövegekből; akkor saját PaK 40-es lövegeiket helyezték az alvázra. Ezek - lévén másfajta lövegpajzzsal készültek - másként néztek ki, mint az eddig bemutatott példányok. A löveg-különbség magát az elhelyezést is befolyásolta - egyes lövegeknél az eredeti pajzzsal szerelve az alváz elejére került, míg más eszközök esetén az alváz közepe felé tolódva, egy jóval magasabb küzdőteret eredményezett - így emelve tovább, az egyébként sem alacsony könnyűpáncélos magasságát.

Marder II eredeti, magasabb verziója - később a PaK 40-el szerelt változatokban a löveget direktben az alvázhoz hegesztették, közvetlenül a vezetőfülke főlé, így spórolva meg egy kis magasságot

Panzer II A-C alvázzal szerelt Marder II A-C für 7,62 cm PaK 36 ( r ) néven rendszeresített könnyű páncélvadász

Hogy melyik verzió volt előbb - valószínűleg a magasabb, középre helyezett - ezt feltételezné, hogy egy gyártási folyamat során a kivitelezés milyensége tisztul, egyszerűsödik, tanul az addigi hibákból, illetve, hogy az Sdkfz 131-est látni főleg előre szerelt löveggel, ami alatt a képeken általában a klasszikus Panzer IIA-C felfüggesztés fedezhető fel, míg a középre szerelt változatokon a kései, egészkerekes felfüggesztés látható főleg. Itt ez azért okoz logikailag kuszaságot, mert az előbb készült változatokon találhatóak meg a kései alvázak, míg a javított példányokon láthatunk korai, éretlenebb alvázakat. Ez zavaró, de így talán érthetőbbé vált mindenkinek. További “pályanehezítés”, hogy a leltári megnevezés sem segítőkész: a későbbi példányok leltári száma kisebb (SdKfz 131), mint az elődpéldányoké (SdKfz 132).

Sdkfz 132 leltári bejegyzésű Marder II variáns a középre helyezett löveggel - nagy a hasonlóság a Marder III egyik altípusával

A program során az Alkett gyár telepén összesen 531db Marder II variáns készült 1942-43 során. Ezekkel főleg a német gyalogos hadosztályok hadosztályközvetlen páncéltörő osztályait erősítették meg - de természetesen előfordultak a páncélos hadosztályok kötelékében is.

Marder II harcokban

A gyűrűk alapján egy Jager-experte - még gombócból is sok

Konkrét történet nem maradt fent vele kapcsolatban - hogy viselkedett a híres csaták során, mit teljesített például Kurszknál, stb. (ez úgy látszik csak a kiemelt típusok ismérve volt, kár), de ebből azért kiderül egy fontos tulajdonsága: klasszikus vízhordó eszköz volt, csöndben, feltűnés mentesen a háttérből végezte a dolgát, nem is rosszul. A fellehető képek tanúsága szerint is hatékonyan lehetett vele likvidálni az ellent (figyeljük meg a lenti képen a csőszájfék mögötti fehér gyűrűk számosságát; általánosan: gyűrű/kilövés...). Ez az általános ismeretlenség egyébként sok eszköz sajátja - sok történet a nagyobb számban alkalmazott Panzer III és IV típusokról sem maradt fent, pedig nem lebecsülendő szerepük volt a háborúban.

Marder II grafika - valószínűleg egy makett doboz csomagolásához készült

Jól megfigyelhető a letisztult, de hatásos rejtőszín.

Figyeljük meg milyen kevés jelzést tartalmaz (se egységjel, se számozás).

Marderek a Magyar Honvédségnél

A Német állammal kötött fegyverügyi szerződések értelmében a Magyar Hadsereg többféle német vagy zsákmány eredetű eszközt kapott az évek során - sohasem elegendőt, a szerződésben foglaltak szerint, tegyük gyorsan hozzá. Ennek részeként a magyar alakulatok több Marder II páncélvadászt is kaptak - legtöbbször a fronton kerültek átadásra egy gyorsított átadás keretében, sokszor ezek már viharvert példányok voltak - de jobbak, mint a meglévő sajátjaink, az is igaz.

Magyar Marder II harcban a keleti fronton

Ezek az eszközök, a többi típussal együtt megfelelően kiszolgálták hazánk érdekeit is, bár számosságuk folytán sajnos valódi hatással - látszólag - nem bírtak. Bár ki tudja, ha ezek sincsenek, mennyivel gyorsabban omlik össze a front adott szakasza.

A megmaradt eszközök - többi társukkal együtt - egészen a háború végéig kis számban szolgálták - és jól szolgálták - a Magyar Honvédség csapatait.

Végnapok

A Marderek mindig is csak vészmegoldásként jöttek képbe - nem ez volt a hadvezetés megoldása egy problémára, de átmenetileg, míg a valós válasszal előállnak, igen jól bevált kis típusok lettek. Ezek közül is a kisméretű, orrnehéz, gyenge páncélzatú Marder II különösen hátrányos helyzetű volt. Mégis, talán a legjobb pillanatban került ki a frontra, amikor még ez a pánik-megoldást is megváltóként tisztelték. És ami ennél is fontosabb; koránt sem játszott degradáló szerepet - képességeihez mérten tökéletesen ellátta feladatát. A sors fintora, hogy noha 1943-44-re teljesen elavult sokat egyszerűen képtelenség volt kivonni a frontvonalból és visszavonultatni, mert egyszerűen nem volt mivel pótolni őket. Így fájdalmas lassúsággal együtt tűntek el a III. Birodalom álomvilágával.

Ezt keményen szétszedték...

Linkek, Szakirodalom

Dr. S. Hart & Dr. R. Hart: Az II. világháború német páncélosai