Ismertebb becenevek: Heinz der Racher,
Schneller Heinz, Alte Papa, Hammering Heinz
Született: 1888. június 17.
Kulm, Német Birodalom
Meghalt: 1954. május 14. Schwangau, NSZK
Korai évek
Klasszikus porosz katonacsalád sarja. Kelet-Poroszországban élte gyerekkorát, majd 1901. Április 1-én a Karlsruhe-i katonai középiskola kadétja lett, majd később Berlinben a hadi akadémián folytatta tanulmányait. Katonai pályafutását 1907-ben, a Goslar-i Hegyivadászoknál kezdte meg Alsó-Szászországban - egy évre rá hadnagyi rendfokozatot érdemelt ki. 1913-ban megnősült.
I. világháborús évek
A háború előestéjén született meg fia Heinz Günter Guderian, aki majd a II. világégés során egészen páncélos tábornoki rendfokozatig jut. Guderian a háború kezdetén a távírászokhoz került - valószínűleg innen eredt későbbi kiváló kommunikációra érett képessége (sokkal gyorsabban állt rá az új technikai eszközök használatára, mint parancsnoktásai, ezáltal sokkal gyorsabban is reagálhatott a hirtelen helyzetekre).
Kijutott neki a kemény csatározás is: harcolt 1914-ben Marne-nál, később ‘16-ban Verdun-nél is. A kiváló harctéri teljesítményét előbb főhadnagyi, majd 1915-ben már századosi rendfokozattal ismerték el előljárói. A háború utolsó éveiben a Főparancsnokság Törzskarában teljesített szolgálatot.
A fiatal Heinz a háború előtt
II világháborús tevékenysége
Legendás helyzet: Guderian egy rádiós féllánctalpasban
utasításokat ad az első vonalból - jól jött a rádiós múlt
A Lengyelország elleni német invázió idején a XIX. Hadtestet irányította. Csapatai gyors előnyomulásáért a harcok végeztével megkapta a katonák álmát, a Lovagkeresztet. Az északi hadjáratokban nem vett részt. 1940-ben a Franciaország és Belgium elleni hadjárat során igazolta a páncélos hadviselésről alkotott nézetei életrevalóságát. Gyorsan mozgó alakulataival áttört az Ardenneken és mélyen benyomult a szövetségesek területére. A belga-francia határvidéken előretörő csapatai 1940. május 24-én elérték a La Manche csatorna partját ezzel lényegében elvágták a Belgiumban rekedt Szövetséges erőket a hátországtól. A hadjárat során számtalan nem várt probléma befolyásolta a harctéri eseményeket (szereplőnk szempontjából legismertebb az Arras környéki francia ellentámadás, főleg a Char B tankokkal szembeni átmeneti tehetetlenség), de ezeken általában sikerült nagyobb gond nélkül túljutniuk (a nehézpáncélosok semlegesítésére végül a Luftwaffe Stukáit hívták segítségül). A Dunkerque-i csatában közel állt a brit erők tengerbe szorításához, a támadást azonban Guderian határozott ellenkezése ellenére Hitler leállíttatta, így elegendő időt biztosítva a briteknek arra, hogy csapataikat elmenekítsék (ennek okairól számos, egymásnak sokszor ellentmondó értelmezés került be a köztudatba).
A Barbarossa Hadművelet tervezett hadmozdulatai, katlancsatái
A Barbarossa során Guderian vezette a 2. Páncéloscsoportot, amely Fedor von Bock Közép Hadseregcsoportjába tartozott. E hadművelet célja egyértelműen a Balti-tenger menti előretörés, Belorussia és Ukrajna elfoglalása volt. A harcok második szakaszában Guderian páncéloscsoportját Kijev irányú előretörésre utasították, ahol a Dél Hadseregcsoport egységeit kellett segítenie. Ez annyira sikeres hadművelet lett, hogy a teljes Déli Front közel 600.000 emberét ejtették fogjul, vagy ölték meg. Ezzel a Barbarossa hadművelet tulajdonképpen sikeresen befejeződött.
A problémák innentől kezdődtek - a politikai és katonai vezetés ugyanis képtelen volt gyors döntésre jutni a további lépéseket illetően. Mivel a felsőbb katonai vezetők arról meggyőzték Hitlert, hogy egyszerűen nincsen elegendő erejük egy második, háromirányú támadás-sorozat megindításához, igyekeztek meggyőzni a vezetőket, hogy erőiket csoportosítsák át egyetlen célpont eléréséhez - ami nekik egyértelműen Moszkva lett volna.
Hitler számára viszont a Kijevtől délre elterülő Dnyeper-vidék és annak végtelen gabonamezői, illetve a föld alatt található stratégiai nyersanyagok megszerzése jelentette volna a valódi győzelmet. Ezen pedig értékes időt veszítettek akkor amikor még nem érkezett be a kíméletlen hideg, és nem volt sár. Hosszas viták után végre Adolf Hitler kötélnek állt és a rohamléptékben összeállított ún. Tájfun Hadművelet keretében mindhárom Hadseregcsoport legütőképesebb csapatait a Középső seregcsoportba összevonva von Bock megindította seregeit.
A Tájfun Hadművelet déli szakasza és a menet közben kialakult Brjanszk-i katlan
Guderian páncélosai a kijevi katlancsatáktól Észak-Keletre állomásozva töltötték fel készleteiket, javították az állományt. Innen indulhatott Moszkva felé, hogy a várost délről próbálja elreteszelni. Páncélosai az időjárási körülmények és az elnyúlt utánpótlási vonalak következtében "csak" Tuláig jutottak. Csapatai győzelmet arattak kijevi csatában, Orjol és Brjanszk mellett. Sikerei eléggé jelentősek voltak, hogy kisegítő csapás létére abszolút főszereplővé lépett elő a szovjet vonalak délről történő bekatlanozásával és Moszkva ebből az irányból történő bevételével. Az orosz tél és a hidegben, harcokban elfogyó technika lehetetlenné tette a vállalkozást. Guderian csapatai csak nagy erőfeszítések árán érték el Moszkva elővárosait, ahol a Vörös Hadsereg kemény ellenállásába ütköztek. Guderian belátván kudarcát felsőbb utasítás nélkül visszavonult a bekerítés elől. Hitler tombolt a dühtől és Guderiant többedmagával együtt eltávolította a csapatok éléről. A keleti front csapatainak pedig kiadta a visszavonulást megtiltó parancsot - valójában ez az utasítás-direktíva lett az első azok sorában, amelyekkel a következő négy évben majd katonái felett átnyúlva, felülről fogja irányítani az eseményeket.